FőképSokadik alkalommal örvendeztet meg a sors olyan újramasterizált kiadvánnyal, amelynek fontossága megkérdőjelezhetetlen a magyar zenetörténelemben.
Bár sohasem tartoztam azok táborába, akik élnek-halnak a blues zenéért, ettől függetlenül vannak olyan előadók, blues zenészek, énekesek, akiknek karaktere annyira markáns, hogy szinte kötelező érvényű ismerni a munkásságukat.
 
Maga a blues nem újkeletű műfaj, hiszen már a 19. század végén felbukkant az afroamerikai kultúrában, és több szakíró úgy tartja, hogy a kialakulása erősen kötődik a rabszolgaság eltörléséhez.
A kezdeti blues dalok egyszerű sémára épülő darabok voltak, amelyekben a versek első sora négyszer ismétlődött, de később ez átalakult kétszeri ismétlésre, amihez társítottak egy extra, az elsőtől különböző, azt kiegészítő sort is.

A blues szövegvilága némileg szomorkás hangulatú, de a 20. században már beszélhetünk „optimista bluesról” is. Nem csupán a szöveg, az akkordmenetek is egy bizonyos, jól felismerhető sémára épülnek, amelynek következtében az az érzése lehet a hallgatónak, hogy a dalok meglehetősen hasonlítanak egymásra.
Ezt a múlt század második felétől szintén megreformálta a zenésztársadalom, és manapság már annyi alműfaja létezik ennek a zenei irányzatnak, hogy képtelenség lenne felsorolni.
 
Magyarországon először a 40-es években jelentek meg a műfaj képviselői, de eleinte csupán a jazzisták kiváltsága volt a külhoni blues dalok intepretálása a hazai közönség felé. Az első, igazán nagy áttörést eredményező csapat a Hobo Blues Band volt, akik 1978-as megalakulásuk után rövid időn belül meghonosították ezt a zenei irányzatot.

A csapatban eleinte csak Földes „Hobo” László énekelt, majd 1979-től állandó tagja lett a bandának a zenekarral addig csak vendégművészként fellépő Deák „Bill” Gyula. Hat éven keresztül erősítette a Hobo Blues Bandet Kőbánya blueskirálya, majd 1984-ben megjelentette első szólólemezét, és azóta is kisebb-nagyobb szünetekkel jelennek meg albumai.
 
Billről minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy egy igazi hazai legenda. Bár az elmúlt 24 évben csupán 7 önálló lemeze jelent meg (ami nem számít kifejezetten soknak két és fél dekád alatt), ám az albumok mindegyike olyan magas szinten űzött blues műfajbeli sajátosságokat hordoz magában, amiket nem lehet megkerülni.
Kiváló alakításai a Kopasz Kutya című filmben, illetve a Szörényi-Bródy páros örök művében, az István, a királyban szintúgy hozzátartoznak életművéhez, mint a szólókarrierje alatt megjelent lemezei.

Egyedülálló, karcos hangja egyből felismerhető; személyes tragédiája (egy orvosi műhiba következtében amputálni kellett a bal lábát) következtében az örökös keserűség rengeteg dalában, interjúban megjelenik, művészetének értékéből ez mit sem veszít, sőt ahogy azt a Filmmúzeum által készített Hobo Blues Band dokumentumfilmben is említi, ennek köszönhetően sokkal hitelesebben tudja előadni választott műfajának szerzeményeit.
 
A fent elhangzott tényekből fakadóan egy kissé csalódott voltam, amikor konstatáltam, hogy ez az újonnan megjelentetett albumkettős nem tartalmaz semmilyen extra információt, szövegkönyvet, bookletet...
A tok hátulján lévő dalsorrenden kívül nincs semmilyen „adalék”, ami által a hallgató közelebb kerülhetne a művészhez. Nem azt mondom, hogy feltétlenül szükséges képekkel teletűzdelni egy borítót, de egy arra érdemes énekes két kiváló lemeze ennél azért jóval többet érdemelt volna.

Bill élete tele van történetekkel, dokumentációval, amelyek simán elférnének egy pofásan összeállított füzetkében. Persze lehet azt mondani, hogy a lényeg a korongon van, és ez így igaz, hiszen a dalok minősége az elsődleges, ott pedig nincs hiba.
 
Sztorizós, bluesfeelinggel jócskán megáldott nóták sorjáznak itt egymás után, amikhez tényleg nem kell más, mint egy hangulatos, pihenős délután, némi borral vagy egy jó szivarral. Annyira közvetlen a szövegvilág, hogy az ember egyből érti, miről van szó, mely indíttatásból jött a sorok egymásutánisága, így az azonosulás velük egyáltalán nem mondható nehéznek.
 
Számomra a legjobb Deák Bill nóta továbbra is a megindító, mély érzésekben nem szegénykedő „Rossz vér” lesz, de ettől függetlenül ezen a két lemezen is temérdek olyan kiváló alkotás hallható, amelyek ízig-vérig magukban hordozzák eme élő legenda nagyságát.
 
Az énekes két évvel ezelőtti nagy sikerű, 60. születésnapi koncertjét novemberben egy újabb nagyobb horderejű fellépés követi majd, hiszen Bill Kapitány 40 éve van a pályán, és a kerek évfordulót egy monumentális előadással ünnepli meg a Syma csarnokban. Nem érdemes kihagyni!
 
Bort, Bluest, Békességet !
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ha megérint a blues    
2. Falun volna jó    
3. Van ami a szomjúságra...    
4. Senkié és mindenkié    
5. Buta fiúk doktora    
6. Baró roma csaj    
7. Minden nem eladó    
8. Zöld csillag    
9. Nem haragszom senkire    
10. Bort, bluest, békességet   
 
Közreműködők:
Deák „Bill” Gyula - ének
Tornóczky Ferenc - gitár
Kaszás Péter - basszusgitár
Borlai Gergő - dob
Babos Gyula - gitár
Csejtey Ákos - szaxofon
Tony Lakatos - szaxofon
Fekete Kovács Kornél - trombita
Schreck Ferenc - harsona
Szakcsi Lakatos Béla - zongora
 
Bill Kapitány Blues Cirkusza


A lemezen elhangzó számok listája:
1. Bill Kapitány blues    
2. Romalány blues    
3. Rekedten száll az ének    
4. Kocsma blues    
5. Halálos tánc    
6. Fekete vonat blues    
7. Bill Kapitány blues cirkusza    
8. Elképesztő blues    
9. A gyermekeim    
10. Üvöltsön a szél
 
Közreműködők:
Deák „Bill” Gyula - ének
Jenei Szilveszter - gitár
Koltay Gergely - fuvola
Margit József - basszusgitár
Németh Gábor - dob
Deseő Csaba - hegedű 
 
Diszkográfia:
Rossz vér (1984)
Mindhalálig blues (1986)
Bűnön, börtönön, bánaton túl (1993)
Bort, bluest, békességet (1999)
Bill kapitány blues cirkusza (2001)
Hatvan csapás (2008)
A Király meséi (2009)