Jan Garbarek - The Hilliard Ensemble: Officium Novum (CD)
Írta: Czékus Mihály | 2010. 10. 12.
Hozzávetőlegesen 15 évvel ezelőtt – a Visible World című album kapcsán – találkoztam először a norvég muzsikus, Jan Garbarek különleges zenei világával. Meghallani és megszeretni – hangzik egy kicsit átalakítva a mondás.
Pedig valóban így történt, azonnal rabul ejtett Garbarek nagyon természetközeli, a skandináv életérzést hűen tükröző szerzeményei és rendkívül innovatív játéka.
Az első találkozás óta eltelt évek során igyekeztem megismerni teljes egészében az előadó eddigi életművét. Ami koránt sem egyszerű feladat, hiszen több, mint 100(!) lemezes diszkográfiáról van szó – a saját albumain túl beleértve a meghívott előadóként való ténykedését is.
Számomra ő az elsőszámú kedvenc, a nagybetűs muzsikus, ezért mindig nagy öröm, ha piacra kerül egy-egy új Garbarek lemez.
Azért meg kell mondanom, hogy a muzsikus nem igazán bőkezű a lemezkiadás tekintetében, ugyanis az utolsó soralbumot – In Praise of Dreams címmel – 2003-ban kaptuk tőle. Persze az elmúlt hét évben kijött egy válogatásalbum (Selected Recordings) és egy koncert CD (Dresden in Concert) –, de a soralbum azért egy másik világ.
De most újra ünnep van, hiszen nemrégiben piacra került egy új Garbarek lemez, ami az Officium Novum címet kapta. A kiadványt az egyik legfoglalkoztatottabb angol kórussal, a The Hilliard Ensemble-vel karöltve készítette a norvég muzsikus.
Együttműködésük nem új keletű, ugyanis ez már a harmadik közös produkciójuk. Elsőként az Officium készült el 1994-ben, amelyet öt évvel később a Mnemosyne követett. Most pedig itt van az Officium Novum, amelyet hónapokkal ezelőtt úgy harangoztak be, mint egy örmény zenére „kihegyezett” kiadványt.
A lemezzel ismerkedve gyorsan kiderül, hogy ez nem egy üres reklámszöveg volt, ugyanis a repertoárt az örmény származású Komitas Vardapet művei uralják, ám rajtuk kívül a kínálatban szerepel még számos „más irányból” érkezett mű is.
Ilyen például az ősi bizánci himnusz, a „Svjete tihij”, az ismeretlen spanyol szerző műve, a „Tres morillas” és természetesen Garbarek saját kompozíciói, az „Allting finns” és a „We are the Stars”.
A lemezfelvételek az ausztriai Vorarlberg-ben található St. Gerold kolostorban készültek (a korábbi két közös album felvételeit is itt rögzítették), ezért semmi meglepőt nem találok abban, hogy a produkció számára szűknek bizonyultak annak a szobának a falai, amelyikben hallgattam őket.
Ennek a zenének a terei hatalmasak, de ugyanakkor remekül átláthatóak. A megszólaló műveket szavakkal nehezen leírható pátosz veszi körül. Mesteri, ahogyan az előadók egyensúlyban tudják tartani a lemezt.
A képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjében ott van Garbarek a szaxofonjaival, míg a másik oldalon a négytagú kórus. Mind a két oldal patikusi pontossággal tudja, hogy az adott pillanatban mennyit kell hozzáadnia pluszban (vagy éppen elvennie) a saját előadásából annak érdekében, hogy a mérleg nyelve az egyensúlyt mutassa.
Úgy érzem, hogy a csodálatos formában játszó Jan Garbarek (ismét) remek partnert kapott a The Hilliard Ensemble gárdájában. A végeredmény egy áhítattal teli, mélyen a transzcendens világból táplálkozó produkció, ami méltán emeli trilógia „rangra” az eddigi közös munkát.
Előadó:
Jan Garbarek – szoprán és tenor szaxofon
Közreműködők:
David James – kontratenor
Rogers Corvey-Crump – tenor
Steven Harrold – tenor
Gordon Jones – bariton
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ov zarmanali
2. Svjete tihij
3. Alting finns
4. Litany
5. Otche nash
6. Dostoino est
7. Surb surb
8. Most Holy Mother of God
9. Tres morillas
10. Sirt im sasani
11. Hays hark nviranats ukhti
12. Alleluia. Nativitas
13. We are the stars
14. Nur ein Eweniges noch
Diszkográfia (saját albumok):
Esoteric Circle (1969)
Afric Pepperbird (1970)
Sart (1971)
Triptykon (1972)
Witchi-Tai-To (1973)
Dansere (1975)
Dis (1976)
Places (1977)
Photo with Blue Sky, White Cloud, Wires, Windows and a Red Roof (1978)
Aftenland (1979)
Eventyr (1980)
Paths, Prints (1981)
Wayfarer (1983)
It`s OK to Listen to the Gray Voice (1984)
All Those Born with Wings (1986)
Legend of the Seven Dreams (1988)
Rosensfole (1989)
I Took Up the Runes (1990)
Star (1991)
Ragas and Sagas (1992)
Twelve Moons (1992)
Atmos (1993)
Madar (1993)
Officium (1994)
Visible World (1995)
Rites (1998)
Mnemosyne (1999)
In Praise of Dreams (2003)
Dresden (2009) live album
Officium Novum (2010)
Pedig valóban így történt, azonnal rabul ejtett Garbarek nagyon természetközeli, a skandináv életérzést hűen tükröző szerzeményei és rendkívül innovatív játéka.
