FőképA duplalemezes kiadvány a világ zenéjét ígéri a vásárlónak, de senki ne gondoljon Belső-Mongólia torokhangon előadott népzenéjére, vagy bármi más, hagyományőrző produkcióra, helyette korunk áruházai által a worldmusic kategóriába tuszkolt, jobb sorsra érdemes előadók felvételeiből kapunk válogatást.
 
Mint minden válogatásnál, ezúttal is a szerkesztő/válogató feladata a legfontosabb. Vele szemben alapvető elvárás, hogy legyen ízlése, ismerje a világ fontos előadóinak munkásságát, új lemezeit. Nem könnyű feladat, de mint korábban, Charlie Gillett rádiós műsorvezető ezúttal is biztos kézzel szedte össze a neki tetsző számokat.
 
Szeretem az ilyen albumokat, mivel mindig találok rajtuk olyan előadókat, akiket korábban nem ismertem, és akik képesek egyetlen dallal is elbűvölni. Természetesen régi ismerősök is szerepelnek a listán, akiket így sokkal könnyebb szemmel, illetve füllel tartani.
 
Itt vannak például a szaharai nomádok, akik Tinariwen néven már évek óta járják a világot semmire sem hasonlító zenéjükkel. Ebben a zenében egyszerre van jelen a végtelen homoksivatag, a harmónia és a kortalanság.
 

 
Hasonlóképpen örvendetes, hogy Allen Toussaint is szerepel egy számával, őt szintén mindig szívesen hallgatom. De az általam jól ismert előadók helyett inkább a felfedezéseimről mesélek.
 
Az első korong első három száma például első hallásra belopta magát a szívembe. Bassekou Kouyate és Ngoni Ba zenéjében annyira ott van Afrika, amennyire csak lehet. Ez többek között annak is köszönhető, hogy nem használnak nyugati hangszereket, kizárólag ősi zeneszerszámokat szólaltatnak meg.
Ami Sacko énekesnő hangja pedig meleg, bársonyos; ha az USA-ban született volna, biztos blues királynőként ünnepelnénk.
 
A másodikként érkező Les Triaboliques együttes Angliában működik, de hallás alapján inkább valami moszkvai kiskocsmába képzeltem el őket, ahol az orosz énekest latin zenén nevelkedett gitáros és társai kísérik. Fura, de jó.
 
Náluk sokkal különösebb a harmadikként megszólaló cseh páros (DVA) által életre keltett muzsika, ami inkább alternatív, mint world, de szerencsére nem is ez a legfontosabb kérdés velük kapcsolatban, hanem az, hogy miként lehet ezt a minimalista zenét ennyire emlékezetesen tálalni.
Persze nem is annyira minimalista ez, miként az is vitathatatlan, hogy a cseh nyelven megszólaló refrénnek sajátos bája van.
 
Nem kell megijedni, nem sorolom fel mind a 36 előadót. Egyrészt mert nem tetszett minden szerzemény, másrészt meg nincs annyi helyem.
De azért pár nevet még megemlítek. Goran Bregovic nálunk is jól ismert, ezúttal is hozza a kötelezőt. Mivel nagyon szeretem a japán zenét, bejön a Dél-Koreai Yoon Jeong Heo instrumentális felvétele, amin kizárólag népi hangszereket használ.
 
A második korong eleje szintén nagyon ütős. Elsőként a nemrégiben rákban elhunyt Lhasa, a mexikói-amerikai-kanadai énekesnő nyugtalanító ritmusú száma hangzik fel, ami egyszerre komor és sejtelmes, hangja pedig valami kérlelhetetlen elszántsággal szólal meg. A hangszerelés pedig minderre felteszi a koronát. Azonmód megérinti az embert.
 
