Főkép

Továbbra is bámulatos az a könnyedség, ahogyan Grigorij Salvovics Cshartyisvili akarom mondani Borisz Akunyin megidézi a hajdanvolt cári Oroszországot. Bár az utóbb pár kötet cselekménye Moszkvában játszódott, mégsem vált unalmassá a sorozat, mivel jó érzékkel épít a történetbe olyan apróságokat, napi aktualitásokat, melyek megteremtik a hitelesség légkörét. Természetesen ez önmagában ma már kevés, szükség van két további összetevőre, ami nélkül elképzelhetetlen az a nemzetközi siker, amely Eraszt Petrovics Fandorin kalandjait fogadja.
 
A leglényegesebb egy érdekes, jól kitalált főszereplő, aki Poirot-hoz hasonlóan az átlagosnál komolyabb szellemi képességekkel rendelkezik, és elkötelezett az igazság kiderítésében. Ez mondjuk nem előny a korrupt cári világban, szerencsére hősünk már szakított a rendszerrel, és magánzóként ténykedik.

Fandorin szerethető figura, aki a szemünk láttára korosodik, s élete bizony nem szűkölködik tragédiákban sem, ami annak köszönhető, hogy valamiért sosincs szerencséje a nőkkel. Mondjuk az is igaz, feleséggel, sok gyerekkel a háta mögött nehezen elképzelhető elszánt magánszimatként.
 
Az ő zsenijét hivatott ellensúlyozni a krimiszerzők által gyakran alkalmazott segítő, aki jóval szerényebb szellemi képességekkel bír, ámde naivitása nélkülözhetetlen a nyomozásban. Akunyin úgymond szakít ezzel a hagyománnyal, mivel Fandorin japán szolgája (Masza) előttünk ritkán kérdez, és még ritkábban kap részletes magyarázatot a történésekre. Ezt a szerepet a sorozatban mindig egy külsős tölti be, az is csupán az adott történetben osztja meg velünk az általa látott/hallott eseményeket.

Ez a megoldás nagyon tetszik, mivel így Akunyin irodalmi kaméleon módjára cserélgeti a történeteket elmesélő narrátorokat, ezért bár a főszereplő személye nem változik, minden könyv kicsit más, mint az előzőek.
 
Ezúttal Szenyka Szkorik tizenéves árva kalauzol bennünket a moszkvai alvilág durva világában, ahol ő már páratlan karriert futott be szerencséjének és kíváncsiságának köszönhetően, s nem csupán kiváló helyismerettel rendelkezik, hanem a mérvadó bandákat, bűnözőket is bemutatja nekünk. Mindezt olyan szlengben adja elő, hogy csak lestem.

Meséje nyomán nem csupán a hitrovkai hétköznapok elevenednek meg előttünk kurvástól, tolvajostól, hanem egy – még a helybéliek szemében is – kegyetlen gyilkosságsorozat, egy gyönyörű nő kegyeiért folytatott vetélkedés (ő a címadó Halál) és egy mesés kincs utáni hajsza. Persze mindegyik ügyben érintett Fandorin, s ez a fejlemény csak még jobban összekuszálja a szálakat.
 
Visszagondolva az eddig olvasott Fandorin kötetekre, ez tetszett eddig a legjobban, s ebben nagy szerepe van Szenyka Szkorik teljesítményének – csak így tovább.