Főkép Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Rejtő Jenő nem csupán humoros könyveket írt, hanem más témájú történetekkel is szórakoztatta a nagyérdeműt. Mondjuk az is igaz, hogy manapság vajmi keveset tudunk a múlt század harmincas-negyvenes éveinek közízléséről, csak abban lehetünk biztosak, hogy számos, akkoriban divatos szerző (Edgar Wallace vagy Edgar Rice Burroughs) mára a könyvtárak vagy a gyűjtők könyvespolcaira szorult vissza.
 
Hasonló a helyzet bizonyos műfajokkal, mint például a western, amely napjainkra gyakorlatilag a nemlétező kategóriába került, hiszen utoljára 2007-ben jelent meg ilyen témájú könyv, ami túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy bármiféle jelenlétről beszélhessünk.
 
Bezzeg Rejtő idejében ez még nem így volt. Bizonyság erre az életműben található 5+1 regény, amelyek ugyan pár alkalommal megjelentek az utóbbi évtizedekben, de valahogy nem találják helyüket a kollektív emlékezetben. Ennek oka véleményem szerint az, hogy hiányzik belőlük a humor, legyen az sziporkázó párbeszéd vagy lökött figura és még lököttebb helyzet – szóval mindaz, amivel alapban társítjuk és amiért szeretjük Rejtőt.
Nincs ez másként ebben a regényben sem, amelyben egyetlen nevetésre ingerlő bekezdés sincs, helyette kapunk egy hamisítatlan vadnyugati történetet, ami teljes mértékben megfelel a műfaj követelményeinek.
 
Őszintén szólva a Pokol a hegyek között című regény egy jól kivitelezett ujjgyakorlat, ami simán hozza az elvárt kötelezőket (marcona főhős, romlatlan leány, romlott családi viszonyok és kellőképpen zord környezet), de egy eredeti ötlet felhasználásán kívül semmit sem tesz hozzá a műfajhoz. Mi több, nyilvánvalóan nem ér fel sem Zane Grey, sem Max Brand kvalitásaival. Mondjuk a könyv első harmadában egészen jól sikerült az alkoholizmusba süppedt főhős jellemábrázolása, önpusztító makacssága teljesen hihető.
 
Mielőtt bárki megkérdezné, hogy miért érdemes egy közepes westernt elolvasni, sietek kijelenteni, hogy a közepes western még mindig jobb, mint a semmi western, és még mindig szerencsésebb ezzel a regénnyel kezdeni az ismerkedést, mint elmenni a műfaj mellett.