Thea Roß: Pónik
Írta: Barabási Katalin | 2010. 09. 20.
Nem véletlen, hogy a szabadtéri programokon mindig sokat várunk a pónilovaglásra, hiszen a pónikat minden apróság szereti.
Ugyan nem tudnám pontosan meghatározni, hogy apró termetüknek, barátságos pofijuknak, vagy csak mesehősként való beállítottságuknak köszönhetik a gyermekek szeretetét, de tény, hogy nem találkoztam még olyan személlyel, ki ne mosolyogva közeledne feléjük.
A pónikról, a lovakról, illetve magáról a lovaglásról nem lehet elég könyvet beszerezni, legalábbis kislányom szemében, vagyis a könyv eleve nyerő pozícióból indult.
A legkisebbek figyelmét a barátságos rajzok mellett a manapság oly divatos kihajtható ablakok teszik csábítóvá, illetve okoznak nekik kellemes meglepetést. A fülecskék nemcsak újabb kedves rajzot rejtenek, de érdekes és hasznos leírásokat is tartogatnak a kíváncsiskodóknak.
Rögtön az első oldalakon kisgyermekek pónilovagolnak, ami a képzeletet valóságossá varázsolja az apró nézelődő szemében. Csak megjegyezném, hogy kislányom azonnal felismerni vélte szőke fürtjeit – természetesen – a lovasoktató személyében.
A nagyobbacska gyerkőcök pedig fontos tudnivalókat szerezhetnek a kötetből. Tömör, lényegre törő választ kapnak a pónikkal és a lovaglással kapcsolatos alapvető kérdésekre, mint például Mi az a póni?, Hogyan jön világra a pónicsikó?, vagy Hogy nevezzük a póni testrészeit?
Gyerekem a könyvben leírtaknak megfelelően kívülről sorolja a lovaglás kellékeinek nevét csakúgy, mint a testrészeket, de azt is megtanulta, mit jelenthet egy hátracsapott vagy lelapított fül.
A Scolar mini Mit? Miért? Hogyan? sorozat újabb kötete nálunk nemcsak kislányomnak, de barátainak is nagy örömet szerzett! Képes(ek) a nap minden szakában újra és újra átlapozni, nézegetni, elolvastatni, illetve mindenkinek megmutatni!
Az utolsó oldalon található kis labirintusban pedig csemetém kicsiny ujjacskája sokadszorra is nagy örömmel vezette mamájához az elveszett kiscsikót!
Ugyan nem tudnám pontosan meghatározni, hogy apró termetüknek, barátságos pofijuknak, vagy csak mesehősként való beállítottságuknak köszönhetik a gyermekek szeretetét, de tény, hogy nem találkoztam még olyan személlyel, ki ne mosolyogva közeledne feléjük.
A pónikról, a lovakról, illetve magáról a lovaglásról nem lehet elég könyvet beszerezni, legalábbis kislányom szemében, vagyis a könyv eleve nyerő pozícióból indult.
A legkisebbek figyelmét a barátságos rajzok mellett a manapság oly divatos kihajtható ablakok teszik csábítóvá, illetve okoznak nekik kellemes meglepetést. A fülecskék nemcsak újabb kedves rajzot rejtenek, de érdekes és hasznos leírásokat is tartogatnak a kíváncsiskodóknak.
Rögtön az első oldalakon kisgyermekek pónilovagolnak, ami a képzeletet valóságossá varázsolja az apró nézelődő szemében. Csak megjegyezném, hogy kislányom azonnal felismerni vélte szőke fürtjeit – természetesen – a lovasoktató személyében.
A nagyobbacska gyerkőcök pedig fontos tudnivalókat szerezhetnek a kötetből. Tömör, lényegre törő választ kapnak a pónikkal és a lovaglással kapcsolatos alapvető kérdésekre, mint például Mi az a póni?, Hogyan jön világra a pónicsikó?, vagy Hogy nevezzük a póni testrészeit?
Gyerekem a könyvben leírtaknak megfelelően kívülről sorolja a lovaglás kellékeinek nevét csakúgy, mint a testrészeket, de azt is megtanulta, mit jelenthet egy hátracsapott vagy lelapított fül.
A Scolar mini Mit? Miért? Hogyan? sorozat újabb kötete nálunk nemcsak kislányomnak, de barátainak is nagy örömet szerzett! Képes(ek) a nap minden szakában újra és újra átlapozni, nézegetni, elolvastatni, illetve mindenkinek megmutatni!
Az utolsó oldalon található kis labirintusban pedig csemetém kicsiny ujjacskája sokadszorra is nagy örömmel vezette mamájához az elveszett kiscsikót!