Interjú Laux Józseffel, a JLX Kiadó vezetőjével – 2010. december

Laux József nevét, mint sokan, én is akkor ismertem meg, amikor elkezdtem a saját ízlésemnek megfelelő zenéket hallgatni. Az ős-Omega ezüstszínű borítós lemezét mind a mai napig szeretem, aztán ott volt az ős-LGT is – Laux József mindkét csapatnak tagja, alapítója volt. Aztán sokáig nem hallottam felőle semmit, majd valamikor a ’90-es évek elején ismét megjelent a magyar közönség előtt, de ezúttal nem zenészként.
 
Ekultura.hu: Engem annak idején, kb. 20 éve, amikor már tudni lehetett, hogy hazatértél, az lepett meg igazán, hogy könyvkiadással kezdtél foglalkozni. Az ember egy zenésztől valahol azt várja, hogy folytatja a mesterségét, a zenélést, de ha mégsem, akkor is a szűkebb szakmában marad – lemezkiadót, stúdiót, hasonlót alapít. Hogy jött az ötlet, hogy te mégis könyvekkel kezdtél foglalkozni?
 
Laux József: Ennek valójában több oka is van. Odakint egy produkciós irodát irányítottam, és ezen belül foglalkoztam különböző jogok eladásával, csereberéjével. Alaposan belemélyedtem ebbe a világba, így amikor ismét Pesten kezdtem dolgozni, majdhogynem természetes volt, hogy itt is elindítok egy hasonló ügynökséget. Az irodám működött is egy darabig, de aztán belefáradtam a dologba; valami sokkal kreatívabb jellegű feladatra vágytam. Ennek az irodának az alapját egyébként a kinti üzleti, és sok esetben baráti kapcsolataim képezték.
A másik ok, ami miatt könyvkiadással kezdtem foglalkozni, hogy abban az időben, amikor hazajöttem, dívott a hangzó anyagok hamisítása. Ez ellen néhányan megpróbáltak fellépni – biztos emlékszel rá, az egyik demonstráció keretén belül a Hősök terén egy úthenger átment párezer hamis kazettán –, de sajnos nem túl nagy sikerrel. Ezért úgy láttam, egyelőre távol maradok a hangzó anyagok kiadásától; nem örültem volna annak, ha a mi kiadványainkat is hamisítani kezdik.
Aztán, amikor különböző ismerőseim megkerestek, hogy segítsek nekik bizonyos könyvek kiadási jogainak finanszírozásában, úgy gondoltam, én is próbát tehetnék a könyvkiadással. Vagyis: valahogy belesodródtam abba, amiben azóta is vagyok.
 
Ekultura.hu: Megbántad ezt a lépést?
Laux József: Nem, nem bántam meg, mindig is szerettem a könyveket… Szerencsére menet közben a zene visszakapta a nimbuszát. ’88-89 táján volt a holtpont… Akkoriban valahogy nem volt igazán népszerű az a típusú zene, amit én is csináltam. Ma már ebben a tekintetben is jobb a helyzet.
 
Ekultura.hu: Valóban jobb lehet; éppen a múlt héten volt egy Zappa emlékkoncert, amire meglepően sok fiatal volt kíváncsi…
Laux József: Zappa zenéje sosem volt egyértelműen populáris, az igényes zenék közé tartozott. Egyébként én sokat voltam együtt vele odakint, felvételeket is készítettünk, privátban is sokat találkoztunk, barátok lettünk. Ezért, amikor hazajöttem, egyértelmű volt a számomra, hogy kiadom a könyvét… Ennek a könyvnek a kiadása egyébként nem ment túl könnyen. Frankkel itt, Prágában írtuk alá a kiadási szerződést. Ezután lefordíttattam az anyagot, és még itt volt készen, amikor kiderült, hogy a terjesztők nem igazán szeretnének foglalkozni vele, mert valamivel korábban megjelent egy másik Zappa-könyv. Hiába mondtam, hogy ez az igazi, mert azt a másikat különböző újságcikkekből ollózták össze, nem sikerült meggyőznöm a terjesztőket. Aztán valamivel később mégis kiadtuk a könyvet. Meghívtam Franket a bemutatóra, amire egy hajón került sor…
Egyébként semmi bajom azzal, hogy valaki fogja magát, és könyvet ír egy hírességről. Ennek is van létjogosultsága, feltéve, hogy nincs annál jobb, eredetibb, igazibb, mint amit így létre lehet hozni.
 
