Főkép1
Hello Kitty

Abigail von Normal naplója:
Az Öböl és környéke Éjszakájának Vésztartalék Úrnője

San Francisco városát egy Chet nevezetű drabális, megborotvált macska járja préda után vadászva, és csak én, Abby Normal, az Öböl és környéke éjszakájának vésztartalék úrnője meg a manga-hajú szerelemmajmom, Foo Dog állunk a falánk szörnyeteg és a nagyközönség véres lemészárlása között. Ami nem olyan rémes, mint amilyennek hangzik, mert a nagyközönség kábé kinyalhassa.
Különben meg harcolok a sötét erőkkel, ápolgatom a fülledt és tiltott románcomat, betöröm a vadiúj, vörös, PVC, combig érő Dög Martens patacsizmámat, nem is szólva a bonyolult szemfestékről meg minden, szóval szerintem totál jogos, hogy kábé padlózok bioszból. (102-es tanegység: „Bevezetés a tartósított mormotatetemek megcsonkításába” Mr. Snavelyvel, aki totál megdugja a mormotákat, amikor senki nem látja, biztos forrásból tudom.) De mondhatom én ezt az anyarobotnak, aki pedig frankón megérdemli a csalódást meg a kétségbeesést, amiért megátkozott engem a megbélyegzett, kismellű DNS-ével.
Hadd foglaljam össze a dolgokat, s’il vous plaît. Figyeljetek, pöcskerek, mert kikérdezem.
Három élettel ezelőtt, de lehet, hogy csak a múlt szemeszterben, mert a dal is azt mondja, hogy „amikor szerelmes vagy, olyan az idő, akár a nyálkás ürülékfolyó”… na szóval… a téli szünetben Jareddel éppen a Walgreensben kerestünk hipoallergén szemfestéket, amikor találkoztunk a csodálatos, vörös hajú Jody grófnővel meg a vérhitvesével, az én Sötét Urammal, Flood vámpírral, aki a farmerben meg flanelben tökre lúzernek álcázta magát.
Én hogy – Nosferatu. – Suttogtam, akár éjszakai szellő a holt fák között.
És Jared meg – Kizárt, te szánalmas, eltévelyedett kis ringyó.
Én meg hogy – Csukd be az állott péniszdokkodat, te spermaszagú köcsmő. – Amit ő bóknak vett, és így is értettem, mert ugyan Jared tövig meleg, de sose melegített fel senkit, talán csak otthon a patkányát, Lucifert. Igazából szerintem Jared rágcsálószexuális lenne, ha nincs a kapcsolat kivitelezhetetlen geometriája. (Tessék, a méret igenis számít!)
Ne felejtsem: Totál össze kéne hoznom Jaredet és Mr. Snavelyt, aztán megbeszélhetnék a mókusbaszást meg minden, és akkor talán nem kéne megismételnem a Biosz 102-t.
Különben Jared abszolút passzol mellékszereplőnek életem tragédiájába, mert förtelem menőn öltözik, és iszonyúan megy neki a borongás, az önutálat és a kozmetikum-allergia. Már próbáltam rádumálni, hogy csináljon belőle karriert.
Naszóval Flood vámpír randizott velem egy klubban, ahol felkínáltam magam a sötét vágyainak, de ő totál visszautasított a grófnő iránti örökletes szerelme miatt. Úgyhogy helyette meghívott egy cappuccinóra, és kinevezett hivatalos kegyencének. A kegyenc feladata lakást bérelni, mosni, zsákban ízletes gyereket hozni a nagyúrnak, csak az utóbbit sose csináltam, mert a gazdáim nem szeretik a gyerekeket.
