Főkép „Ebben a világban Mennyország, ha
a szakács francia,
a rendőr angol,
a mérnök német,
a bankár svájci,
a szerető olasz.
 
És Pokol, ha
a szakács angol,
a rendőr német,
a mérnök francia,
a szerető svájci,
a bankár olasz.”
 
Ha bárkiben maradt volna egy szemernyi kétség, hogy a világot holisztikusan kell nézni, az vegye kézbe Himaruya Hidekaz művét.
Ebből többek között kiderül, nem csupán a Föld számít élőnek, hanem a szárazföldeket egymás között felosztó országok is – a róluk szóló képregényben legalábbis. Ezt a helyzetet pedig vagy nagyon közelről (rajongóként) vagy nagyon távolról érdemes nézni.
 
Számomra nagyon fura, hogy a Hetalia - Tengelyhatalmak címen ismert sorozat mennyire nem foglalkozik ideológiákkal.
Példának okáért nem emlékszem egyetlen olyan kockára sem, amelyből kiderül, miért szövetkeztek egymással a tengelyhatalmak (Japán, Olaszország, Németország és a csatlósállamok), egyszerűen tényként kezeli a kérdést.
 
Egyszóval ismét kapunk egy adaggal az országok vicces dolgait ismertető rövid képsorokból, és a látottak alapján úgy vélem, fejlődik a sorozat. Egyrészt sokkal összeszedettebbek a történetek, másrészt Himaruya egy fokkal tovább lép a sematikus ábrázoláson, így az országok már nem csupán megállnak a színpad közepén, mint egyszeri rajongó a Cosplay versenyen, hanem életre kelnek, és egyéniségüknek megfelelően (már-már emberi módon) cselekszenek.
Olaszország végre nem csak a fehér zászló elkészítésével foglalkozik, Franciaország pedig nem udvarol minden szembejövőnek, stb. Az is dicséretes fejlemény, hogy új országokat ismerhetünk meg (Kuba, Ukrajna, stb.), szóval bőven van még tartalék a sorozatban.
 
A második kötet történetei közül legjobban a karácsonyi sajátosságokat ismertető, az újkori olimpiák létrejöttét megvilágító és a Kanadával foglalkozó tetszett a legjobban. Tudtom szerint külföldön már megjelent a harmadik kötet is, szóval minden esély megvan arra, hogy idén újabb országokról derüljön ki, milyenek is valójában.