FőképA The Script együttes a Brit-szigetekre jellemező pop-rock muzsikát játssza, amit cseppet sem meglepő módon a világon itt szeretnek a legjobban. Második nagylemezüket ismét a rájuk jellemző igényességgel készítették el, sok vendégmuzsikussal és átgondolt szövegekkel, aminek köszönhetően az album több országban a listák elején tanyázik.
 
Itt van tehát az új lemez (bár többek szerint az előző jobb volt), ami nem csupán azt hivatott bizonyítani az esetleges kétkedőknek, hogy esetükben NEM holmi egylemezes brigádról van szó, hanem a három zenész a világhoz való kapcsolatát is megfogalmazta: „A legösszetettebb érzelmekkel foglalkozunk a lehető legegyszerűbb módon, ez az, amivel mi megküzdünk ezekben a dalokban.”
 

Természetesen nálunk nem feltétlenül a szövegével fog tarolni az ír együttes, hanem a zenével, amit leginkább az ötórai teához tudok társítani, ugyanis van benne némi kifinomultság és jó adag nyugalom.

A Science & Faith című album senkit sem fog féktelen életigenlésével felpörgetni, miként borongósan komor gondolatok sem jellemzőek a számokra.
Többszöri hallgatás után az a véleményem, hogy ez átgondolt, finom muzsika, amiben a trió szolidan ötvözi a pop egyszerűségét epikus dallamokkal. Ez utóbbi főként az énekes Danny O’Donoghue hangjának köszönhető, aki egy pillanatra sem bizonytalanodik el, ha fel kell emelnie a hangját, ami egyébként az „átlagos énekes vagyok, kicsit talán bársonyos hanggal” kategóriában indul.
 
A dalszerzés termén hozzák a kötelezőt, bár igazán kiemelkedő sláger nincs a lemezen (első hallásra egyik szerzemény sem fogott meg), azért a trükkös hangszerelés – aminek során vonósokkal és mindenféle kiegészítő hangszerrel dobják fel a gitár-dob-billentyű felállást – az átlag fölé emeli a zenét.
 
Azon persze lehet vitatkozni, mennyivel fölé, de a slágerlistákra felkerült „For the First Time” azért jól példázza a hogyant. Bár nekem ennél sokkal jobban tetszik az albumindító „You Won`t Feel a Thing” vagy a „Science & Faith”, miközben legjobbnak a „Walk Away”-t tartom.
Említést érdemel még a „Dead Man Walking”, ahol a kiegészítő hangszerek – vonósok például – határozottan jelen vannak, és sokat hozzátesznek a végeredményhez.
 
Az ötórai tea hasonlatnál maradva, a lemez „elfogyasztása” után a hallgatót nyilvánvalóan a jóllakottság érzése tölti el, ezért esze ágában sem lesz házépítésbe vagy bontásba kezdeni, de miközben az aprósütemény utolsó morzsáit terelgeti nyelvével a torka felé, biztosan eszébe jutnak majd az élet nagy kérdései, melyekre saját élményei között keresi a választ – feltéve, ha ért angolul. Ellenkező esetben jól sikerült angol pop/rock albumként tartja majd nyilván, s mivel ilyenből nincs is olyan sok, gyakran hallgatja majd.
 
Az együttes tagjai:
Danny O’Donoghue – ének, billentyű
Mark Sheehan – gitár
Glen Power – dobok

Közreműködők:
Andrew Frampton
Glen Power
Ben Sargeant
The Script
Nick Ingham
Allan Kelly
Isobel Griffiths
Jo Buckley
Everton Nelson
Steve Morris
Louisa Fuller
Boguslaw Kostecki
Patrick Kiernan
Rick Koster
Tom Pigott-Smith
 Julian Leaper
Ian Humphries
Simon Baggs
Clare Finnimore
Bill Hawkes
Bob Smissen
Ian Burdge
Sophie Harris
Paul Kegg
Mary Scully

A lemezen elhangzó számok listája:
1. You Won`t Feel a Thing
2. For the First Time
3. Nothing
4. Science & Faith
5. If You Ever Come Back
6. Long Gone and Moved On
7. Dead Man Walking
8. This Is Love
9. Walk Away
10. Exit Wounds

Diszkográfia:
The Script (2008)
Science & Faith (2010)