Főkép

Minden valamire való vonat, busz, avagy egyéb tömegközlekedési eszköz pályaudvarán létezik talált tárgyak osztálya, ahová minden olyan személyes objektum leadható, beadható, amelyet rendetlen tulajdonosa figyelmetlenségből elhagyott.
No de mit tehetünk, ha a vasútállomásra való utunk során nem egy tárgyra, hanem egy elvesztett kismackóra bukkanunk, és még csak remény sincsen rá, hogy a gazdája valahonnan előkerül és tulajdonára újra jogot formál? 
 
E dilemmával kell szembenéznie Mr. és Mrs. Brown-nak egy szép, napos délután a Paddington pályaudvaron, ahol legnagyobb meglepetésükre, egy jobb sorsra érdemes medvebocsba botlanak.
Hősünk egy üres lekváros üveggel a kezében, és „Kérem, törődjenek ezzel a medvével!” feliratú táblácskával a nyakában várja ismeretlen, jóakaró megmentőjét.  
 
Ezzel a kis incidenssel pedig nemcsak a mit sem sejtő Brown családnak nyílik új szakasz az életében, hanem Michael Bond írónak és vele együtt lelkes közönségének is, ugyanis egy immáron ötven évre visszatekintő sikersorozat indul útjára e kedves, mulatságos, abszurd jelenettel.
 
Mr. Brown és felesége igencsak nagylelkű, empátiával megáldott emberek, nem különben lányuk Judy, és, a fiuk, Jonathan.
E tulajdonságaiknak megfelelően nem hagyják, nem hagyhatják magukra az egyenesen a sötét Peruból a londoni vonatállomásra érkező kedves kis illegális bevándorlót: rögtön a helyi kantinban ellátják minden földi jóval, majd befogadják saját házukba.
 
Pedig már a kezdetek kezdetén látszik, hogy nem lesz könnyű dolguk: a kis medvebocs, bár szépen beszél angolul és az etikett szabályaival is tisztába van, a modern világ útvesztőiben nem mozog éppen otthonosan. Megjelenni vele bárhol, legyen az metróállomás, bevásárló központ, étterem, avagy színház, finoman szólva is kész kaland.
No de ki az, aki a szíve legmélyén nem szereti a változatosságot? Brown úr és családja, csakúgy, mint a házvezetőnőjük, Mrs. Bird legalábbis emellett voksol, amikor felvállalják, hogy a drága barna szőrmókot segítik az új otthonának helyt adó város, a nagy London felfedezésében.
 
Michael Bond A medve, akit Paddingtonnak hívnak című novellás kötetében Paddington a brit főváros számos aspektusával megismerkedhet, utazik a föld alatt, átrendezi egy ismert, elegáns áruház kirakatát, absztrakt festményt készít, igazi színielőadás nézőjeként debütál, valamint homokvárépítő versenyen is részt vesz.
A Brown család még szülinapi partit is rendez a tiszteletére: hagyományteremtő szándékkal a brit királynőhöz hasonlóan, az ő számára is évi két időpontot tűznek ki e célból. E nemes esemény alkalmából pedig Paddington sajátos bűvésztrükköket tanul be.
 
A Paddington folytatja című kötetben tovább folytatódik e felfedezések sora: kis barátunk többek között családi csoportképet készít, Guy Fawkes tiszteletére tűzijátékot rendez, megpróbálkozik saját szobája felújításával és a hagyományos karácsonyi bevásárlásból, készülődésből is kiveszi a részét.
 
Bond mindkét könyvben biztos kézzel rajzolja meg a csetlő-botló, ámde állandóan tevékeny, barátainak, fogadott családjának örömet okozni akaró brummogó jellegzetes vonásait, aki komoly erőfeszítéseket tesz, hogy átlásson az emberi lét kisebb-nagyobb összefüggésein.

Írónk könyveinek komikuma pedig pontosan e kísérletek gyakori sikertelenségéből eredeztethető. Ugyanakkor Paddington hibái nem feltétlenül csak saját ügyetlenségéből adódnak, hanem az emberi társadalom számtalan tökéletlenségéből, amelyekkel medve barátunk akarva akaratlanul szembesül.
 
Michael Bond kacagtató módon, mégis rendkívüli finomsággal tárja elénk a brit hagyományok világát, annak minden furcsaságával, szögletességével és szerethetőségével együtt, felnőttek és gyerekek számára is elérhető közelségbe hozva az angolszász szigetország mindennapjait.
 
A magyar kiadás esetében a Paddington sorozat magával ragadó hangulatát Bond egyedi stílusán kívül Tandori Dezső mesteri fordítása teszi még különlegesebbé, felejthetetlenné.
Minden túlzás nélkül állítható, hogy Tandori szinte könyvet teremt a könyvben azzal, hogy egy már amúgy is sikeres sorozat nyelvezetét ülteti át oly módon magyarra, hogy a mulatságos, fordulatos történetvezetésen túl is marad számunkra további felfedezni való a kötetekben: értékes időt tölthetünk el a magyar szójátékokban, szófordulatokban való gyönyörködéssel is.