Naszóval Flood vámpír adott pénzt, én meg béreltem egy tres király padlásszobát a SOMA-ban (ami széles körben elismerten a legjobb környék a vámpíroknak, mert a legtöbb épület új, senki se gyanítaná, hogy mélységesen gonosz ősi lények lógnak arrafelé). De aztán kiderült, hogy eddig is kábé fél háztömbnyire laktak a tres király kérótól a SOMA-ban. Na, amikor elvittem nekik a kulcsot, remélve, hogy rám testálják a halhatatlanság sötét ajándékát, befutott egy limó, tele beszívott főiskolásokkal meg egy kékre festett luvnyával, akinek gigászi hamis dudái voltak. És mind jönnek hogy – Hol van Flood? Beszélnünk kell Flooddal. És engedj be. – Meg ilyeneket követeltek. Én meg hogy – Hátra, Törpilla. Itt nincsen semmi Flood.
Ugye? Magamban meg: Zombi Jézus Zimbabwéban! Ez kék!
És nem vagyok rasszista, szóval kuss. Önbecsülési problémái lehettek, ezeket kompenzálta az óriási hamis dudákkal, a ringyós kék festékkel meg azzal, hogy pénzért egy autónyi szipust leápolt. Nem a bőrszín alapján ítélek. Mindenki megalkuszik. Amikor fogszabályzót kellett viselnem, átmentem egy Hello Kitty-fázison, ami jól belenyúlt a tinédzserségembe, és Jared állítja, hogy a szívem mélyén még mindig édibédi vagyok, ami nem igaz. Csak komplex vagyok. De a kék prostiról majd később, mert akkor az ázsiai fickó az órájára nézett, és azt mondta – Túl késő. Naplemente. – És elhajtottak. Na akkor nyitottam ki a lépcsőház ajtaját, és akkor lepett meg Chet, a drabális, borotvált vámpírmacska. (Csak akkor még nem tudtam a nevét, és vörös kardigánt viselt, szóval nem tudtam, hogy megborotválták, és még nem volt vámpír. De drabális igen.)
Én meg – Szia, cica. Húzz el. – És elhúzott, csak William maradt ott, a drabális borotvált macskás hajléktalan pasi. A lépcsőn feküdt. A szaga miatt azt hittem, meghalt, de kiderült, hogy csak elájult a piától meg attól, hogy vért szívtak belőle, meg minden. De most már tuti halott, mert később Foo meg én megtaláltuk a rohadásos ruháit a lépcsőn, tele azzal a szürke porral, amivé az ember lesz, ha vámpír issza ki a vérét.
Szóval felmentem a padlástérbe a hírrel hogy – Van a lépcsőn egy halott tag meg egy drabális kardigános cica. – És a grófnő meg Flood hogy – Tök mindegy.
Én meg – És volt itt egy limó tele szipusokkal, akik totál rátok vadásztak.
Na erre már hogy – Hű. – És jobban betojtak, mint az ember gondolná, ahhoz képest, hogy sötét titkos románc ősi teremtményei, meg minden. És kiderült, hogy nem is voltak azok… vagyis most se azok. Mármint, persze, a szerelmük örök, és elmondhatatlanul gonoszak, és a többi, de tökre nem ősiek. Kiderült, hogy Flood csak tizenkilenc éves, és kábé két hónapja ismeri a grófnőt. És ő is csak huszonhat, ami ugyan már szikkadt, de azért nem ősi. És előrehaladott kora ellenére a grófnő gyönyörű: hosszú, totál csúcs vörös haja és tejes bőre van, a szeme zöld smaragd, a teste meg olyan tökély, hogy az ember lánya totál lemenne leszbóba, ha nem lenne nekem a fincsi Foo Dog őrült, nindzsa-ember szex-fuja. (Foo folyton jön nekem azzal, hogy ő nem lehet nindzsa, mert ő kínai, a nindzsák meg japánok, de csak makacskodik, és tizenkét dühös ázsiai lesz belőle, ahányszor előhozom.)
Naszóval a sötét úr padlásszobájában láttam két bronzszobrot, az egyik egy köcsög menedzser arc, a másik meg mint a grófnő, csak totál meztelen, vagy balettruhás. Meg hát bronz. És én – Kicsit exhibicionista, grófnő? Tolórúd is van hozzá?
Ő meg hogy – Segíts Tommynak a bútorokkal, Szerda. – Mintha ennek lenne értelme. (Kiderült, hogy Szerda egy gót szereplő valami kőkori filmben.)
