Andrew Bergman: Társasjáték New Yorkban (színház)
Írta: Kovács Tímea | 2010. 10. 29.
Művészeti vezető: Éless Béla
Érdemes lenne egy közvéleménykutatást szentelni annak, hogy az átlagos fővárosi kultúrafogyasztó milyen budapesti színházakat és színtársulatokat ismer. Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a legtöbben a híres darabokat műsorra tűző belvárosi nagyszínházakon kívül elég kevés kisebb, külvárosi színházat említenének – vagy épp egyet sem.
Én sem vagyok kivétel ez alól, ha nem ötlik szemembe egész véletlenül a bemutató híre, soha eszembe nem jutott volna a kőbányai Pataky Művelődési Ház, mint színházi helyszín, pedig épp egy minden szempontból profi társulat játszik a falakon belül, mégpedig – többek közt – egy nagyon jó kis darabot, Andrew Bergman Társasjáték New Yorkban című komédiáját.
A társulat az Éless-Szín, melyet dr. Éless Béla, a több vidéki színházban eltöltött évtizedek után a Budaörsi Játékszínt megalapító színész-rendező-színházcsináló alapított két éve. Azóta – a Budaörsi Játékszínnel történt szakítás óta – különböző helyszíneken játszanak, neves színészekkel, a színvonalból nem engedve.
Idén a Pataky Művelődési Házban, ami azon nyomban rácáfol a külvárosi „művházakkal” szembeni előítéletekre, amint belépünk a színházterembe, amely felújítva, korrekt akusztikával, hangrendszerrel, kis színpadával és félkörben elhelyezkedő ötszáz fős nézőterével teljesen ideális kis kamara-jellegű előadások megtartására.
A Társasjáték New Yorkban pont jó helyen van itt. A hatszereplős darab végig egy helyszínen, egy gazdag műkereskedő házaspár puccosan berendezett New York-i lakásában játszódik.
A házaspár, Barbara és David zavartalanul éli a művészkörökben forgolódó, gyermektelen házaspárok pezsgő életét, amikor egy napon betoppan hozzájuk a feleség nővére, Trudy és férje, Martin, akik közlik, hogy Buffalóba kell utazniuk botrányos életet élő lányukat jobb belátásra bírni, ezért a nővérek anyját, az idős, beteg, gondoskodásra szoruló Sophie-t beköltöztetik a New York-i lakásba.
A darab első fele a helyzetkomikumról szól, a két nővér és férjeik szópárbajai remekül vannak megírva, életszerű, vicces szituációikon olykor könnyesre nevette magát a közönség.
A két házaspár különbözőbb nem is lehetne. Míg Barbara és David a nagyvárosban élnek, luxuskörülmények közt, kötöttségektől és szabályoktól mentesen, Trudy és Martin utálnak a városba járni jólfésült Long Island-i házukból.
A laza és a karót nyelt házaspár némileg sarkított ellentéte nagyon jól érvényesült a jelmezekben és a színészek játékában is, akik egytől egyig remekül játszották a szerepüket.
Közülük is kiemelkedett Incze József David szerepében, aki már megjelenésével, mozgásával is hozta a „majd’ szétesek, olyan laza művész vagyok” figuráját, tökéletes ellentéteként ezzel az Éless Béla alakította szertartásos öltönyös-nyakkendős könyvelő Martinnak.
Ugyanígy a két nővér, az Ábel Anita által nagyon természetesen hozott dögös-fiatalos Barbara és a Valler Gabriella által alakított, előnytelen kosztümbe bújtatott, savanyú, saját leszabályozott élete rabjaként élő Trudy is komikus ellenpárjai voltak egymásnak.
Az első felvonás megdöbbentően üdítő, vicces párbeszédei után a darab második fele inkább a harsány komédiák irányába ment el, a Barbaráékhoz beköltöztetett nagybeteg mama és a vacsorára érkező, százéves festőlegenda – vicces Picasso-karikatúra – közt szövődő megdöbbentő szálakat a két színésznagyság, Esztergályos Cecília és Koncz Gábor egy hangyányit túljátszotta.
Nem ismerem az eredeti darabot, nem tudhatom hát, hogy az író, a rendezői instrukciók vagy a színészek döntése volt-e, de úgy éreztem, lehetett volna sokkal vissszafogottabban is érzékeltetni a két lerobbant idős ember szerelemnek köszönhető „megfiatalodását”.
Persze ez csak az én nyavalygásom, a közönség nagyon élvezte, nyilván beállítottság kérdése, hogy valakinek a térdcsapkodós harsány poénok, vagy inkább az életszerű, visszafogottabban humoros párbeszédek állnak-e közelebb a szívéhez. Ebben a darabban mindkettőből van jócskán.
A Társasjáték New Yorkban egy kedves kis komédia, nem is akar több lenni, néhány elgondolkodtató párbeszédtől eltekintve felszabadult szórakozást nyújt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Érdemes kivillamosozni olykor a külvárosokba, ha ilyen remek színtársulatok előadásait lehet megnézni, neves színészekkel, ilyen meglepően kellemes helyszíneken.
