Főkép Év vége közeledtével megérkezett a Mindennapi történetelem sorozat legújabb darabja, ami ezúttal nem a magyar múlttal foglalkozik, hanem majd két és félezer évvel korábbra kalauzol, egyenesen az európai kultúra és civilizáció létrejöttének idejére, Hellász aranykorába.
 
Mükéné és Kréta bukása után beletelt pár évszázadba, mire a görögök magukhoz tértek, ezt követően azonban „röpke” évszázadok alatt megalkották mindazt, amire több mint kétezer éven keresztül támaszkodik és hivatkozik a művelt nyugat.
 
A sorozat korábbi köteteihez hasonlóan ez a könyv sem az események időrendiségével foglalkozik, hanem a szokásos fejezetek:
Család és erkölcs
Lakóhely és kényelem
Ruha és test
Étel és asztal
Társadalom és közélet
Kultúra és szórakozás
Vallás és hit
Munka és kereskedelem
Az ország és a helyváltoztatás
Hadsereg és háború
révén mutatja be, miként is éltek az ókori görögök.
 
Úgy vélem, a leírtaknak köszönhetően ismét kukába kerül egy halom elképzelés, mivel számos esetben kiderül, amit korábban tudni véltünk, az valójában tévedés. Például azt mindenki tudja, hogy a spártaiak a testi hibás csecsemőkkel végeztek, mivel csak egészséges gyerekekre volt szükségük.
De azt már szerintem nagyon kevesen tudják, hogy ugyanez volt a helyzet a többi városban, például Athénban is.
 
Az is érdekes, hogy minden városban törvény kötelezte a családfőt öreg szülei eltartására (életük végéig), és ami legalább ennyire fontos, szabályszerű eltemetésükre. Aki ezt nem tartotta be, azt a helyi törvények szerint elítélték (börtön, polgárjog elvesztése, stb.).
Ez utóbbi volt a halálbüntetés mellett a legsúlyosabb büntetés, mivel a görögök nagyon sokra tartották a polgárjogot – hiszen ez különböztette meg a férfiakat (és csak őket) a barbároktól, a rabszolgáktól és a betelepült idegenektől (metoikosz).

A nőknek szinte semmire sem volt joguk, feladatuk a háztartási munkákra és a gyerekszülésre/nevelésre korlátozódott. Spárta ebből a szempontból is kivételesnek számított, mivel ott a fiatal nőknek kötelező volt a testedzés, hogy egészséges gyerekeknek adjanak életet.
 
A szabályos temetés fontosságát pedig annak a két athéni hadvezérnek az esete példázza legjobban, akik ugyan győztek, de anélkül távoztak a csatamezőről, hogy illően eltemették volna a halottakat, ezért aztán odahaza halálra ítélték őket.
De nem folytatom, mivel túl hosszú lenne a felsorolás, annyi érdekességet rejt a szöveg.
 
Szokás szerint igényes kivitelű kötetből gyarapíthatjuk ismereteinket, jól összeválogatott képanyaggal és korabeli szövegrészletekkel kiegészítve. Remélem minden könyvtárba és iskolába jut belőle, mivel valóban elősegíti a tanulást, és életszerűvé teszi a tankönyvek adathalmazát.
 
Azért „furcsaság” ebbe a kötetbe is jutott, mivel számos korábbról ismert kifejezés újszerű helyesírással szerepel (például drakhmé, talanton, amphora), de ettől függetlenül a könyv tényleg megéri az árát – a sorozat kedvelőinek pedig nem hiányozhat a polcáról.
 
Kapcsolódó írások: A görögök és Magna Graecia
Nigel Spivey – Michael Squire: Az antik világ panorámája