Naszóval később, alapos kutatással, kukkolással meg minden kitudtam, hogy a szobrok nem is szobrok. Hogy a grófnő régebben az egyik szoborban volt, és hogy a köcsög menedzser szobrában egy igazi ősi kimondhatatlan gonosz lakozik, az a nosferatu, aki átváltoztatta a grófnőt is. És Flood vámpír, aki akkor még nem is volt vámpír, bronzba öntötte kettejüket, amikor a nappali halottak álmát aludták, aminél mélyebb álom nincs is. (Jobb, ha most tisztázom, hogy a vámpír nem ásítozik, meg szépen elszundít. Amikor a nap felnyomul, csak úgy elájul, ott helyben, be lehet állítani mindenféle pózba, befesteni, rátenni kezét a micsodájára, és a képet felnyomni a netre, és napnyugtáig fogalma se lesz róla, amikor felkapcsolódik, mint a villany, csodálkozik, miért zöld a micsodája, meg hogy a bejövő levelek mappa tele van ajánlatokkal a manó_szerelem.com címről.)
Ugye? Hű!
Kiderült, hogy Floodot, ismertebb nevén Tommyt a grófnő választotta nappali kegyencének, vérbankjának és szerelemmajmának, mert éjszakánként a Safewayben dolgozott. Aztán az öreg vámpír, aki alig egy héttel előtte változtatta át a grófnőt, elkezdett baszakodni velük: hogy megöli Tommyt, és általában kicsipkézi Jody valóságát. Naszóval Flood meg a szipus safewayes haverjai (álnéven az Állatok) levadászták az alfavámpírt, aki egy nagy jachton aludt az Öbölben, és elloptak kábé zilliót érő műkincseket a jachtról, aztán felrobbantották a vámpírral együtt, amitől felszaladt benne a klumpa, de amikor feljött a vízből, adtak neki szigonypuskával meg minden.
Ugye? Szent vernyákos pónipöcs! Ez is azt mutatja, amit Lord Byron verselt meg: „Elég fűvel és robbanóanyaggal még a legokosabb és legősibb sötét erőt is kicsinálhatja pár szipus.”
Parafrászolok. Lehet hogy Shelley mondta.
Naszóval a grófnő megmentette az öreg vámpírt a megpirulástól, de megígérte a zakóknak (merthogy volt két zsaru is), hogy elviszi, és sose jönnek vissza a városba, de amikor elaludtak, Flood, aki nem bírta elveszíteni Jodyt, levitte őket a fölszinti motoros-szobrászokhoz, és bebronzoltatta őket. De amikor meg akarta magyarázni a grófnőnek, miért csinálta, és lyukakat fúrt a szobor fülébe, hogy hallja a hangját, a grófnő köddé változott, kiszivárgott a szobába, és átváltoztatta Floodot. Ami totál meglepte, mert gőze se volt róla, hogy a grófnő tudja. (A ködöt és az átváltoztatást.)
Na akkor mind a ketten vámpírok voltak, örök szerelemben, de az éjszakai dolgok nem nagyon mentek nekik. Mert Jody addig Tommyból élt, nem gondolta át, mit fognak enni, ha Tommyt átváltoztatja. Először a hajléktalanhoz mentek, nevezzük Drabális Macskás Williamnek (mert így nevezik), mert a Market Streeten szokott ülni Chettel meg egy táblával, hogy CSÓRÓ VAGYOK, A MACSKÁM MEG DRABÁLIS. És lízingelték tőle Chetet közös ebédnek. De kiderült, hogy Chet nagysága nagyrészt szőr, és hogy könnyebb legyen beleharapni, megborotválták. Örülök, hogy akkor még nem voltam a kegyencük, mert mind tudjuk, kinek kellett volna akkor borotválni.
De nem! Nem vált be. Nem tudom, miért. Viszont William totál benyomott a piától, amit a drabális macska lízingjéért kapott, de olyan randidrog szinten benyomott, és a végén belőle ettek. Ittak. Na és akkor jöttem én, a sötétség új hercegnőjelöltje a sötét családba. (A sötét család kábé egy banda, úgymint birkabanda, és nem úgy sötétek, mint a digók.)
