Főkép2005. október 21-én a Nightwish a rajongók megdöbbenésére nyílt levélben közölte a nagyvilággal, hogy megválnak énekesüktől és egyik alapító tagjuktól, az opera rock ikonjaként számon tartott Tarjától.
Öt évvel később, a harmadik (klasszikus értelemben azonban csak a második) szólóalbum megjelenése után immár egyértelmű, hogy a szakadásért nem kizárólag az akkoriban fő problémaként említett személyes ellentétek, hanem a közmondásos művészi nézeteltérések úgyszintén okolhatók. Tarja zenéje ugyanis sokkal inkább képviseli az eredeti irányvonalat, mint az új frontasszonnyal felálló régi csapat.

Tarja „Nightwishebb” magánál a Nightwishnél is.

Erre ugyan némileg rácáfolni látszik a lemezt indító „Anteroom Of Death”, ez a miniatűr rock-musical, ami jellegében valamelyest a Once filmzenei elemeket magukba építő számait idézi – ugyanakkor felfedezhető némi közelebbi vagy távolabbi hasonlóság a Queen klasszikus korszakának pár slágerével, valamint az ABBA The Albumának mini-musicaljével is –, a többi dal egyértelműen a szimfonikus és opera metal meghatározó együtteseinek (az Epicának, az Edenbridge-nek és a Therionnak) stílusával rokonítható.

Az „Until My Last Breath” már ennek a hagyományosabb vonulatnak a tökéletes példája: szép ívű dallamok (különösen a refrénben), közepesen gyors tempó, néhol kifejezetten harapós témák, kellemes, nem túl virtuóz gitárszóló, könnyen követhető felépítés – egyszóval minden, ami egy könnyen megjegyezhető metal slágerhez szükséges.
Ennél már csak a rögtön rákövetkező, lassú, mégis húzós „I Feel Immortal” lehet jellegzetesebben opera metalos kompozíció, melyben még inkább érvényesül a billentyűsök atmoszférateremtő képessége.

Az album többi száma lényegében ugyanebben a felfogásban készült el, és mivel a maga nemében mindegyik éppúgy kiemelhető, mint ahogy tipikusnak mondható, inkább a személyes kedvenceimet említeném.
Sejtelmességével, szellősségével és erőteljes operai beütésével különösen tetszik a középtempósnál leheletnyivel lassabb „In For A Kill”, de a kifejezetten sötét tónusokban gazdag, southern metalosan húzós „Crimson Deep”-et is szívesen meghallgatom akár százszor is.

A Nightwish és Tarja mellett régóta kitartó rajongók valószínűleg a lendületesebb, klasszikusan szimfonikus metalosabb „Little Lies”-ra haraphatnak rá – melynek déliesen karcos alap gitár-riffje, különösen második megszólalásakor, a háttérkórus szőnyegével ellenpontozva, kétségtelenül engem is megmozgat.
Ám a himnikus jegyekkel, és nem mellékesen Joe Satriani fenomenális gitárjátékával bővülő „Falling Awake” is azok közé a számok közé tarozik, amelyek minden további nélkül felkerülhettek volna bármelyik régi Nightwish-albumra.

A második tényleges Tarja-album határozottan kiforrottabb, átgondoltabb a My Winter Stormnál, s különösen a gitárszólamok tetszenek érettebbnek és eltaláltabbnak.
Elsőre nem feltétlenül minden elemében befogadható zene ez, a számok megkívánják az elmélyülést, alaposabb ismeretség után azonban rengeteg szépséget találhatunk benne - ősrajongónak és „novíciusnak” egyaránt rengeteg örömet adhat viszonzásul a befektetett idő.
Az együttes tagjai:
Tarja Turunen – ének, vokál, zongora
 
Mike Terrana – dob
Alex Scholpp – gitár
Doug Wimbish – basszusgitár
Christian Kretschmar – billentyűs hangszerek
Max Lilja – cselló
 
Közreműködők:
Van Canto – a cappella (1)
Phil Labonte – ének (8)
Joe Satriani – gitár (9)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Anteroom Of Death
2. Until My Last Breath
3. I Feel Immortal
4. In For A Kill
5. Underneath
6. Little Lies
7. Rivers Of Lust
8. Dark Star
9. Falling Awake
10. The Archive Of Lost Dreams
11. Crimson Deep
 
Diszkográfia:
Henkäys Ikuisuudesta (2006)
My Winter Storm (2007)
What Lies Beneath (2010)