Lovas Lajos: N
Írta: Galamb Zoltán | 2011. 01. 04.
A tudományos fantasztikus írók előtt álló egyik legnagyobb kihívás – különösen manapság –annak módját megtalálni, hogyan meséljék vagy meséltessék el hihetően az újszerű, ismeretlen technikát, a sajátunktól eltérő társadalmi berendezkedést: az idegenséget. Legújabb regényében Lovas Lajos magyaros huszárvágással megoldja a problémát, hiszen hőse, a képtelen nevű Fehérvár Nándor amnéziában szenved, és így pszichológiai kezelések és az elfedett élményeket fokozatosan visszacsempésző álmok segítségével tudja csak visszanyerni emlékeit.
Persze bármely, kicsit is tájékozott sci-fi rajongónak rögtön beugrik, hogy olvasott már ilyet. A szerző azonban gyorsan elébe megy a gyanúsítgatásoknak, hogy esetleg lopott, így maga is utal az egyik lehetséges ötletforrásra, aztán még számtalan tudományos fantasztikus művet felsorol, hogy némi metafikciós élt adjon a szövegnek – ám épp csak annyi önreflexiós játékot csempész bele a történetbe (egy helyen még saját első regényére is utal, noha ez alkalommal inkább egyszerűen önironikus csavarral), hogy jelezze: pontosan tisztában van azzal, mit csinál, mi csak foglalkozzunk az eseményekkel és élvezzük a kötet elképesztő humorát.
Mert az N a Lovas Lajostól immár megszokott, a felszínen könnyednek tetsző, ám számos mélyebb problémát feszegető szatíra. Központi alakjáról, Nándiról eleinte csupán annyit tudunk meg, hogy meggyőződése szerint 2067-ben született és 2007 Magyarországa teljességgel érthetetlen neki. Ám mivel semmi mást nem tud saját múltjáról, sőt, a jelen társadalmáról sem, végtelenül szórakoztató helyzetekbe keveredik, hiszen ami az olvasó számára evidencia: neki újdonság, felderítendő terep.
A kórházból állítólagos felesége, a gyönyörű, kívánatos és mindenben szolgálatkész Klára viszi haza, de hamarosan furcsa dolgok történnek Nándi körül, és hősünk magára marad – egyedül kell megbirkóznia egy számára teljességgel ismeretlen világ kihívásaival. És az első dolog, amire rá kell döbbennie – jóllehet ez eleinte csak nekünk válik világossá, benne csupán lassanként tudatosodik –, hogy dúsgazdag, érvényesülésre termett diplomás; igazi yuppie, aki ráadásul összehasonlíthatatlanul gyorsabban, minden erőfeszítés nélkül tanul az őt körülvevő átlagembereknél, egyszóval sikerre determinált.
Emellett szexuális vágya is csillapíthatatlan, és partnereitől láthatóan nem akar többet az élvezetes szexnél. Valahol azt az ideált testesíti meg, amire legtöbb férfitársunk törekedik. A regény, a rendkívüli adottságokkal és szerencsével megáldott Fehérvár Nándor története ellenben ennek az ideálnak a fokozatos, de annál szórakoztatóbb lerombolása. Mert Lovas Lajos akire csak lehet, ráhúzza a vizes lepedőt, ám sosem igazán sértő módon, sokkal inkább együtt érzőn, de legalábbis elnézőn. Emellett tipikusan magyar, aminek köszönhetően az N-t egyetlen más náció fiai vagy leányai sem foghatják fel teljességében – ez ugyanakkor cseppet sem von le a regény (nemzetközi) értékéből.
De nem is ragozom tovább, mert az N-t olvasni kell, és igencsak komoly akaraterővel kell bírnia bárkinek, aki le szeretné tenni, mielőtt az utolsó betűig kiolvasta volna. Ha előrevetíthető a magyar sci-fi megújulása, Lovas Lajos minden bizonnyal komoly, ha nem éppen vezető szerepet fog játszani benne.
Részlet a regényből