Én adtam Tommynak az ötletet a tűcsereprogramhoz, ahol sápadt soványságát kihasználva eljátszotta, hogy narkós, és szerzett fecskendőket, hogy ki tudják szívni William vérét, és hűtőbe tenni a grófnőnek kávéhoz. Kiderült, hogy a vámpír csak akkor tud rendes kaját enni vagy inni, ha van benne egy kis embervér. (A grófnő szereti a véres sült krumplit, ami egyszerre tres király és nagyon elcseszett.)
Na és alighogy a grófnő meg Flood kitalálták a dolgot a vérrel meg a kajával, a drabális macskás William elkódorgott, a grófnő elment megkeresni, mert neki volt több tapasztalata az éjszakai vadászatban, közben Flooddal mi átvittük a cuccokat az egyik lakásból a másikba. De el kellett mennem tetűsamponért Ronnie húgomnak, akit férgek sújtottak, és Flood korán hazaküldött, hogy megkíméljen az anyarobot haragjától, mert nem akarta, hogy kegyence korlátozva legyen. (Olyan nemes lelkű. Azt hiszem, akkor szerettem bele.) Akkor levitte a bronzolt vén vámpírt a vízhez, hogy beledobja az öbölbe, mielőtt a grófnő visszaér. Nekem tiszta volt, hogy Tommy nincs oda az öreg vámpírért, és meg akar szabadulni tőle. Csak elfogyott az éjszaka, mire az öbölhöz ért, és otthagyta a vámpírt a kompépület mellett az Embarcaderón, és versenyt futott a nappal az életéért. Az utolsó pillanatban az Állatok arra hajtottak a limójukban a kék hülyepicsával, és felkapták Floodot az utcáról, mielőtt elégette volna a nap.
Ugye?
Naszóval az Állatok visszamentek dolgozni a Safewaybe, de előbb még egy ágykerethez kötözték Floodot, ahol a kék prosti megkínozta, hogy változtassa őt át vámpírrá, mert már elszedte az összes pénzt az Állatoktól, amit a vén vámpír cuccaiért kaptak, ami kábé hatszázezer dollár volt, és nem akart sietni az elköltésével, ezért akart halhatatlan lenni. Csakhogy Flood totál zöldfülű volt a vámpírságban. Még sose ölt meg senkit, nem változtatott át meg ilyesmi, nem tudta, hogyan kell. A grófnő nem mondta el neki, hogy a kiválasztottnak meg kell inni a vámpír vérét, hogy átvegye a sötét ajándékot. Úgyhogy a kék ribanc a szart is kikínozta belőle.
A kurva, de most nem?
Közben a grófnő megtalálta a drabális macskás pasast, és én megtaláltam a tetűsampont, de nem tudtuk, Tommy hol van. Csakhogy a grófnő megégett, mert forróvízcsöveken ájult el, hát belőlem evett, ott a padlásszobában, én meg hogy – Baszki, megkapom a sötét ajándékot és közben citromzöld Chuck Taylor van rajtam, ami totál nem megy a kimondhatatlan gonosz lényemhez. – De nem, a grófnő csak részesült a szangvinikus nektáromból, hogy meggyógyuljon. Talán akkor szerettem bele. Na és akkor elmegy és Tommyról kérdezget, és a tök zanza hobó, aki San Francisco császárának hiszi magát (mindenhol látni a két kutyájával), azt mondja, az egyik Állat Floodról kérdezgette.
Úgyhogy én – Hoppá.
És a grófnő – Ja.
A következő pillanatban a Marina Safewaynél vagyunk, és a grófnő – fekete farmerban és vörös bőrdzsekiben, de rúzs nélkül – a kirakaton átszervált egy acélkukát, ami akkora volt, mint egy leszbika tornatanár, és csak úgy bement az üvegcserepeken, totál durva volt, aztán a boltban seggbe rugdosta a szipusokat. Dicsőséges volt. De nem ölt meg senkit, ami legalább akkora hiba volt, szegény véleményem szerint, mint a rúzs hiánya. Egy darabig olyan hősies seggbe rugdosás ment, amilyen csak lehet, de sokkal menőbb lett volna, ha van rajta fekete rúzs. Vagy sötétbarna. De megmondták neki, hogy Tommyt megkötözték Lash, a fekete csávó lakásában.
