Főkép„Hrrr, hhrrrr! Mak-mak! Én vagyok Bátor Tintanyúl! Mindenki reszkessen!”
 
A fenti mondattal lép be ez a fura tintából született lény Csukás István Pom Pom című meséinek egyikébe. Felnőttesen bevallom, én nagyon megijedtem…
 
Őszintén sajnálom a mai gyerekeket, amiért Süsüt, a Nagy Ho-ho-ho-horgászt vagy épp a fent említett Pom Pomot már csak hallomásból ismerhetik. Szerencsére még ezekre a – csöppet sem ódivatú és mindig, mindenkor aktuális – mesékre/rajzfilmekre sem csukódott rá végleg az a bizonyos csapóajtó. Kincsek maradnak, melyekhez vissza lehet, illetve jó visszakanyarodni.
 
Na, de mi meg kanyarodjunk csak vissza Picurhoz (eredeti nevén Bogyóhoz) és szőrös kis barátjához, akinek mindig van egy történet a tarsolyában, amivel fel tudja vidítani a kislányt, és ezáltal tanít neki valamit az élet nagy bölcsességei közül.
 
A cselekmény ezúttal is rendkívül hétköznapian, egy egyszerű tintavásárlással kezdődik. Sajnos a papírboltból visszafelé menet megtörténik a baj. Nagy loholást nagy perecelés követ és a kék-piros „gyönyörűség” az utolsó cseppig odavész. Lesz is nagy sírás-rívás, de azt Pom Pom köztudottan utálja, így azonnal akcióba lép, hogy felitassa a károkat… ezzel veszi kezdetét a Bátor Tintanyúl története.

Bár e jelző helyett nyugodtan használhatnánk a dulifuli nyuszit. Hősünk tör-zúz, mindenen és mindenkin átgázol. Mellékszereplőként megismerkedhetünk többek között egy foghíjas oroszlánnal, valamint cirkuszi idomárjával; egy egérrel, aki egérszorítóba került; egy parkőrrel, aki először viccesre veszi a figurát, majd rövid úton dühbe gurul…

Dühös a világra Tintanyúl is; igazság szerint, csak szeretetre vágyik szegényke és az emberek figyelmére. Vajszívű ő, majd meglátjátok… de egyszer minden mese véget ér, hogy helyette új kezdődhessen… Pom Pom megsúgta nekem, még tartogat egy s mást a tarsolyában. Bizony ám! Legközelebb Madárvédő Golyókapkodót hozza el nekünk.
 
Azt gondolnánk, ez a bolyhos kis szőrpamacs még gyerekcipőben jár, pedig bármilyen hihetetlen, már a harmincas éveit tapossa. Egész pontosan 1979-ben született meg a díjnyertes író tollából.
 
Zárszóként még mindenképp ki kell térjek az illusztrációkra. A közel 30 oldalt Sajdik Ferenc mókás rajzai díszítik, ezzel a könyv kiváló esti mesévé avanzsál, szórakozást nyújtva felnőttnek s gyermeknek egyaránt. A pöttöm generáció a képeken keresztül még inkább belebújhat Pom Pom történeteibe, a részükké válhat… hisz ez minden mese lényege.