Főkép

ekultura.hu: Mivel az új, családi sorozat is egy komplexebb program része, kíváncsi lennék: miként született meg a teljes ötlet?
Eszéki Erzsébet: A két díj ötlete évekkel korábban jutott eszembe, mert úgy láttam, hogy miközben kitűnő szépirodalmi művek sora jelenik meg nálunk, az irodalmi rendezvényekhez, művek kiadásához alig lehet támogatót találni. Pedig fontos lenne akár egy-egy díjjal is felhívni minél több ember figyelmét jelentős írókra és műveikre.
Ezzel együtt azonnal felötlött bennem: szép lenne egy nagyobb összeggel járó, rangos díj, de egyetlen művészeti elismerés önmagában nem túl érdekes. Márpedig csak olyasmit érdemes újonnan indítani, amiben van valami különleges íz. Így jutott eszembe szinte azonnal, hogy két, egymással összefonódó művészeti díjat lenne jó alapítani: az egyik irodalmi elismerés lenne, utána viszont már a díjazott író jelölne másik művészt a másik elismerésre, méghozzá másik művészeti ágból – ebből született meg aztán az AEGON Művészeti Díj és Társdíj.
 
ekultura.hu: Szokatlan a művészeti ágak közötti „átjárás”, amely a két díjhoz kapcsolt Képzett társítások – AEGON-estek a Bárkán sorozatát is jellemezte (majd, két évad után a Nemzeti Színházban); ezek szerint kezdettől ilyen összművészeti koncepcióban gondolkodtatok?
Eszéki Erzsébet: Ahogy a két díjnál is nyitni akartunk, bevonni a többi művészeti ágat az egész programba, úgy a színházi sorozatnál is fontos volt, hogy újszerű művészeti párosításokkal valami mást nyújtsunk, olyasmit, ami nem létezett akkoriban máshol. Ezért is választottuk az estek műsorvezetőjének Alföldi Róbertet, aki akkor a Bárka Színház frissen kinevezett igazgatója volt, hiszen rá is ez a nyitottság a jellemző.
 
ekultura.hu: Számítottál ekkora sikerre, amikor elkezdtétek?
Eszéki Erzsébet: Bíztam az újdonság erejében és a személyes találkozás varázsában. Abban, hogy bár sokféle remek kulturális programból választhattunk akkoriban Budapesten, de ilyen sorozat nem volt másik.
Az első AEGON-estekhez olyan írókat és más művészeket kerestem, akik ismertek, és élvezet őket hallgatni: a második és a harmadik alkalommal, amikor Parti Nagy Lajos és Pálfi György filmrendező meg Vázsonyi János szaxofonos, utána pedig Závada Pál író, Szüts Miklós festőművész és a remek hangulatot teremtett zongorista, Darvas Benedek volt a vendég, a lépcsőkön is ültek a nézők.
 
ekultura.hu: A 30. AEGON-esten fellépett nálatok a hazai művészeti élet színe-java, nem is tudom, van-e még egy ilyen hosszan futó programsorozat, amely ilyen illusztris meghívottakkal büszkélkedhet. Van olyan a négy év estjei közül, ami különösen a szívedhez nőtt?
Eszéki Erzsébet: Ha egyet emelnék ki, akkor a 25. AEGON-est lenne, amelynél fordítottam a műsor menetén: öt kitűnő költőt, írót és öt kiváló zenészt kértem meg, akik nem csak az irodalmi és a dzsesszéletünk kiválóságai, hanem vállalkozó szelleműek, játszani is szeretnek.
Az írás, persze, hosszabb időt igényel, nem várható el a legjobb költőtől, írótól sem, hogy ott, a pódiumon írjon valamit az ott hallott zeneműre, ezért a zenészekkel kitaláltunk egy-egy témát – azt szőtték tovább az írók felolvasással. Izgalmas zenei-irodalmi „párbeszédek” születtek.
 
ekultura.hu: Az új sorozat, a Láss csodát! – AEGON-matiné a Szépművészetiben a gyerekeket és a családokat szólítja meg – vállaltan a művészetek szeretetére nevelés a cél. Honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek készítsetek ilyen komplex műsort?
Eszéki Erzsébet: Az AEGON Magyarország évtizedek óta a családok biztosítójaként ismert, és ezt a támogatásaikkal is hangsúlyozták, szponzoráltak már gyerekeknek szóló programokat, játékokat.
Mivel az AEGON jelentős kultúratámogató is, ezt a két irányt kapcsolták most össze a biztosító társaság vezetői. A február 19-én induló sorozat célja éppen az, hogy közelebb hozzuk a családokhoz az irodalmat, a zenét, a képzőművészetet, a többféle művészeti ág és művész találkozásával újfajta látogatói élményt nyújtsunk.
 
ekultura.hu: Gyerekprogram lesz, vagy a felnőtt közönség érdeklődésére is számítotok?
Eszéki Erzsébet: Fontos, hogy közös családi élmény legyen az új sorozat. A saját szülői tapasztalatom szerint lényeges, hogy a szülő is végignézze azt, amit a gyereke lát, hiszen akkor tudnak utána beszélgetni róla, akkor tudják feldolgozni – ha úgy tetszik, továbbszőni – a látottakat-hallottakat.
 