És totál össze voltak verve, én meg – A csicskáink vagytok!
És a grófnő – Cuki. Menjünk Tommyért.
Néha olyan picsa tud lenni. Na szóval mentünk a lakásba, ahol Tommyt tartották, de amikor odaértünk, még az ágykerethez volt kötözve, de már a falnál állt, meztelenül és véresen, még a micsodája is. És a kék ribanc holtan a padlón.
Én hogy – Hoppá.
A grófnő meg hogy – Ja.
És mondott valamit, hogy a kék ribanc biztos eltörte a nyakát, mert ha Tommy kiitta volna a vérét, akkor porrá változott volna, és nem lenne holttest. Na és a taxizás vissza a lakásba tres kínos volt, Flood nudiban és vérben, és mind a ketten hogy „Jaj de szeretlek” meg „Én is szeretlek”. Én meg borongós emo királynő voltam kicsit, mert irigyeltem őket a sötét, örök szerelmükért, és nekem csak a citromzöld Chuck volt, meg Jared, a homoki patkánybaszó.
Szóval ez jó volt. A mentés meg minden. Mert megtaláltuk az öreg vámpír cuccpénzét, amit az Állatok a kék ribancnak kifizettek, ami kábé félmillió dollár volt. De aztán kiderült, hogy a kék ribanc nem halt meg, mert valahogy véletlen megitta Tommy vérét, amikor megcsókolta a kínzás közben, és most nosferatu lett. És átváltoztatta az összes Állatokat. Ami gáz. És nem jó gáz.
És az öreg vámpír is kiszabadult a bronzpáncélból, és el akarta kapni Tommyt, Jodyt és még engem is? Még a drabális macskás Williamből is kirázta az élő szart, mi meg Jareddel egy szemközti sikátorból néztük.
Ugye? Csak néztük, hogy – Hű.
Na és karácsonyeste volt, Jareddel a Karácsonyi lidércnyomást néztük a Metreon moziban. Tökre traumásak voltunk meg minden attól, ahogy a vámpír elverte a macskás fickót, és akkor a grófnő felhívott. Ő meg Flood Sötét Úr vártak kávéra egy kínai büfében, merthogy csak az volt nyitva, mert a kínaiak totál mellőzik a karácsonyt, mert nincs a sztoriban sárkány meg petárda.
Ne felejtsem: Írni egy elbeszélő költeményt arról, milyen lenne a karácsony, ha a három keleti bölcs petárdát, sárkányt meg mu-su disznóhúst adott volna a kisjézusnak a többi szar helyett.
Egész éjjel vedeltük a kávét megbélelve Jared vérével, megtudtuk az öreg vámpír sztoriját a grófnőtől és Floodtól, aztán visszamentünk a lakásba, és a lépcsőházban ott várt az öreg vámpír egy szál szemfogban. És jön hogy – Mosnom kellett. Az ürge lehugyozta a melegítőmet. – Amikor a macskás fickót rázta, még totál gangszta-sárga melegítője volt.
Úgyhogy rohantunk, el kellett rejtenünk a gazdáinkat a Bay Bridge alatt a gerendákon, amikor hajnalban elájultak. Se ásítás, semmi, csak kiszenvedtek. Vagyis éppen hogy nem szenvedtek.
Na betekertük őket kukászsákba, beszigszalagoztuk, és elvittük Jared alagsori fészkébe a Noe Valleyben. (Az alagsori fészke szent és sérthetetlen – a faterja meg a mostohája attól félnek, hogy rányitnak, amikor melegpornóra veri ki, úgyhogy totál biztonságos volt a gazdáinknak.) Közben visszamentem a lakáshoz megetetni drabális borotvált Chet macskát, és lefejezni az öreg vámpírt Jared késével, hogy bónuszpontot kapjak a gazdáinktól, de kiderült, hogy nem pontosan számoltam ki a naplementét. Mióta megy le a nap ötkor? Ez kurvára óvodás.
