FőképA csúcson abbahagyni – úgy hiszem, ez minden művész leghőbb vágya, ám csak kevesen merik meglépni ezt.
A kilencvenes évek legnépszerűbb magyar rap-csapata, a nyolcvanas években tinik tízezrei által bálványozott Első Emelet két zenészéből és szövegírójából összeállt Rapülők viszont ténylegesen megtette ezt. 1994-ben négy, telt házas koncerttel búcsúztak az akkor még álló Budapest Sportcsarnokban.

Igaz, tizenkét évvel később még egyszer összeálltak, hogy önmagukat feldolgozva két emlékező koncertet adjanak régi számaikból – a koncert műsorából aztán DVD-t, az újrahasznosított stúdióanyagból pedig tizenkét számos albumot szerkesztettek össze –, ám még ettől sem maradt a szánkban a felmelegített levesre jellemző utóíz.
 
Ha létezik, létezhet egyáltalán olyasmi, amit magyar rapnek nevezhetünk, akkor a Rapülők egyértelműen a műfaj megteremtőinek és utolérhetetlen művelőinek számítanak.
Ugyan a hangsúly náluk is a billentyűs hangszerekkel előállított, elektronikus alapokra helyeződik, és elvétve hallani szemplerezett témákat is, Geszti mondott, vagyis a rapre jellemzően nem énekelt szövegeitől eltekintve nem igazán sok hasonlóságot lehet felfedezni a bronxi hip-hop és gangsta rap, valamint a Rapülők stílusa között.

Erre a rajongók azzal vághatnának vissza, hogy például a „Műdal” felépítése, vagyis a sóderolt verzék és a vendéghangon megszólaltatott, ismétléses-sulykolós, kicsikét jazzes refrének váltakoztatása, amihez effektekkel teli, monoton négynegyedes kíséret járul, tipikusnak tekinthető a hip-hop számokban.
Ezzel szemben az olyan dalokban, mint a „Túr dö flanc”, a „Jó reggelt!” vagy a „Piti vumen” (hogy csak hármat említsek) mindvégig egyértelműen felfedezhetők ténylegesen jazzes-funkos elemek, a jazzre jellemző hangszerelés; általában véve a lánykórus állandó szerepeltetése alapvetően elkülöníti a magyar trió stílusát az amerikai vagy európai rapperekétől.
 
Mi több, Geszti szövegei nem annyira társadalomkritikus célzatúak, mint, teszem azt, az ős-rap megnyilvánulásai, és nem is annyira olcsón szórakoztatóak, mint a kilencvenes évekre meglehetősen kommersszé vált, profitorientált hip-hop, inkább a nyelvi játékokban rejlő lehetőségek, a hasonló hangzású szavakban, kifejezésekben (mint amilyen a „hiába valóság a hiábavalóság”) eleve megbúvó, ám csak kevesek által kiaknázott humor végletes, intelligens kihasználása dominál bennük.
Okos, nem pedig dühös, a sematikusság helyett a cizelláltságot előnyben részesítő szövegek ezek, melyek még ma, akár századjára is ugyanúgy élvezhetők.

Közben a feldolgozások sem közönséges mintavételezésen alapulnak, mint például Puff Daddy díjnyertes „I’ll Be Missing You”-ja, melyben egy az egyben megszólal Sting és a Police nagy slágere, az „Every Breath You Take”, hanem valóban újragondolt, újrajátszott kompozíciók.
A második Rapülők lemezre az LGT egyik legemlékezetesebb dala, a „Ringasd el magad”, és Madonna „Holiday”-ének magyarosított változata került fel ilyen formában.

Amit itt elmondtam, az nem csupán a Rapülők című albumra, hanem a jóval későbbi (és az ekultura.hu-n önálló cikkben elemzett) Riszájklingra is ugyanúgy vonatkozik, hiszen a harmadik évezred Rapülők-lemeze teljes egészében az első két produkció dalaiból áll össze.

A két korong megjelenése között persze megszületett és elmúlt Berkes Gábor igényes popot játszó együttese, az Emberek, valamint Geszti talán még a Rapülőknél is sikeresebb formációja, a Jazz + Az, amely lényegében egyenes folytatása annak, amit a mára sikeres reklámszakemberré avanzsált Rapülők-vezér elérni próbált.
Az eredeti Rapülők-örökség, vagyis annak kétharmada most egy egybecsomagolt kiadványban elérhető a Sony Music sikeres magyar előadók két-két változatlan formában megőrzött albumát közreadó sorozatában.
 
Az együttes tagjai:
Berkes Gábor – billentyűs hangszerek
Geszti Péter – ének, rap
Szentmihályi Gábor – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
Rapülők
1. Ringasd el magad
2. Túr dö flanc
3. Jó reggelt!
4. Műdal
5. Augusztusi tél
6. Piti vumen (A tánc neve Winner Valcer)
7. Mi kéna, ha volna?
8. Tíz év vagy száz
9. Lapát
10. Holiday rap
11. Hattyúdal 
 
Riszájkling
1. Mi kéne, ha volna? (Reggae)
2. Zúg a volga (Numetal)
3. Jó reggelt! (Líraibbmintvolt)
4. Piti vumen (Swing)
5. Lapát (Punkrock)
6. Áj láv jú (Latin)
7. Helyi Terminátor (Retro)
8. Némber One (Britpop)
9. Tíz év vagy száz (ööö… hmmm… izé)
10. Lesz még rosszabb (70’ Disco)
11. Kék Rapszódia (Relax)
12. Túr dö flanc (Bigband)
 
Diszkográfia:
Rapülők (1992)
Rapeta (1993)
Riszájkling (2006)