Ekultura.hu: Ami a kiadóddal kapcsolatban meglepett, az a szerzőkhöz való ragaszkodás, az egyes szerzőkbe vetett hit. Mindenhol nagyon nehéz bevezetni új szerzőket, a kiadók általában egy-két címmel próbálkoznak meg egy-egy szerzőtől, aztán ha a második sem hozza meg a kívánt sikert, leállnak a dologgal. Nagyjából ez zajlott le Jackie Collins esetében is, te viszont az első két-három, valljuk be: nem túl sikeres próbálkozás után sem mondtál le erről a szerzőről. A Collins-könyvek későbbi sikere aztán téged igazolt. Ennyire bíztál az íróban, vagy esetleg a kinti sikerei győztek meg?
Laux József: Inkább a bizalom volt meg… Kint nagyon sikeres volt már akkor is, de sosem egyértelmű, hogy ami ott megy, az itt is működni fog. Amikor kimegyek, látom az óriásplakátokat; Hollywood sokszor tele volt Jackie Collins fotójával. Elkezdtem kiadni a könyveit… Bizonyos szintig az elkötelezettje vagyok. Személyesen is ismerem és kedvelem. Úgy éreztem, vele érdemes többször is próbát tenni. Ma egyébként már hetvenen felül van, két férjet is elvesztett, megkeményítette őt az élet. Folyamatosan dolgozik, évente, másfél évente ír egy könyvet… És tudod mi a poén? Kézzel ír, nem géppel. A kéziratot aztán bekötteti, és felteszi a polcára.
Ami a kitartást illeti: igen, sok esetben kitartunk egy-egy szerző mellett, de sok mindenkit elengedünk. Amikor látjuk, hogy valami nem tapad fel a falra, akkor elállunk a további próbálkozásoktól. Jackie esetében ez más volt, mert őt íróként és emberként is értékesnek tartom.
 
Ekultura.hu: A JLX-et valahogy mindig is körülvette egyfajta rejtély; sosem lehetett kiszámítani, mi lesz a következő lépésed, mivel jelentkezel, és valahogy… frissebbnek tűnt a kínálatod, mint a többieké, érezni lehetett, hogy direkt kapcsolatban állsz az angolszász könyvpiaccal, amiről a magyar kiadók többsége kiválasztja a műveket.
Laux József: Az alapján próbálok tájékozódni, ami kint van. Idehaza sok esetben hiába várják a kiadók a tájékoztatást, utána kell menni a dolgoknak. Rendszeresen járok a könyvvásárokra, ha kimegyek külföldre, járom a könyvesboltokat. Érdeklődöm külföldi ismerőseimnél, hogy mi megy, mi nem megy, mi a trend… Mert a könyvkiadás is ciklikus dolog, mindig van valamilyen hullám, amit célszerű meglovagolni. Most például éppen ebben a vámpíros őrületben vagyunk benne nyakig.
 
