FőképHa megkérnénk az utca emberét, sorolná fel a legjelentősebb kortárs zeneszerzőket, alighanem komoly probléma elé állítanánk; de talán még a zenei életben jártasabbak sem tudnának egy-két névnél többet említeni.
Annál könnyebb lenne elsoroltatni velük népszerű pop és rock zenészeket, akikből végtelenné dagadó listákat tudnának összeállítani. Ám volt idő – igaz, hosszú, sokszor viharos korszakokkal ezelőtt, a ma régizenének nevezett muzsika századaiban –, amikor még nem különült el szigorúan egymástól az egyházi, az otthoni szórakoztatásra komponált és az utcai zene.

Különösen termékenynek számított e téren a 17. század eleje, a barokk monódia térhódításának kora, melynek „programját” úgymond Guilio Caccini fogalmazta meg az 1601/1602-ben, Firenzében kiadott La nouve musiche szólódal-gyűjtemény előszavában, ám mindenekelőtt magukban a kompozíciókban.
Magdalena Kožená előadásában mindössze egy dalt hallhatunk e valóban korszakos kollekcióból, a vidáman áradó „Odi, Euterpe” viszont – melyben a szerelmes férfi lírai képekben írja le, hogyan töltött el egy holdfényes éjszakát kedvesével – tökéletes példája az egyszerűségéből fakadóan mély átélésre késztető kora barokk kompozícióknak.

Még tipikusabban 17. századi darab Tarquinio Merula „Canzonetta spirituale sopra alla nanna”-ja, melyben szinte mindvégig két akkord váltakozik, hogy felettük teljességében érvényesülhessen az egyszerű, de a drámaiságnak és díszítéseknek köszönhetően csodálatos dallam, melyben a hagyományos altatódal nyugtatgató jellege keveredik a kisdedre váró kínok és szenvedés ecsetelésével, végül pedig a lezárás hangulatváltása teszi fel a koronát a páratlan kompozícióra.

Szintén Merula szerzeménye, a „Folle e ben chi si crede” az albumra felkerült egyik leggyönyörködtetőbb darab. Ahogy a stílusra általában jellemző, itt is ereszkedő ostinato-basszus felett bontakozik ki az ezúttal is ihletetten előadott énekszólam.
Ám talán még ennél is nagyobb hatással lehet a hallgatóra a korszak legkiválóbb mesterének, Claudio Monteverdinek egyik, egyszerűségében is utolérhetetlenül megkapó dala, a viszonzatlan, ám állhatatos szerelem szépséges gyötrelmeit megéneklő „Si dolce e tormento”, melyben a kíséret csaknem teljesen a háttérbe szorul.
 
Ugyancsak a viszonzatlan szerelemről szól a neves velencei énekesnő és komponista, Barbara Strozzi „Udite amanti”-ja, amely a lehengerlő drámai nyitás után ereszkedő, ciaccona-jellegű basszuskíséret felett dalolja el a kín és a gyönyör kettőssége nyújtotta, az e világin túlmutató örömöket.
A szerelem azonban mégis inkább a tiszta, önfeledt derű forrása. Ékesebben nem is szólhatna erről dal, mint ahogy a német származású Girolamo Kapsberger „Felici gl’animi”-je. A gondtalan élet örömét a lendületes, pontozott ritmussal megugratott szövegnél és dallamnál hívebben semmi nem fejezhetné ki. Efféle dalokat hallgatni kimondhatatlan élvezet, különösen a mélyebb, magasztosabb témájú dalok mellett-között.

Nem szabad elfeledkezni a hangszerelési kötöttségektől mentes, többnyire improvizatív kíséretről sem, amit a korhű hangszereket megszólaltató Private Musicke ad elő roppant meggyőzőerővel.
És nem elsősorban a dalok sosem tolakodó, ugyanakkor minden hangjával gyönyörködtető continuójára gondolok, hanem az énekelt kompozíciók közötti, frissítő instrumentális darabokra, melyekben még inkább érvényesülhet a rögtönzés, a kísérletezgetés. 

Ténylegesen popzene ez, régi korok popzenéje, a maga sajátos balladáival, incselkedően vidám énekeivel és táncos dalaival. És minden, egyszerűségében igazán kiteljesedő dal és tánc mögött egy-egy zseniális zeneszerző áll, akik, úgy tűnik, képtelenek voltak ügyetlenül, nem a legmagasabb színvonalon komponálni.
Mindez a megfelelő előadásban – Magdalena Kožená pedig nemcsak tökéletes technikával, hanem lelkével, szívével is énekel – végeérhetetlen örömök forrása lehet. 
 
Előadók:
Magdalena Kožená – mezzoszoprán
 
Private Musicke
Pierre Pitzl – zenekarvezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Filippo Vitali: O bei lumi
2. Sigismondo d’India: Crudi Amarilli
3. Claudio Monteverdi: Si dolce e tormento
4. Guilio Caccini: Odi, Euterpe, ’l dolce canto
5. Luis de Briçeno: Caravanda Ciacona (instrumentális)
6. Tarquinio Merula: Canzonetta spirituale sopra alla nanna: Hor ch’e tempo di dormire
7. Gaspar Sanz: Canarios (instrumentális)
8. Sigismondo d’India: Ma che? Squallido e oscuro
9. Biagio Marini: Con le stelle in ciel
10. Girolamo Kapsberger: Felici gl’animi
11. Giovanni de Macque: Capriccio stravagante (instrumentális)
12. Girolamo Kapsberger: Aurilla Mia, quando m’accese
13. Sigismondo d’India: Torna il sereno Zefiro
14. Giovanni Paolo Foscarini: Ciacona (instrumentális)
15. Barbara Strozzi: L’Eraclito amoroso: Udite amanti
16. Lucas Ruiz de Ribayaz: Espagnoletta (instrumentális)
17. Tarquinio Merula: Folle e ben chi si crede