Érdemes lenne egy közvéleménykutatást szentelni annak, hogy az átlagos fővárosi kultúrafogyasztó milyen budapesti színházakat és színtársulatokat ismer. Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a legtöbben a híres darabokat műsorra tűző belvárosi nagyszínházakon kívül elég kevés kisebb, külvárosi színházat említenének – vagy épp egyet sem.
Én sem vagyok kivétel ez alól, ha nem ötlik szemembe egész véletlenül a bemutató híre, soha eszembe nem jutott volna a kőbányai Pataky Művelődési Ház, mint színházi helyszín, pedig épp egy minden szempontból profi társulat játszik a falakon belül, mégpedig – többek közt – egy nagyon jó kis darabot, Andrew Bergman Társasjáték New Yorkban című komédiáját.
A társulat az Éless-Szín, melyet dr. Éless Béla, a több vidéki színházban eltöltött évtizedek után a Budaörsi Játékszínt megalapító színész-rendező-színházcsináló alapított két éve. Azóta – a Budaörsi Játékszínnel történt szakítás óta – különböző helyszíneken játszanak, neves színészekkel, a színvonalból nem engedve.
Idén a Pataky Művelődési Házban, ami azon nyomban rácáfol a külvárosi „művházakkal” szembeni előítéletekre, amint belépünk a színházterembe, amely felújítva, korrekt akusztikával, hangrendszerrel, kis színpadával és félkörben elhelyezkedő ötszáz fős nézőterével teljesen ideális kis kamara-jellegű előadások megtartására.
A Társasjáték New Yorkban pont jó helyen van itt. A hatszereplős darab végig egy helyszínen, egy gazdag műkereskedő házaspár puccosan berendezett New York-i lakásában játszódik.
A házaspár, Barbara és David zavartalanul éli a művészkörökben forgolódó, gyermektelen házaspárok pezsgő életét, amikor egy napon betoppan hozzájuk a feleség nővére, Trudy és férje, Martin, akik közlik, hogy Buffalóba kell utazniuk botrányos életet élő lányukat jobb belátásra bírni, ezért a nővérek anyját, az idős, beteg, gondoskodásra szoruló Sophie-t beköltöztetik a New York-i lakásba.
A darab első fele a helyzetkomikumról szól, a két nővér és férjeik szópárbajai remekül vannak megírva, életszerű, vicces szituációikon olykor könnyesre nevette magát a közönség.
A két házaspár különbözőbb nem is lehetne. Míg Barbara és David a nagyvárosban élnek, luxuskörülmények közt, kötöttségektől és szabályoktól mentesen, Trudy és Martin utálnak a városba járni jólfésült Long Island-i házukból.
A laza és a karót nyelt házaspár némileg sarkított ellentéte nagyon jól érvényesült a jelmezekben és a színészek játékában is, akik egytől egyig remekül játszották a szerepüket.
Közülük is kiemelkedett Incze József David szerepében, aki már megjelenésével, mozgásával is hozta a „majd’ szétesek, olyan laza művész vagyok” figuráját, tökéletes ellentéteként ezzel az Éless Béla alakította szertartásos öltönyös-nyakkendős könyvelő Martinnak.
Ugyanígy a két nővér, az Ábel Anita által nagyon természetesen hozott dögös-fiatalos Barbara és a Valler Gabriella által alakított, előnytelen kosztümbe bújtatott, savanyú, saját leszabályozott élete rabjaként élő Trudy is komikus ellenpárjai voltak egymásnak.
Az első felvonás megdöbbentően üdítő, vicces párbeszédei után a darab második fele inkább a harsány komédiák irányába ment el, a Barbaráékhoz beköltöztetett nagybeteg mama és a vacsorára érkező, százéves festőlegenda – vicces Picasso-karikatúra – közt szövődő megdöbbentő szálakat a két színésznagyság, Esztergályos Cecília és Koncz Gábor egy hangyányit túljátszotta.
Nem ismerem az eredeti darabot, nem tudhatom hát, hogy az író, a rendezői instrukciók vagy a színészek döntése volt-e, de úgy éreztem, lehetett volna sokkal vissszafogottabban is érzékeltetni a két lerobbant idős ember szerelemnek köszönhető „megfiatalodását”.
Persze ez csak az én nyavalygásom, a közönség nagyon élvezte, nyilván beállítottság kérdése, hogy valakinek a térdcsapkodós harsány poénok, vagy inkább az életszerű, visszafogottabban humoros párbeszédek állnak-e közelebb a szívéhez. Ebben a darabban mindkettőből van jócskán.
A Társasjáték New Yorkban egy kedves kis komédia, nem is akar több lenni, néhány elgondolkodtató párbeszédtől eltekintve felszabadult szórakozást nyújt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Érdemes kivillamosozni olykor a külvárosokba, ha ilyen remek színtársulatok előadásait lehet megnézni, neves színészekkel, ilyen meglepően kellemes helyszíneken.