FőképVajon mi az, ami kimaradt a magyar történelemből? A helyes válasz: sok minden – legalábbis ezt sugallja Nagy György most megjelent könyvében.
Természetesen nincs szó világra szóló felfedezésekről, ezúttal sem derülnek ki részletek a magyar őshazából keletre, egészen pontosan Japánba vándorolt nyolcadik, és ily módon elveszett törzsről, miként Attila hun fejedelem Szeged mellett rejtező sírjáról sem rántja le a képzeletbeli leplet.
 
Helyette 300 rövidebb-hosszabb történettel egészíti ki múltunk hol hiányos, hol jól dokumentált krónikáját, s ezekből megtudjuk, mi foglalkoztatta eleinket, honnan ered pár máig használatos kifejezésünk (az Óperencián túl például); de szó esik templomokról, hősökről, hősnőkről, valamint Petőfi egyetlen fényképéről, illetve annak kalandos utóéletéről is.
 
Ez tényleg hiányzik nekünk? – kérdezheti bárki. Szerintem igen, mert a napjainkra jellemző, a fogalmakat, kifejezéseket használó, de a jelentésükbe többnyire bele sem gondoló, az általánosítást előnyben részesítő gondolkodásmód elszegényít bennünket. Ez ellen éppen az ilyen könyvek a legjobbak, mivel képesek árnyalni a generációk alatt rögzült, nem ritkán hibás képet.

Például arról, miként élték meg eleink a 48-as Szabadságharc bukását, mennyire volt fontos a hétköznapi viseletben a fekete-fehér színösszeállítás, és hogyan befolyásolta a divatot a Bach-korszak tiltólistája.
Vagy ha már a Kiegyezés előtt időről beszélünk, akkor igen érdekes Andrássy Gyula gróf sorsa, akit Világos után távollétében halálra ítéltek, és ennek dacára közismert figura volt a Párizsi szalonokban, ahol „a szép akasztott”-ként beszéltek róla a hölgyek.

Az is érdekes, hogy Libényi János 1853. február 18-án Ferenc József elleni sikertelen merénylete mennyire kikopott a köztudatból.
De hasonlóan „elveszett” emlékeinkből Forinyák Géza halála is, aki a Szabadságharc bukása utáni első, 1860. március 15-i (értelem szerűen a hatalom nem engedélyezett bármi efféle megmozdulást) megemlékezést feloszlató katonákkal történt összetűzés során szerzett sebei miatt halt meg pár nap múlva. Temetésén hatvanezren voltak jelen, ily módon tiltakozva a Habsburgok ellen.
 
Nem folytatom tovább, mivel a 300 kis színest helyhiány miatt amúgy sem sorolhatom fel, de nem is kell, hiszen Nagy György részrehajlás nélkül, minden korból válogatott, így ez a gyűjtemény remek kikapcsolódás mindazok számára, akik a Magyarország története című 24 kötetes sorozat olvasása közben pihenőt tartanak.