FőképMegint egy isteni olasz tenor, aki új életet visz az operába? Engem aztán ne szédítsenek! A három tenor, igen. Ők tudtak valamit, de hol terem már manapság hozzájuk fogható tehetség, akiben ráadásul megvannak az igazán nagyoknál nélkülözhetetlen színészi képességek?
Aki, ha csak színpadra lép, tündököl, s nem érdekes, hogy operában, szólóesten, televízióban, stadionnyi közönség előtt tartott jótékonysági vagy gálaünnepségen jelenik meg, hangjával, sármjával és puszta egyéniségével bizton lenyűgözi hallgatóságát.   
És csodák csodája, létezik ilyen. A neve Vittorio Grigolo.
 
Girogolo egy Arezzo nevű toszkán történelmi városban született, majd Rómában nevelkedett, ahol egészen kis korától fogva tudatosan készült a zenei pályára.
Előbb a Sixtus-kápolna kórusában énekelt, majd tizenhárom évesen, még fiúszopránként, a Tosca pásztorának szerepében lépett fel – a nagy Luciano Pavarottival egy színpadon.

Az ígéretes tehetség huszonhárom esztendősen, minden idők legfiatalabb tenorjaként mutatkozott be a milánói Scalában, valódi világhírnévre azonban egy televíziós produkció, a La traviata zürichi élő közvetítésében tett szert.
 
Jóllehet többségében könnyedebb hangvételű operákban és szerepekben kezdett, Grigolo egyértelműen lírai tenor, kivételes drámai érzékkel.
Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint a Verdi, Puccini és Donizetti jól és kevésbé ismert operáit felölelő repertoár, amelyhez időnként a német és francia operairodalom legfontosabb komponistáinak művei járultak hozzá.

Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az ifjú tenor karrierje során beleáshatta magát mind a klasszikus, mind a romantikus operairodalomba, ennek eredménye pedig érzékletesen megmutatkozik a karizmatikus énekes előadásmódjában és hangja képzettségében is.
 
Első önálló lemeze a kizárólagosan olasz áriák széles palettáján keresztül mutatja be Grigolo rendkívül szuggesztív előadói stílusát és valóban lenyűgöző hangját.
Minden áriában, minden szerepben képes friss élményt nyújtani, mintha egy-egy opera ősbemutatóját hallanánk. Átélt érzelmek, kifejező líraiság, a sötét és világos tónusok egyaránt meggyőző erejű átadása jellemzi a fiatal tenor minden megnyilvánulását. Ehhez nagyszerű partnernek bizonyul a parmai Teatro Regio zenekara és kórusa, valamint a három meghívott szólista.
 
Igen, vannak még tehát csodák, s úgy tűnik, szép lassan kinevelkedik az operaénekesek egy ragyogó kvalitásokkal rendelkező nemzedéke, melynek Vittorio Grigolo egyik az vezércsillaga lehet.
 
Előadók:
Vittorio Grigolo – tenor
 
Orchestra del Teatro Regio di Parma
Pier Giorgio Morandi – karmester
Coro del Teatro Regio di Parma
Martino Faggiani – kórusvezető
 
Közreműködött:
Maria Cioppi – szoprán (15)
Luca Casalin – tenor (15)
Danilo Rigosa – basszus (10)
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Guiseppe Verdi: Luisa Miller, „Oh! fede negar potessi… Quando le sere al placido chiaror”
2. Gaetano Donizetti: L’elisir d’amore, „Una furtive lagrima”
3. Guiseppe Verdi: Rigoletto, „Ella mi fu rapita!… Parmi veder lelagrime”
4. Guiseppe Verdi: Rigoletto, „Ma dove or trovasi la poveretta?… Possente amor mi chiama”
5. Gaetano Donizetti: La favorita, „Favorita del re!… Spirto gentil”
6. Giacomo Puccini: La Boheme, „Che gelida manina”
7. Giacomo Puccini: Gianni Schicchi, „Avete torto…Firenze e come un albero fiorito”
8. Giacomo Puccini: Le villi, „Ecco la casa… Torna ai felici di”
9. Giuseppe Verdi: Il corsaro, „Ah! Si, ben dite… Tutto parea sorridere all’amor mio primiero”
10. Guiseppe Verdi: Il corsaro, „Della brezza col favore… Si: de’ corsari il fulmine vibrar disegno io stesso”
11. Giuseppe Verdi: Un ballo in maschera, „Forse la soglia attinse… Ma se m’e forza perderti”
12. Giacomo Puccini: Manon Lescaut, „Donna non vidi mai simile a questa”
13. Giacomo Puccini: Tosca, „E lucevan le stelle”
14. Giuseppe Verdi: Il trovatore, „Ah! Si, ben mio”
15. Giuseppe Verdi: Il trovatore, „Manrico? – Che? – La zingara… Di quella pira”