Főkép

Az angolok közmondásosan kedvelik az állatokat, különösen házi kedvenceiket. Vidéken a bárányok, a lovak és a szarvasmarhák megszokott elemei a tájnak, a kutyák és macskák pedig szinte már – vagy talán valóságosan is – családtagnak számítanak. Nem csoda hát, hogy a James Herriot nevű yorkshire-i állatorvos szeretetteli beszámolója pályafutásának legszórakoztatóbb eseményeiről közvetlenül a lelkünket szólítja meg a maga bájos stílusával és nosztalgikus hangvételével.
 
Műfajilag meglehetősen nehéz lenne behatárolni a nálunk is igencsak sikeres, hiszen immár harmadik kiadását megérő Minden élő az ég alatt című kötetet. Herriot doktor életének története kronologikusan bomlik ki előttünk, és igaz, hogy segítői, felesége, és saját háziállatai egymáshoz kapcsolják az epizódokat, mégis mindegyik, hosszabb-rövidebb novellának beillő fejezet önálló életet él, és az egyik orvossegéd menazsériájának gyarapodását, valamint a Herriot házához szoktatott két nomád macska megszelídítésének lassú, nehéz, ám annál örömtelibb folyamatát leíró fejezeteken kívül alapvetően nem beszélhetünk folyamatos, regényekre jellemző cselekményről.
 
Inkább érezni anekdotagyűjteménynek a kötetet, egy élete javát már maga mögött tudó, sokat megélt, nagy tudású, viszonylagosan mégis szerény körülmények között élő diplomás visszaemlékezésének, aki minden este, vagy tán minden vasárnap délután (a fejezetek száma ugyanis sokat sejtetően épp 52-t tesz ki) elmesél egyet kedves, felejthetetlen emlékeiből állatokról, orvosokról, gazdikról és gazdálkodókról.
 
Azokról a pillanatokról, amikor már-már megszégyenült, vagy épp megdicsőült egy nehéz probléma megoldásakor, amikor életét nem csupán a némelykor nehezen gyógyítható, sőt elvétve kifejezetten sok nehézséggel diagnosztizálható betegségek, hanem ezeken túl az akadékoskodó állattartók szintén megnehezítették, vagy amikor egy beteg cica vagy kutyus gazdája éppoly féltő gonddal ápolgatta kis kedvencét, mintha a saját gyermeke vagy közeli rokona lett volna.
 
Minden bizonnyal Herriot végtelen empátiája, sokszor az emberi lélektant messze meghaladó beleérző készsége és humánussága teszi ellenállhatatlanná a kötetet bármely korosztály, bármely réteg számára, mindössze az állatok szeretete szükségeltetik a külvilágot teljesen elfeledtető élményhez. Sőt, úgy érzem, a maguk pőre valójában leginkább taszító vagy ijesztő ellések, műtétek, kezelések leírásai elsősorban Herriot természetes, könnyed humorának sosem tolakodó, mégis állandó jelenléte miatt mutatják oly meghatónak és rokonszenvesnek ezeket az eseményeket.
 
Ha valami még közelebb tudja hozni hozzánk az állatokat és – ami talán még ennél fontosabb – egy letűnt, nyugodtabb, kevésbé pénzhajhász világ szemléletét, akkor Herriot könyve biztosan. Szívem szerint minden élőnek ajánlanám az ég alatt.