ekultura.hu: Az új sorozatnál is olyan fontos szerephez jut az improvizáció, mint az AEGON-esteken? Eleve ilyen különleges szerepet szántál az improvizatív zenének?
Eszéki Erzsébet: Elképesztően sokszínű a magyar dzsesszélet, tele rengeteg kiváló zenésszel, ráadásul minden korosztályból. Eleve dzsesszistákban gondolkoztam, hiszen ők tudnak szabadon improvizálni. Évek óta folyamatosan hallgatom a legtöbbjüket, különféle formációkban, de még számomra is meglepő volt, milyen figyelemmel, érzékenyen és alázattal hangolódtak rá más művészek világára, vagy például a felolvasásokra.
A dzsesszisták lételeme a szabadság és az, hogy folyamatosan figyeljenek egymásra. Az új sorozatnál még inkább így lesz, a fellépő művészeknek végig lesniük kell a gyerekek reakcióját. A kitalált témák alapján felépítjuk mindegyik matiné műsorát – hogy aztán legyen mitől eltérni. Mert improvizálni csak az tud, aki felkészült.
 
ekultura.hu: Különleges odafigyelést kíván gyerekeknek szóló műsort csinálni – a meghívottak kiválasztását mennyiben befolyásolta, hogy ezúttal más a közönség?
Eszéki Erzsébet: Az első matinén játszó, kitűnő zenész, Fekete-Kovács Kornél mondta a sorozatról tartott sajtótájékoztatón: természetesen másképp kell bevonni a gyerekeket, akik több magyarázatot, játékot igényelnek, mint a felnőttek. Olyan művészeket kerestem, akiknek van érzékük a gyerekekhez.
 
ekultura.hu: Hogy alakult ki az AEGON-matinék tematikája? A művészekkel együtt dolgoztátok ki a koncepciót?
Eszéki Erzsébet: A művészek kiválasztásánál itt is szokatlan párosításokra törekedtem, arra, hogy ne olyan művészek lépjenek fel együtt, akiket láthattunk már eddig is, máshol is. A témát már együtt találtuk ki, hiszen fontos, hogy olyan témát keressünk, amely őket magukat is érdekli.
Az első alkalomhoz Tettamanti Zsófia múzeumpedagógus ötletéből indultunk ki, a farsangból, ehhez fűztük hozzá: ha már farsangi mulatság, akkor vonjuk be a színházat és a zenés mulatságot is.

A második, március 19-i matinéhoz Szabó T. Anna költő adta az ötletet, ő javasolta M. Tóth Géza (aki a másik műsorvezető lesz ekkor) egyedi kisfilmjei és a saját versei, illetve a zene alapján, hogy legyen a téma a ritmus: a vers, a zene, a film, a kép ritmusa, no meg az élet ritmusa.
A harmadik, április 30-i matinéhoz Dés András vetette fel a „játék” szót, szinte azonnal hozzáfűzte ehhez Szabó Dániel a „tréfát”. Az adott témához a műtárgyakat Tettamanti Zsófia választja ki a Szépművészeti Múzeumban látható műtárgyak sorából.
 
ekultura.hu: A programban részt vesznek a Szépművészeti múzeumpedagógusai is. Mekkora szerepet szántok a közös foglalkozásoknak, az interaktivitásnak? 
Eszéki Erzsébet: A családi napon a látogatók már 10-től ismerkedhetnek a múzeumban az adott naphoz választott műtárgyakkal, illetve a művészek egyórás AEGON-matinéja után, 12-től 13 óráig közösen alkothatnak a családok.
Így fonódnak össze a művészeti ágak, különféle műfajok és a gyerekek meg a szüleik, valamint a múzeumpedagógusok ötletei. Az a lényeges, hogy így, együtt másmilyen élményt adjon a családi nap, mint amit a képnézegetés vagy önmagában akár a legkiválóbb koncert tud adni.
 
ekultura.hu: Némiképp a programsorozathoz, illetve az AEGON Művészeti Díjhoz kapcsolható tavaly megjelent interjúköteteted, az Így látunk mi is, melyben művészeket, ismert emberekkel beszélgetsz kedvenc festményükről. Hogy kezdődött ez az interjúsorozat?
Eszéki Erzsébet: Az összefonódás csak annyi, hogy évek óta éppen az összjáték a kulcsszó arra, amire törekszem. Akár újságíróként, szerkesztőként vagy egy program kitalálójaként, szerkesztőjeként-szervezőjeként teszem, az én személyem akkor is ugyanaz ezekben a tevékenységekben. Csak másképp valósítom meg.
A képes interjúkat 2004 januárjában kezdtem készíteni, éppen azért, amit az új sorozatunk kapcsán Baán László is említett a sajtótájékoztatónkon: sokan félnek elmondani a véleményüket, tartanak attól, hogy ha nem szakszerűek, akkor esetleg kinevetik őket. Csakhogy egy képről nagyon szabadon lehet gondolkodni, beszélgetni. Olykor személyesebb interjút lehet készíteni egy kép kapcsán valakivel, mint egy „normális” portréinterjúban.
 
ekultura.hu: Ahogy az interjúkban tetted, úgy az új sorozatban is nagy szerepet szántok a különleges asszociációknak. Ez lehet a művészeti nevelés egyik kulcsa, hogy a művek továbbgondolására sarkalljuk a gyerekeket?
Eszéki Erzsébet: A gyerekek sokkal szabadabban gondolkoznak még, mint mi, felnőttek, ezért is szeretnénk bíztatni őket, hogy engedjék szabadjára a fantáziájukat, fűzzenek össze bátran látszólag nem összefüggő dolgokat!
Ha ezt látják felnőtt művészektől is egy élvezetes produkcióban, akkor az új sorozat segíthet majd nekik abban, hogy különleges asszociációk alakuljanak bennük. Rémséges közhely, de mint minden közhely, igaz: a mai gyerekek lesznek a jövő felnőttei! Nem mindegy tehát, lesz-e közönség 10-20 év múlva a különféle kulturális, művészeti rendezvényeken, márpedig ez a mi felelősségünk, ma.

Fotó: Dobó László