Főkép Modigliani a toscanai Livornóban született, 1884-ben. Ekkorra a gótikának már rég vége volt.
Ez persze mit sem érdekelte Modiglianit, aki aktjaihoz az íveket onnan mentette át. Mint ahogy az sem hatotta meg igazán, hogy meztelenül nőket ábrázolni, csak azért, hogy „le legyenek festve”, egész egyszerűen nem illendő. Gondolom azok a fránya ívek babonázhatták meg...
 
Modigliani sajnos azok közé a művészek közé tartozik, akik túl fiatalon haltak meg. Bármihez túl fiatalon, hiszen fejletlen egészségügy ide vagy oda, 35 év semmire nem elég. Arra persze igen, hogy még a haladó szellemű Párizst is megbotránkoztathassa. Hiszen az aktok...
 
A festő nem attól lesz jelentős persze, hogy megbotránkoztatott bárkit is, hanem attól a „nem igazán érdekel, mert szerintem így van jól” hozzáállástól, aminek következménye, hogy szembemegy a korszellemmel.
Ami ezidőtájt persze ugyanúgy a korszellem része. Ugyanakkor nem lehetne ezt megbocsájtani neki a fránya gótikus és nőies ívek nélkül. Szinte nem is értem, hogy hogyan lehet valaki ennyire elavult dologgal sikeres. És olasz létére pont nem érdekli a futurizmus.
 
A könyvben sajnos kevés szó esik fejszobrairól, amik végül a kritikusi elismerést is meghozzák számára, viszont kimerítő elemzést kaphatunk aktjairól. Érdekes, hogy az, ahogy ma nézünk egy-egy portrét, mennyire nem volt magától értetődő.
Párizs úgy látszik, egy ilyen hely volt akkoriban. Nem kedvezett a tüdőbajnak, viszont tele volt szép nőkkel és őket ábrázolni akaró legalább egy festővel.
 
Az elemzések során betekintést nyerhetünk a festő egyébként nem túl erkölcsösnek tartott életébe, ami végül korai halálát is okozta, és levonhatjuk azt a következtetést is, hogy még Párizsban is bátorság kellett bizonyos dolgokhoz.