Ezt követi a nemes egyszerűséggel az olasz Tom Waits-ként emlegetett, Vinicio Capossela. Zenéje egyszerre tradicionálisan olasz (főként dél), miközben tényleg emlékeztet Waits orgánumára.
Miközben citálja az olasz szöveget, két dolog tudatosul a hallgatóban. Egyrészt ez az olasz nem is hasonlít a megszokott pergő, életvidám nyelvhez, másrészt ezek a szövegek tuti költőiek, van mondanivalójuk – még így, érthetetlenül is gyönyörűségesek. Sajnos az alábbi tévéfelvétel nem szól annyira jól mint a lemez, de szerintem így is érzékelhető a sajátos hangulat.
 

 
A DuOud pedig mesteri módon keveri a jazzt és az úd (arab lant) hangját, amihez az alapot elektronikusan állítják elő. A végeredmény ismét egy semmire sem hasonlító zene lett.
Orlando ’Cachaito’ Lopez bőgős (sajnos már ő sem él) a Buana Vista Social Club hagyományait viszi tovább, csak menet közben hozzátesz némi jazzt. Ebből aztán olyan Afro-Kubai muzsikát kreál társaival együtt, ami egyszerre bír a jazz improvizálásával és latin ritmusokkal.
 
Hetek óta hallgatom a lemezeket és nem tudok betelni velük. Lenyűgöz a világ sokszínűsége, a zenészek tehetsége, a különféle nyelvek egzotikuma – s főként az, hogy bármennyire is messze, bármennyire is idegen kultúrából származnak, mégis jelentéssel, üzenettel bírnak számomra, mindenki számára.
 
Egy bánatom van csupán, hogy magyar előadó nem szerepel a gyűjteményben. Pedig hiszem, lenne kit delegálni, elvégre a Világzene itthonról 2 albumon is mennyi jó zene volt.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. BASSEKOU KOUYATE & NGONI BA feat. HAROUNA SAMAKE: Torin Torin
2. LES TRIABOLIQUES (Ben Mandelson, Justin Adams & Lu Edmonds): Gulaguajira (I, The Dissolute Prisoner)
3. DVA: Dua Dua
4. ŞEVVAL SAM: Ben Seni Sevdigumi
5. KHALED: Hiya Ansadou
6. ŠABAN BAJRAMOVIĆ, GORAN BREGOVIC: Hop Hop Hop
7. K`NAAN: Fatima
8. TINARIWEN: Tenhert (The Doe)
9. YOON JEONG HEO: Recitation of Pleasure in Zen, Part 4
10. KOTTARASHKY: Mandra
11. STAFF BENDA BILILI: Moziki
12. MAHALA RAI BANDA feat. DAN ARMEANCA: Tu Romnie
13. YASMIN LEVY: Jaco
14. RAZIA SAID: Babonao
15. OJOS DE BRUJO: Nueva Vida
16. LURA: Eclipse
17. ALLEN TOUSSAINT: St James Infirmary
18. BUIKA AND CHUCHO VALDES: Vamonos
 
CD2
1. LHASA: Anywhere On This Road
2. VINICIO CAPOSSELA: La Faccia Della Terra
3. CÉU: Comadi
4. NNEKA feat. WESLEY WILLIAMS: Kangpe
5. SARA TAVARES: Bué (Voce É...)
6. FAT FREDDY`S DROP: The Raft
7. CALLE 13 feat. RUBEN BLADES Y LA CHILINGA: La Perla
8. ODADEWETHU: Ngiyagula
9. DUOUD feat. MALOUMA: Missy Nouackshott
10. ORLANDO ‘CACHAITO’ LOPEZ: Tumbao No 5
11. THE VERY BEST: Warm Heart Of Africa
12. MERCEDES SOSA: Zamba A Monteros
13. CIMARRÓN: Pajarillo
14. BLUE ASIA feat. SATORU SHIMOJI: Kun-nu-Shu
15. SEASICK STEVE: Dark
16. EMAHOY TSEGUÉ-MARYAM GUÉBROU: Presentiment