Az első találkozás óta eltelt évek során igyekeztem megismerni teljes egészében az előadó eddigi életművét. Ami koránt sem egyszerű feladat, hiszen több, mint 100(!) lemezes diszkográfiáról van szó – a saját albumain túl beleértve a meghívott előadóként való ténykedését is.
Számomra ő az elsőszámú kedvenc, a nagybetűs muzsikus, ezért mindig nagy öröm, ha piacra kerül egy-egy új Garbarek lemez.
Azért meg kell mondanom, hogy a muzsikus nem igazán bőkezű a lemezkiadás tekintetében, ugyanis az utolsó soralbumot – In Praise of Dreams címmel – 2003-ban kaptuk tőle. Persze az elmúlt hét évben kijött egy válogatásalbum (Selected Recordings) és egy koncert CD (Dresden in Concert) –, de a soralbum azért egy másik világ.
De most újra ünnep van, hiszen nemrégiben piacra került egy új Garbarek lemez, ami az Officium Novum címet kapta. A kiadványt az egyik legfoglalkoztatottabb angol kórussal, a The Hilliard Ensemble-vel karöltve készítette a norvég muzsikus.
Együttműködésük nem új keletű, ugyanis ez már a harmadik közös produkciójuk. Elsőként az Officium készült el 1994-ben, amelyet öt évvel később a Mnemosyne követett. Most pedig itt van az Officium Novum, amelyet hónapokkal ezelőtt úgy harangoztak be, mint egy örmény zenére „kihegyezett” kiadványt.
A lemezzel ismerkedve gyorsan kiderül, hogy ez nem egy üres reklámszöveg volt, ugyanis a repertoárt az örmény származású Komitas Vardapet művei uralják, ám rajtuk kívül a kínálatban szerepel még számos „más irányból” érkezett mű is.
Ilyen például az ősi bizánci himnusz, a „Svjete tihij”, az ismeretlen spanyol szerző műve, a „Tres morillas” és természetesen Garbarek saját kompozíciói, az „Allting finns” és a „We are the Stars”.
A lemezfelvételek az ausztriai Vorarlberg-ben található St. Gerold kolostorban készültek (a korábbi két közös album felvételeit is itt rögzítették), ezért semmi meglepőt nem találok abban, hogy a produkció számára szűknek bizonyultak annak a szobának a falai, amelyikben hallgattam őket.
Ennek a zenének a terei hatalmasak, de ugyanakkor remekül átláthatóak. A megszólaló műveket szavakkal nehezen leírható pátosz veszi körül. Mesteri, ahogyan az előadók egyensúlyban tudják tartani a lemezt.
A képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjében ott van Garbarek a szaxofonjaival, míg a másik oldalon a négytagú kórus. Mind a két oldal patikusi pontossággal tudja, hogy az adott pillanatban mennyit kell hozzáadnia pluszban (vagy éppen elvennie) a saját előadásából annak érdekében, hogy a mérleg nyelve az egyensúlyt mutassa.
Úgy érzem, hogy a csodálatos formában játszó Jan Garbarek (ismét) remek partnert kapott a The Hilliard Ensemble gárdájában. A végeredmény egy áhítattal teli, mélyen a transzcendens világból táplálkozó produkció, ami méltán emeli trilógia „rangra” az eddigi közös munkát.
Előadó:
Jan Garbarek – szoprán és tenor szaxofon
Közreműködők:
David James – kontratenor
Rogers Corvey-Crump – tenor
Steven Harrold – tenor
Gordon Jones – bariton
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ov zarmanali
2. Svjete tihij
3. Alting finns
4. Litany
5. Otche nash
6. Dostoino est
7. Surb surb
8. Most Holy Mother of God
9. Tres morillas
10. Sirt im sasani
11. Hays hark nviranats ukhti
12. Alleluia. Nativitas
13. We are the stars
14. Nur ein Eweniges noch
Diszkográfia (saját albumok):
Esoteric Circle (1969)
Afric Pepperbird (1970)
Sart (1971)
Triptykon (1972)
Witchi-Tai-To (1973)
Dansere (1975)
Dis (1976)
Places (1977)
Photo with Blue Sky, White Cloud, Wires, Windows and a Red Roof (1978)
Aftenland (1979)
Eventyr (1980)
Paths, Prints (1981)
Wayfarer (1983)
It`s OK to Listen to the Gray Voice (1984)
All Those Born with Wings (1986)
Legend of the Seven Dreams (1988)
Rosensfole (1989)
I Took Up the Runes (1990)
Star (1991)
Ragas and Sagas (1992)
Twelve Moons (1992)
Atmos (1993)
Madar (1993)
Officium (1994)
Visible World (1995)
Rites (1998)
Mnemosyne (1999)
In Praise of Dreams (2003)
Dresden (2009) live album
Officium Novum (2010)