Ekultura.hu: Tehát a JLX-et éppúgy jellemzi a trendkövetés, mint a kitartást?
Laux József: Bizonyos értelemben véve igen. Persze a végső szót mindig az olvasók mondják ki, ők döntik el, hogy mely könyvekkel, mely irányzatokkal érdemes foglalkozni. Meg kell mutatni nekik az aktuális kínálatot, azután majd kiderül, mit szeretnek és mit nem… A CSI sorozatot például nagyon szeretik. Tegnap én is leragadtam a tévé előtt egy epizódnál, pedig nem szoktam rendszeresen nézni… Valahogy elkapja az embert.
Aztán itt vannak John Sandford könyvei. Hozzá, mint szerzőhöz éppúgy ragaszkodunk, mint például Jackie Collinshoz. Húsz éve tartja a frontot nálunk, minden könyvét megjelentetjük. Egy alkalommal áthoztuk egy dedikálós körútra. Odakint valaki jól ráijeszthetett Magyarországgal kapcsolatban: minden iratát és készpénzét magánál tartotta egy övtáskában. Talán azt hitte, valami gengszter országba keveredett… Persze ez a véleménye alaposan megváltozott. Ő egyébként még itt is folyamatosan dolgozott, éjszakánként a szállodában az aktuális könyvét írta. Nagyon lelkiismeretes író, nem vágja csak úgy oda a dolgokat, mindig visszaolvas egy-két fejezetet, és ha szükségesnek látja, át is szerkeszti azokat.
Ami az olvasói ízlést illeti: érdekes, hogy a három „pápás” könyvünk közül II. János Pál Minden napra egy ima és Minden napra egy gondolat című könyvei még mindig népszerűbbek, mint Benedek pápa könyve… A jelek szerint II. János Pált még mindig óriási tisztelet övezi.
 
Ekultura.hu: Manapság sok cégre, és nem csak a kiadókra, jellemző a panaszkodás, a pesszimizmus…
Laux József: Sokan mondják, hogy ez Magyarországon divat, vagy népszokás. Személy szerint nem értem, ha valaki csak a negatívumokat látja mindenben. Ha jajveszékelést hallok, mindig azt mondom, tessék kimenni, tessék szétnézni! Ha valaki kimegy, úgy érzi majd, hogy kinyílik előtte a horizont. Aki kimegy, az észreveheti, hogy vannak helyek, ahol működnek a dolgok, ahol az emberek rendszeresen olvasnak, rendszeresen járnak könyvesboltokba. Persze, most odaát is válság van, de a szemlélet alapvetően más, mint idehaza.
 
Ekultura.hu: Tehát szerinted a „végünk van, be kell zárnunk” szemlélet fő oka a mentalitásban keresendő?
Laux József: Errefelé gyakori, hogy az embereknek nincs hitük. Nincs üzleti hitük… Sokan panaszkodnak ahelyett, hogy pozitívan állna hozzá a dolgokhoz, és menne előre. Én ezt látom megoldásnak: menni előre, pozitívan, mintha mi sem történt volna. A magam részéről a panaszkodásnál mindig fontosabbnak és célszerűbbnek tartottam a megoldások megkeresését.
 
Ekultura.hu: Vannak, akik az e-könyvek megjelenését tartják a könyvkiadás mumusának, ami már itt kopogtat az ajtón…
Laux József: A ma ismert Gutenberg-galaxis napjai valóban meg vannak számlálva. Amíg a mi generációnk működik, még lesznek papír alapú könyvek, de közben mindinkább előtérbe kerülnek az e-könyvek. Szerintem ez valahogy úgy fog működni, mint a hanghordozók esetében: az emberek letöltenek bizonyos dalokat, veszik a CD-ket, de aki valódi élményre vágyik, az inkább megvásárolja a bakelit lemezt. A könyvek esetében is az lesz, hogy amit az emberek nagyon megszeretnek, azt nem csak e-formátumban, hanem hagyományos könyvként is megszerzik. Már csak azért is, hogy feltehessék a polcukra. Ha így tekintjük, akkor nem, nem tartok attól, hogy a könyvek végleg eltűnnek az emberek életéből.
 
Ekultura.hu: Köszönöm. Kinek adod tovább a stafétát?
Laux József: Novák András barátomnak, az Édesvíz kiadó vezetőjének.