Karácsonyi mesék
Írta: Uzseka Norbert | 2011. 02. 11.
Szigorúan véve nem is illene a Népek meséi sorozatba ez a kötet, hiszen egy fia népmese nincs benne, ám kár lenne ilyesmin fennakadni, pláne, hogy meglepően jó ez a válogatás.
A karácsony kapcsán az ember már önkéntelenül is giccsparádéra számít, de Szalai Lilla jó ízléssel és érzékkel válogatta össze a kötet meséit illetve verseit, kettő kivétellel csupa elhunyt magyar író-költőtől. Klasszikusoktól és kevésbé ismertektől egyaránt. És a legtöbbjüket nem érzem vészesen giccsesnek. Azt viszont sajnálom, hogy nem tüntették fel az egyes írások keletkezési dátumát.
Móricz Zsigmond „A haragos hóember”-e az íróra jellemző ízes nyelvezetű, egyúttal jó humorú kis történet. B. Radó Lilitől a „Három fenyőfa” régies, kedves, erkölcsi tanulságot is hordozó mese.
Tilly Gabriellától „A karácsonyfa története” néhol nekem túl édeskés, de alapvetően ennek is megvan az a fajta, régi karácsonyokat idéző hangulata, amit én személy szerint szeretek ebben az ünnepben.
Móra Ferenctől a „Télapó haragja” nem is karácsonyi, de a tél hasznáról, áldásáról szól, s persze mórás, jó hát olvasni. Kosztolányi sem hazudtolta meg önmagát „Az angyal” című novellájában, mely egy szegény család kisfiáról szól, aki már nagy, iskolába jár, hát a szükség miatt eladják a régi játékait, amik így más gyermek karácsonyi ajándékai lesznek.
Tilly Gabriella mellett a másik mai elbeszélő Mentovics Éva, akinek „Miért van csillag a karácsonyfák csúcsán?” című írása szintén inkább kis kellemes, mint kiemelkedő, de ennek is jó a hangulata.
Bakó Ágnes „Kutyaszánon” című meséje pedig újfent régi karácsonyokat, nagy teleket, és a nagy havakban nagy játszásokat idéz fel. Továbbá van itt két karácsonyi vers, Dsida Jenőtől illetve Ady Endrétől (mindkettő régi kedvencem), illetve a „Mennyből az angyal” kezdetű dal.
A Népek meséi sorozat zömét illusztráló M. Nagy Szilvia stílusát már megszoktam, sőt itt kifejezetten örülök, hogy kerülte a túlcukrozott ábrázolásokat. Azt kell, hogy mondjam, az egyik legjobb, legigényesebb karácsonyi válogatás ez a kötet, ami az utóbbi években megjelent.
A karácsony kapcsán az ember már önkéntelenül is giccsparádéra számít, de Szalai Lilla jó ízléssel és érzékkel válogatta össze a kötet meséit illetve verseit, kettő kivétellel csupa elhunyt magyar író-költőtől. Klasszikusoktól és kevésbé ismertektől egyaránt. És a legtöbbjüket nem érzem vészesen giccsesnek. Azt viszont sajnálom, hogy nem tüntették fel az egyes írások keletkezési dátumát.
Móricz Zsigmond „A haragos hóember”-e az íróra jellemző ízes nyelvezetű, egyúttal jó humorú kis történet. B. Radó Lilitől a „Három fenyőfa” régies, kedves, erkölcsi tanulságot is hordozó mese.
Tilly Gabriellától „A karácsonyfa története” néhol nekem túl édeskés, de alapvetően ennek is megvan az a fajta, régi karácsonyokat idéző hangulata, amit én személy szerint szeretek ebben az ünnepben.
Móra Ferenctől a „Télapó haragja” nem is karácsonyi, de a tél hasznáról, áldásáról szól, s persze mórás, jó hát olvasni. Kosztolányi sem hazudtolta meg önmagát „Az angyal” című novellájában, mely egy szegény család kisfiáról szól, aki már nagy, iskolába jár, hát a szükség miatt eladják a régi játékait, amik így más gyermek karácsonyi ajándékai lesznek.
Tilly Gabriella mellett a másik mai elbeszélő Mentovics Éva, akinek „Miért van csillag a karácsonyfák csúcsán?” című írása szintén inkább kis kellemes, mint kiemelkedő, de ennek is jó a hangulata.
Bakó Ágnes „Kutyaszánon” című meséje pedig újfent régi karácsonyokat, nagy teleket, és a nagy havakban nagy játszásokat idéz fel. Továbbá van itt két karácsonyi vers, Dsida Jenőtől illetve Ady Endrétől (mindkettő régi kedvencem), illetve a „Mennyből az angyal” kezdetű dal.
A Népek meséi sorozat zömét illusztráló M. Nagy Szilvia stílusát már megszoktam, sőt itt kifejezetten örülök, hogy kerülte a túlcukrozott ábrázolásokat. Azt kell, hogy mondjam, az egyik legjobb, legigényesebb karácsonyi válogatás ez a kötet, ami az utóbbi években megjelent.