Főkép

Dickens örökbecsű karácsonyi kisregénye először 1843-ban jelent meg. Érdemes utánaolvasni a neten úgy a sztori történetének, mint hatásának: valószínű, hogy enélkül nem lenne ma ilyen fontos és népszerű az ünnep, s külsőségeiben is másként alakult volna.
 
A nyilvánvalóan tanító-nevelő célzatú történet a gazdag, ám végtelenül fukar és szívtelen Ebenezer Scrooge-ról szól, aki szívből utálja a karácsonyt, és nem törődik senkivel és semmivel. Hanem egy karácsony este, hét évvel volt üzlettársa halála után, megjelenik neki annak szelleme, és figyelmezteti, hogy ha ezen az úton jár tovább, ugyanolyan szerencsétlen, sokat szenvedő szellem lesz Scrooge-ból is, amilyenné ő vált. Ezt követően Scrooge-ot további három szellem látogatja meg: az elmúlt-, a jelen és az eljövendő karácsonyoké. Eme szellemek különféle látomásokat mutatnak Scrooge-nak, arról, milyen volt ő maga régebben, milyen most, illetve rokonai, munkatársa családja, meg általában a londoni népek hogyan ünnepelnek, és mivé lesz, ha nem változtat kőszívű hozzáállásán. Hősünket természetesen meghatják a látottak, és jó emberré válik.
 
Meglehet, mai szemmel ez elkoptatott sztorinak tűnik, de nem csak azért nem az, mert mit sem veszített a mondanivaló a súlyából, hanem Dickens stílusa miatt is. Ez utóbbiból persze nem sok szűrődhet át eme képregény keretei között, ám Dickens írásainak számos nagy erénye közül az, hogy remek figurákat, karaktereket tud alkotni, így képileg megtámogatva látványosabban jelenik meg.
 
Naresh Kumar rajzai a régi iskolát idézik, és közelebb állnak azokhoz az akár ’50-es, ’60-as évekbeli magyar képregényekhez, amik történelmi eseményeket, illetve irodalmi klasszikusokat dolgoztak fel, és amiket Zórád Ernő, Sebők Imre vagy Korcsmáros Pál rajzolt. Ugyanakkor a wikipedián utánanézve kiderül, hogy Kumar – akárcsak számos azóta született kiadvány, filmes, színpadi adaptáció, stb. – rengeteget merített a kisregény első kiadásának illusztrációiból, amiket John Leech, korának neves karikaturistája és illusztrátora készített. Bár itt-ott furán hat egy-egy arc ábrázolása, a színek és a hátterek is remekül közvetítik a kora-viktoriánus kor hangulatát.
 
Természetesen csak arra tudom biztatni a képregény olvasóit, hogy Dickens eredetijét is vegyék kézbe, de persze az üzenet (szeretet, egymásra figyelés, a szegények és elesettek gondozása) így is átjön.