Na a lépcsőházban hallottam, hogy odafenn kotor az öreg vámpír. Mondom – Cik-ki. – Aztán kint egy kocsi állt meg, kirohantam, bele a szőke ribanc karjaiba, aki a néhai kék ribanc, aki most nosferatu, vele volt három kegyenc, akik meg Állatok voltak. Ugye? Ó-ó.
A ribanc elkapott és már bele akart harapni a nyakamba, amikor az öreg vámpír elkapta a nyakánál fogva, és belenyomta a képét egy Mercedes motorházába azzal hogy – Megszegted a szabályt, ribi. Nem változtathatsz csak úgy át mindenkit.
Na és éppen egy kis csicskatáncra készültem, amikor mind felém indultak. Kihúztam Jared tőrét, de tudtam, hogy totál mindegy, csoportosan szívják majd sápadt porhüvelyemet, de akkor egy csúcs Honda rontott ki a sikátorból, és körülötte mindent fehér fény borított el. És manga-hajú szerelemmajmom, Foo volt az, totál hős napszemcsiben, és mondja nekem – Ugorj be.
Naszóval elsüvített velem a mágikus gekkó-szekerén, amit ultraibolya lámpákkal spékelt meg, amik stimulált napfénnyel pirították meg a vámpírokat. Ugye? Ott a kocsiban leápoltam volna, ha nem kell megőriznem az arisztokratikus nyugi jeges auráját. Úgyhogy kismároltam belőle a szuszt, aztán képen vágtam, nehogy a bejáratott ringyójának higgyen, pedig totál az voltam. Leszek.
Kiderült, hogy Steve, mert ez Foo Dog nappali rabszolga neve, kábé egy hónapja kukkolta Jody grófnő lakását, mert rájött, hogy vámpír, amikor az öreg vámpír egyik áldozatának vére a laborjába került Berkeleyben. Foo biotech überzseni, amellett hogy durván nindzsa.
Aztán Foo kitett a Tulleynál a Market Streeten, ahol találkoztam Jareddel és Jodyval, akik kiosontak Jared szülei mellett úgy téve, mintha szerelmesek lennének, ami olyan undormány, hogy öklendezek tőle. (Jared az én tartalék Legjobb Barátom, de akkor is egy perverz kis patkánybaszó, ahogy a grófnő szeretettel emlegeti.)
Na és a grófnő hogy – Visszamegyek a lakásba a pénzért.
Én meg – Ne, ott az öreg vámpír.
Ő meg – Nekem ő nem parancsol. – (Vagy hasonló. Parafrászolok.)
Én meg – Miattam. Csak etesd meg Chetet.
Visszamentünk Jaredhez, és ott van Flood tökre kicsinálva, mert fejjel lefelé lemászott egy házról a Castróban egy fincsi travi után, mint a könyvben Dracula (csak a könyvben nem a Castróban csinálja és nem egy travi után).
Ne felejtsem: Amikor majd nosferatu leszek, ne másszak le fejjel lefelé magas házról.
Akkor megjelent édes szerelemnindzsám, Foo – Nem hagyhatlak védtelenül. – Én meg magamban – A pacskeromba izzadok tőled –, de nyilvánosan csak megcsókoltam és ízlésesen megbúboltam kicsit a lábát. Aztán beszálltunk a Hondájába, és visszamentünk a lakáshoz.
Odaérve az emeleti ablakok nyitva voltak, és Flood hallotta, hogy az öreg vámpír fent van Jodyval.
És Foo hogy – Engedj. – És hátulról kihúzott egy hosszú porköpenyt, tele kis üveg szarokkal. És Foo hogy – UV-ledek. Mint a napfény.
Az utcai ajtó zárva volt, és Flood hogy – Én megyek.
De Foo hogy – Nem, megégsz.
