Főkép Francisco Goya 1746. március 30-án született egy aranyműves gyermekeként Aragóniában. Már tizennégy évesen rajzórákat vett egy helyi vallásos festőtől, de legelső próbálkozásait a madridi San Fernando akadémiáról visszautasították.
A siker a kezdeti kudarcok ellenére nem maradt el, olyannyira, hogy Goya életében több megtisztelő címet is besöpört. Királyi festő lett és rangos, befolyásos emberek között mozgott.

Ám a művész, minthogy alacsony származású volt, élete végéig megőrizte liberális, humanista szemléletét, kellő kritikával tekintett az udvari fényűzésre, az egymást váltó királyokra és főurakra.
Portréira épp emiatt jellemző egy korántsem idealizáló stílus, markánsan a jellembeli vonásokat, lelket ábrázolni akarás határozza meg ezeket a festményeket.

Leolvasható életművéről az akkori udvartartás legtöbb jelentős alakjának személyisége, a sorozatosan egymást váltó uralkodók és miniszterek reálisan, és korát meghaladó expresszivitással megfestett tükre.

A festő életét két sötét esemény határozta meg: egy fertőzés hatására teljesen megsüketült, így a magányba zárt elme szabad kezet kapott a realitáson túlmutató témák ábrázolásában, illetve a francia megszállás borzalmai.
 
Goya kitört a neoklasszicizmusból, példaképei nem kortársaiból kerültek ki,Velazquezt, Rembrandot tartotta saját mesterének. Ő maga erőteljesen hatott többek között Millet-re, Courbet-ra, Delacroix-ra, Daumier-re és Manet-ra is.
 
Nem félt bemutatni festészetével az emberi kegyetlenséget, a háborút, nem mint szabadságukért küzdő hősök dicsőséges tetteinek sorozatát, és az egyházat sem minden túlkapástól mentes rendszerként tárja elénk (őt is inkvizíciós perbe fogták).
Talán ez a Goya él inkább a köztudatban ma is. Nem a királyi portréfestő, hanem egy bátor férfi, aki nem feltétlenül szuronnyal küzdött a rendszer ellen, hanem megragadta annak borzalmait, babonásságát, kegyetlenségét és ostobaságát. Goya nyolcvankét évesen, 1928 áprilisában halt meg Bordeuxban.
 
A Világhíres festők sorozat tizenkilencedik kötete ennek a festőóriásnak az életét és munkásságát tárja elénk „dióhéjban”. Ahogy ezektől a sorozatoktól megszoktuk, nem feltétlenül törekszik a száraz tudományosságra (ez esetben ez egyáltalán nem negatívum), hanem mindenki számára elérhetővé teszi az általános ismereteket.
 
A reprók minősége meglehetősen szép, bár én ebből a kötetből kimondottan hiányoltam Goya híres rézkarcait, grafikáit (illetve többet ezekből a munkákból a kettőnél, azok is csak aprócska képen egy sarokban...), de ezt csak egy szerény, óvatos kézfelemeléssel jelezném.
Ettől eltekintve nagyon hasznos és a saját funkcióját tökéletesen betöltő ismeretterjesztő könyvet olvashattam. Külön kiemelném, hogy találó és szép lezárása a kötetnek, a festészetben talán egyik legmagányosabb érzetet, és reménytelenséget sugalló alkotás, a Kutya.
 
Képek jegyzéke:
 Önarckép, 1773-1774
Martin Zapater,1797
Farnese-Herkules, 1770-1786
Önarckép, 1815
Josefa Bayeu,a festő felesége, 1798 k.
Balthasar Carlos herceg, 1778
Egész alakos önarckép a műteremben, 1794-1795
III. Károly vadászöltözékben, 1787
Don Luis infáns családja, 1784
Floridablanca grófja, 1784
IV. Károly, 1789
Mária Lujza királynő, 1789
IV.Károly családja, 1800-1801
Chinchón grófnő, 1800
Don Manuel Godoy mint az Orániaiak ellen vívott háború főparancsnoka, 1801 k.
VII.Ferdinánd, 1814
Benavente grófnő, 1785
Alba hercegnő, 1797
Dona Isabel de Porcel, 1804-1805
Az angyalok Isten nevét dicsőítik, 1772
Szűz Mária eljegyzése, 1774
Sienai szent Bernát prédikál Aragóniai V. Alfonz király előtt, 1781-1783
Mária, a mártírok királynője, 1780-1781
Padovai Szent antal csodatétele, 1798
Krisztus a kereszten, 1780
Szent Jusztina és Szent Rufina, 1817
Calazánci szent József utolsó szentáldozása, 1819
Krisztus az Olajfák hegyén, 1819
La Tauromaquia (A bikaviadal művészete) , 1816
Bikaviadal, 1812-1819
Tánc a Manzanares folyó partján, 1777
Fegyverét töltő vadász, 1812-1813
Piknik, 1776
A napernyő,1777
Nyár, 1786-1787
Tavasz, 1786-1787
Ősz, 1786-1787
Tél, 1786-1787
Szembekötősdi, 1788-1789
San Isidro-napi népünnepély, 1788
Menyegző, 1791-1792
Las Gigantillas (kis óriások) , 1791-1792
A hinta, 1787
A postakocsi kirablása, 1787
A ruhátlan Maja, 1798-1800
A felöltözött Maja, 1798-1805
Santa Cruz márkinő, 1805
A sérült kőműves, 1786-1787
Gitározó barát, 1824-1828
El Maragato fegyvert fog Pedro atyára, 1806-1807 k.
Bordeaux-i tejeslány, 1825-1827
Emelőcsiga alkalmazása, 1812-1812
Az Inkvizíciós Törvényszék, 1812-1819
A háború borzalmai, 1810-1820
Kolosszus, 1808-1812 k.
Kannibálok bámulják áldozataikat, 1800-1808 k.
1808. május másodika: Harc a mamelukok ellen, 1814
1808. május harmadika: Madrid védőinek kivégzése a Principe Pio-hegyen, 1814
Corral de Locos (Az őrültekháza), 1793-1794
L’Aquelarre (Boszorkányszombat),1797-1798
Saturnus, 1820-1823
Fantasztikus látomás, 1820-1823
Inkvizítorok sétája, 1821-1823
Kutya, 1820-1823