Főkép

Tommy Jaud német és fiatal, na jó, annyira nem, de még csak negyven. Amikor ezt a könyvet írta, még csak harmincnégy volt. Főleg a televíziónak dolgozik, forgatókönyveket kreál és közben regényeket is papírra vet. Amelyikről most szó van, az a kiadó szerint férfiregény. Fogalmam sincs, ez mit takar. Futball és izzadt pólók? Lökd ide a sört, kocsmai hangulat? Farokhúzkodás és vakargatás?
 
Simon Peters egy pasi. Éppen egy kapcsolaton túl. Szingli. Bármit is jelentsen a szó. Simon tökhülye, a munkája a T-pontban pont olyan, amilyennek hangzik: unalmas és frusztráló, de legalább az üzlettel szemben van egy Starbucks, ahol élete újonnan felfedezett értelme dolgozik. Ja? Hogy még nem beszélt vele soha, de már az unokáikat is elképzelte? Mondom, hogy tökhülye!
 
Simon szeretné, ha a barátai sajnálnák, de minimum törődnének vele, vagy hagyják már békén! Ott a kövér Flik, a munkatársa. A türelem guruló Buddhája. NEKI VAN BARÁTNŐJE! Egy darabig. Amíg Simon el nem szúrja. Ezt is. Ott a más pénzén mindig nagyvonalú Phil, aki néha azért kiköhögi, ami jár és egyébként is, jól mutat ő a tökhülye mellett. Ott a lélekbúvárkodó, öntudatos gyermekkori barátnő, Paula, aki rendkívüli Paulaterveket kreál a kreol sztár meghódítására. Majdnem bejön, de a köd eloszlik. Aztán ott van a rengeteg adósság. Bagoly, a főnöknő. Egy mobileladás, amiből rendőrségi ügy kanyarodik, és a fitnesz klub, ami igen meleg hely, de ez csak akkor esik le főhősünknek, amikor már éves bérletet váltott.
 
Igen, követjük Simont és egyre inkább érezzük, hogy ez a pasi tökhülye. Egy idióta. Hisztis, önző, beképzelt és elveszett. Fogalma sincs, mit akar, merre akarja, amiről nem tudja, hogy akarja. Egy nő farokkal. Súlyproblémával, bár ő csak izomszegény, nem zsírkabátos. Ott az élet és ő kerülgeti. Felelősség? Áh! Ő még túl fiatal ahhoz huszonkilenc évesen. Célok? Minek? Jaud a végén szépen és közhelyesen megoldva nem zárja le a regényt, helyette figuráját továbblöki a lehetőségekkel teli örvénylő ismeretlenbe.
 
Azt ígéri a borítóra nyomott szöveg, hogy leesem a kanapéról a röhögéstől. Nem estem, kapaszkodnom sem kellett hozzá, de igen jó humora van Jaudnak, és bár nem röhög rajta veszettül az ember, azért végig tudja mosolyogni. Jelenkorunk márkáinak emlegetése közel hozza az alakokat és helyeket, teljesen bele tudja helyezni az ember a történetet a saját világába. Hajlamos vagyok elfeledni, hogy az erősebb nem lényegében sokkal érzékenyebb és az erő nem a lelkükben, hanem az izmaikban van. Így a nyavalygós részek sem zavarnak, bár lehetne kevesebb a tehetetlenségből, de mit csináljunk, Simon tökhülye.
 
A könyv puhakötésbe csomagolt kiadvány. Egyszerű tervezés, a cím kiemelve tűzpirossal, mintha a kerékpár macskaszeme kacsintana össze velünk. Az elülső oldalon a fotó nagyon találó, a hátulja ellenben szóra sem érdemes. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, és nem szeretne túl sokat gondolkodni, az bátran üljön neki a könyvnek, nem kell félni, a hülyeség már bennünk van, nem lehet elkapni!