FőképMűvészeti vezető: Éless Béla
 
Érdemes lenne egy közvéleménykutatást szentelni annak, hogy az átlagos fővárosi kultúrafogyasztó milyen budapesti színházakat és színtársulatokat ismer. Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a legtöbben a híres darabokat műsorra tűző belvárosi nagyszínházakon kívül elég kevés kisebb, külvárosi színházat említenének – vagy épp egyet sem.

Én sem vagyok kivétel ez alól, ha nem ötlik szemembe egész véletlenül a bemutató híre, soha eszembe nem jutott volna a kőbányai Pataky Művelődési Ház, mint színházi helyszín, pedig épp egy minden szempontból profi társulat játszik a falakon belül, mégpedig – többek közt – egy nagyon jó kis darabot, Andrew Bergman Társasjáték New Yorkban című komédiáját.
 
A társulat az Éless-Szín, melyet dr. Éless Béla, a több vidéki színházban eltöltött évtizedek után a Budaörsi Játékszínt megalapító színész-rendező-színházcsináló alapított két éve. Azóta – a Budaörsi Játékszínnel történt szakítás óta – különböző helyszíneken játszanak, neves színészekkel, a színvonalból nem engedve.
Idén a Pataky Művelődési Házban, ami azon nyomban rácáfol a külvárosi „művházakkal” szembeni előítéletekre, amint belépünk a színházterembe, amely felújítva, korrekt akusztikával, hangrendszerrel, kis színpadával és félkörben elhelyezkedő ötszáz fős nézőterével teljesen ideális kis kamara-jellegű előadások megtartására.
 
A Társasjáték New Yorkban pont jó helyen van itt. A hatszereplős darab végig egy helyszínen, egy gazdag műkereskedő házaspár puccosan berendezett New York-i lakásában játszódik.
A házaspár, Barbara és David zavartalanul éli a művészkörökben forgolódó, gyermektelen házaspárok pezsgő életét, amikor egy napon betoppan hozzájuk a feleség nővére, Trudy és férje, Martin, akik közlik, hogy Buffalóba kell utazniuk botrányos életet élő lányukat jobb belátásra bírni, ezért a nővérek anyját, az idős, beteg, gondoskodásra szoruló Sophie-t beköltöztetik a New York-i lakásba.
 
A darab első fele a helyzetkomikumról szól, a két nővér és férjeik szópárbajai remekül vannak megírva, életszerű, vicces szituációikon olykor könnyesre nevette magát a közönség.

A két házaspár különbözőbb nem is lehetne. Míg Barbara és David a nagyvárosban élnek, luxuskörülmények közt, kötöttségektől és szabályoktól mentesen, Trudy és Martin utálnak a városba járni jólfésült Long Island-i házukból.
A laza és a karót nyelt házaspár némileg sarkított ellentéte nagyon jól érvényesült a jelmezekben és a színészek játékában is, akik egytől egyig remekül játszották a szerepüket.
 
Közülük is kiemelkedett Incze József David szerepében, aki már megjelenésével, mozgásával is hozta a „majd’ szétesek, olyan laza művész vagyok” figuráját, tökéletes ellentéteként ezzel az Éless Béla alakította szertartásos öltönyös-nyakkendős könyvelő Martinnak.
Ugyanígy a két nővér, az Ábel Anita által nagyon természetesen hozott dögös-fiatalos Barbara és a Valler Gabriella által alakított, előnytelen kosztümbe bújtatott, savanyú, saját leszabályozott élete rabjaként élő Trudy is komikus ellenpárjai voltak egymásnak.
 
Az első felvonás megdöbbentően üdítő, vicces párbeszédei után a darab második fele inkább a harsány komédiák irányába ment el, a Barbaráékhoz beköltöztetett nagybeteg mama és a vacsorára érkező, százéves festőlegenda – vicces Picasso-karikatúra – közt szövődő megdöbbentő szálakat a két színésznagyság, Esztergályos Cecília és Koncz Gábor egy hangyányit túljátszotta.

Nem ismerem az eredeti darabot, nem tudhatom hát, hogy az író, a rendezői instrukciók vagy a színészek döntése volt-e, de úgy éreztem, lehetett volna sokkal vissszafogottabban is érzékeltetni a két lerobbant idős ember szerelemnek köszönhető „megfiatalodását”.
Persze ez csak az én nyavalygásom, a közönség nagyon élvezte, nyilván beállítottság kérdése, hogy valakinek a térdcsapkodós harsány poénok, vagy inkább az életszerű, visszafogottabban humoros párbeszédek állnak-e közelebb a szívéhez. Ebben a darabban mindkettőből van jócskán.
 
A Társasjáték New Yorkban egy kedves kis komédia, nem is akar több lenni, néhány elgondolkodtató párbeszédtől eltekintve felszabadult szórakozást nyújt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Érdemes kivillamosozni olykor a külvárosokba, ha ilyen remek színtársulatok előadásait lehet megnézni, neves színészekkel, ilyen meglepően kellemes helyszíneken.