Főkép Az előző lemez kapcsán megjelent hivatalos videó (My Heart) láttán úgy gondoltam, ha egy csepp igazság van a földön, és Lizz Wright továbbra is ezt a zenei utat folytatja, akkor hamarosan nem csak a megérdemelt nemzetközi elismerést fogja bezsebelni, hanem ehhez tisztes kereskedelmi siker is társul majd.
 

 
Ennek megfelelően felfokozott várakozással tekintettem az új album elé, hogy aztán az első meghallgatás után csak annyit mondjak: kezdjük újra az elejétől.
 
A Fellowship ugyanis egészen más, mint elődje, a The Orchard volt. Mégsem vagyok csalódott, mivel ez a korábbiakhoz hasonlóan remek lett.
Mindez a lemezindító „Fellowship” alatt még nem ennyire nyilvánvaló, itt még csak azt érzi az ember, hogy ez egészen más hangulatban, felfogásban fogant, mint az előző korong zenéje. Már az borzongatásra késztet, ahogyan megszólal a ritmusszekció, ez a pulzálás garantáltan megpendít valamit a hallgatóban.

Aztán megszólal Lizz bársonyos alt hangja, amit még jobban kiemel a később csatlakozó háttérvokál. Az egésznek van valami lassú, ám mégis ellenállhatatlan húzása, s rögvest olyan érzésem volt, mintha szemtől-szembe ülnék az énekesnő – lelkével.
Nem, ez nem elírás, cseppet sem érzem túlzásnak, ugyanis a hangja annyira érzékeny, tele belülről fakadó érzésekkel, amelyek ezúttal nem fájdalmat, egyéni tragédiát vagy épp ellenkezőleg, boldogságot közvetítenek, hanem valami egészen mást.
 
„(I’ve Got to Use My) Imagination” a következő, és az ének ismét tele van érzéssel, szenvedéllyel. A hangszerelés pedig mindehhez tisztes hátteret biztosít, nem rossz, de semmi extra.
 
Igazából a harmadik (I Remember, I Believe) számnál jöttem rá, hogy ez bizony jobbára gospel album, Lizz felfogásában, hozzá igazított hangszeralapokkal. Ebben a szerzeményben minden hangszer diszkréten, visszafogottan szólal meg, s egy pillanatra sem szorítják hátra az énekesnő hangját.
Ami egyébként nagyon helyes lépés, ugyanis ezt a lélekteli megszólalást kár lenne háttérbe szorítani. A kísérőként, háttérben vokálozó Joan Wasser feltűnése csak még jobban kiemeli, mennyire ihletett ez a szám.
 
Innentől kezdve a hallgatónak nincs más dolga, mint hátradőlve, csukott szemmel átadni magát a zenének, ami gospel, jazz és nem utolsó sorban R&B keverék. Ami mégis közös bennük az a hit, a szerzemények ugyanis vallásos témájúak. A négyes sorszámú „God Specializes” például olyan, mintha Lizz egyenesen Istenhez beszélne.
 
A lemez egyik csúcspontja nyilvánvalóan a „Gospel Medley”, mivel ebben idéződik meg teljes szépségében mindaz, amit mondjuk a magyar zenehallgató elképzel a gospelről. Kórusok, vidámság, s nem utolsó sorban az a vallásos hevület, ami nélkül nem is képzelhető el ilyen zene.
 
A Fellowship nyilvánvalóan jól összeállított album, ami alatt nem csupán a hangszerelés változatosságát értem (steel gitártól a Hammond orgonáig terjed az instrumentumok listája), hanem a beválogatott különféle tempójú, hangulatú szerzeményeket is.
Ez utóbbiak kellőképpen tág teret nyújtanak Lizz Wright számára, aki kis túlzással „lubickol”, s rendre megmutatja, mire is képes, legyen szó Eric Clapton, Jimi Hendrix vagy Angelique Kidjo szerzeményről.

Mindezek után nagyon kíváncsi vagyok, merre megy tovább legközelebb.
 
Előadó:
Lizz Wright – ének
 
Közreműködők:
Glen Patscha
Me’Shell NDegeocello
Rocky Bryant
Oren Bloedow
Joan Wasser
Nic D’Amato
Alfredo Alias
Robin Macatangay
Marvin Sewell
Fred Walcott
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Fellowship
2. (I’ve Got to Use My) Imagination
3. I Remember, I Believe
4. God Specializes
5. Gospel Medley: I`ve Got a Feeling , Power Lord, Glory Glory, Up Above My Head, Hold On Just A Little While Longer
6. Sweeping Through The City
7. All The Seeds
8. Presence Of The Lord
9. In From The Storm
10. Feed The Light
11. Oya
12. Amazing Grace
 
Diszkográfia:
Salt (2003)
Dreaming Wide Awake (2006)
The Orchard (2008)
Fellowship (2010)