Dalí

Sajnálatos módon képtelen voltam szubjektivitásomat kint felejteni a gangon, úgyhogy vele együtt karöltve helyeztem magam kényelembe a kanapé karfái között, hogy a modernizált írógépem virtuális tollával fessem le ezen betűket a világító fénypapírra. Ha az ember arra vetemedik, hogy személyes élményeit figyelmen kívül hagyja egy elemzésnél, akkor a hajlamosság a ridegség felé tendálhat, viszont a túlzott lelkesedés méztúlcsordulást eredményez. A kettő közötti ingoványos talaj fölé helyezett kötélen táncolva próbálkozom az egyensúlyozással egy kölcsönbe kapott kétméteres spanyol ecsettel. Aztán meglátjuk.

 
Badarság olyat állítani, hogy Salvador Dalí (1904-1989) egy, a világ elől elrejtett művész lenne, hiszen lassan minden bevásárlóközpontban, hipermarketben rábukkanhatunk bekeretezett vagy rámázatlan fényképfestményekre, képeslapokra, pólókra, naptárakra, amelyekről a spanyol festőóriás piktúrái köszönnek vissza. Méreteiben legalább ekkora félresiker lenne az a kijelentés is, hogy a „Dalí brand” újkeletű találmány, hiszen a művész már életében törekedett arra, hogy a lehető legtöbb helyen ismerjék a nevét, tudják ki ő. A festészet mellett készített illusztrációkat, tervezett ruhákat, balettet koreografált, kirakatokat álmodott meg cégeknek, a fotózás világába is tett kirándulást, és még sorolhatnánk.
 
Kérdések tömkelegét lehetne a híres-neves művészettörténelem enciklopédiájának irányába szegezni, hogy vajon Dalí tényleg őrült volt-e, Dalí beképzelt volt-e, Dalí zseni volt-e, Dalí jó irányba vitte-e el a XX. század képzőművészetének zászlóshajóját stb-stb. Válasz gyanánt egy felettébb határozott IGEN-nel lehetne operálni azzal megspékelve, hogy tette mindezt úgy, hogy személyiségének komplexitása nem ítéltetik keserűnek. A szürrealizmus egy olyan specialitás, amely esetében nem szégyen index használata nélkül kikanyarodni a valóság keskeny utcájából, hogy egy színekkel bőszen tarkított, végtelen sztrádán folytassuk az utazásunkat, melyen a „bármi megtörténhet” kifejezést nem csupán egy elcsépelt frázisként kell érteni, hanem konkrétumként. Dalí művészete és művészetének forradalmi hatása pontosan azért nagyszerű, mert a behatárolt teret valóságos valótlanságba ágyazva semmisítette meg, és helyette a kinyílt elme végtelenségét helyezte a fókusz górcsöve alá.
 
A Kossuth Kiadó „Világhíres festők” sorozatának legfrissebb kiadványa az „őrült spanyol” munkásságát elemzi. Maga az írás viszonylag rövid, ellenben tökéletes összképet ad a festőről, életéről, gondolatairól. Léteznek ennél jóval velősebb és tartalmasabb írások is Dalíról (magyar nyelven is), de amennyiben valaki még csak az ismerkedés szintjén tart vele kapcsolatban, ahhoz bőven elegendő ez a kötet. Külön örömömre szolgált, hogy végre egy olyan, festményeket bemutató albumot tarthatok a kezemben, amiben a képek mérete és azok fellelhetősége is szerepel. Merő képtelenség Dalí összes művét feltüntetni, pláne, hogy rengeteg privát megrendelésre készült, de a kezemben tartott kiadványban egy kiváló eszenciát sikerült összeválogatni.
 
A fantázia nagy kincs, pláne ha egy zseni rendelkezik vele. Dalí festményeiben ez a vég nélküli fantázia mindvégig jelen van, hiszen minden egyes alkalommal felfedezhetőek benne újabb és újabb elemek. A szürrealizmus szépsége abban rejlik, hogy az össze nem illő részek valamilyen isteni csoda folytán mégis megtalálják egymást, és együttesen kerek egészet alkotnak. A lehetetlent lehetővé tenni nem egyszerű kihívás, de a világ kiváltságosainak ez is sikerülhet. Dalít legalább annyira illik érteni, mint amennyire illik nem érteni, de az 100%-ig biztos, hogy nemtől és kortól függetlenül minden látó lelhet a művészetében olyan tartalmat vagy részletet, ami megérinti a szemet, beindítja az agyat, kanyarítja a szájat. Ja, és nem utolsó sorban a bajszot is. Viva Salvador!