De betakarták Floodot, kesztyű, sapka, gázálarc, amit Foo biológiai vészhelyzetre tart, aztán felhúzta a köpenyt. Foo adott neki gumilepedőt és baseballütőt, és Flood elkezd futkározni, fel az egyik épület oldalán, aztán szemben a másikon, végül lábbal előre be a lakás ablakán. Szerintem a grófnő felugorhatott volna oda simán, de persze ő régebb óta vámpír, mint Flood, és jobbak az adottságai.
Na aztán vakító fehér villanás az ablakból, és azt látjuk, hogy az öreg vámpír repül ki az ablakon, mint az üstökös, és csapódik be mellettünk. Feláll tökre szenesen meg minden, és Foo felemeli az UV-t, hogy – Félre, vámpír mocsok. – És az öreg vámpír elszalad.
Aztán Flood jött ki az ajtón kezében a grófnővel, aki a szokásosnál is halottabbnak látszott, elvittük őket egy motelbe, amíg ki nem találunk valamit. Foo lopott a laborból donorvért, és Floodnak meg a grófnőnek adta, hogy gyógyulhassanak. Foo nyomta, hogy – Tudjátok, az áldozatok vérét vizsgáltam, és azt hiszem, vissza tudom fordítani a folyamatot. Újra emberré tudlak tenni benneteket.
Mert ezért koslatott a grófnő után, amikor megismertem. Tommy és Jody hogy – Meggondoljuk.
Szóval Flood átöleli Jodyt az ágyon, halkan beszél hozzá, de én hallom, mert az ajtónál vagyok, és a szoba nem olyan nagy azért. Világos, hogy a szerelmük örök és eónokig tart, de Flood nem szeret vámpír lenni, mert a munkaidő szívás meg minden, Jody meg szeret vámpír lenni, mert végre erősnek érzi magát, miután sok évig nyápic volt, és kábé kimondják, hogy napfelkelte után elválnak.
Na én meg – A görcsbe, ne már.
Hát bronzba öntöttem őket.
Most őket nézem. Úgy állítottam be őket, mint Rodin szobra, A csók, és együtt lesznek az idők végezetéig, vagy amíg kitaláljuk, hogyan engedjük ki őket, és mégse tépjék szét a torkunkat. Foo azt mondja, kegyetlenség, de a grófnő azt mondta nekem, hogy köddé tudnak válni, és abban az állapotban az idő olyan, mint az álom, és minden jó.
De Foo kitalálta a szérumot. Az Állatokat a szerelmi fészkünkbe csalogattuk, én a menő bőrdzsekit viseltem, amit Foo csinált nekem, UV-ledekkel, ami menő és kiber, és drogot adtam nekik, és Foo visszaváltoztatta őket. És az őrült vén Császár azt mondta, látott három vámpírt meg a korábban kék ribancot elmenni egy gigamantikus jachton, úgyhogy miattuk nem kell már aggódnunk.
Foo ki akarja vágni Floodot és Jodyt a bronzszoborból napközben, amikor alszanak, és visszaváltoztatni emberré. De a grófnő ezt nem akarja. Szerintem várni kéne. Van ez a tres menő lakásunk, a sok pénz, Foonak is majdnem megvan a diplomája biokreténségből, és hetente csak kétszer kell hazamennem, hogy az anyarobot azt higgye, még ott lakom. (A kulcs, hogy tizenkét éves koromtól arra kondicionáltam, hogy a másnál alvás normális. Lily, korábbi LB-m, úgy nevezi ezt: lassan megfőzni a békát, ami nem tudom, mit jelent, de sötéten és titokzatosan hangzik.)
Szóval biztonságban vagyunk a szerelmi fészkünkben, és amint Foo hazaér, megjutalmazom a tiltott szerelem lassú táncával. De valami visít odakint. Mindjárt jövök.
Faszkarima! Chet, a drabális borotvált vámpírmacska van az utcán. Mintha nagyobb lenne, mint volt, és ha jól láttam, most evett meg egy parkolóellenőrt. A háromkerekű kis autójának a motorja még jár, és üres egyenruha hever a járdán.
Rossz cica! Mennem kell. Na csőváz.

A Kiadó engedélyével.