Főkép Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életünket, állandóan komplex rendszerekbe foglalni létünket, szabályokkal kikövezni mindennapjainkat. Ugyanakkor vágyunk arra, hogy kiszakadjunk az egész napos mókuskerékből, és valami olyat tapasztaljunk meg, ami egyszer s mindenkorra elfeledteti velünk az egyhangú rutint.
 
Gyakran azt feltételezzük, hogy különleges élményekben csakis olyan adrenalin-növelő, mesterséges tevékenységeken keresztül lehet részünk, mint a bungee jumping, vagy a vadvízi evezés, egyéb tudatmódosító lehetőségekről nem is beszélve.
Hasonló okoknál fogva nézünk hajmeresztő sci-fiket, forgatunk vérpezsdítő krimiket. Sőt, munkás hétköznapjaink és szabadnapjaink is gyorsított üzemmódban zajlanak.
 
Mirtse Zsuzsa egyike az arany kivételeknek, mondhatni nem ilyen fából faragták. Az írás egész skáláján otthonosan mozog, a Süni gyermek magazin főszerkesztője, a Vadon kulturális szerkesztője, emellett költő, meseíró, novellaíró, és mostanság már regényírással is foglalkozik. Nem mellesleg két nagyobbacska kislány édesanyja.
 
Ne gondoljuk azt, hogy egy ilyen különlegesen sokrétű karrier mellett neki könnyebb sors jutott, mint bármelyikünknek, hogy számára ismeretlen fogalmak a tornyosuló, mosatlan edények, az átvirrasztott éjszakák, a kihűlt kávé.
Mi több, a Ciceró Könyvkiadónál frissen megjelent könyve, a Fogadó a négy Macskához tanúbizonysága alapján úgy tűnik, ha valakit, őt aztán igazán érintik a zűrzavaros „munkás” élet problémái. Csakhogy a mindennapi stressz levezetéséhez a fent említett kikapcsolódási módoktól teljességgel eltérő megoldáshoz folyamodik.
 
Regénye alapján Mirtse Zsuzsa egy újabb, „hétköznapibb” arcát ismerhetjük meg, amely különbözhet a két ifjúsági magazin, a versei, avagy a novellái alapján kialakított, bennünk élő képtől. Kicsit talán még közvetlenebb, kendőzetlenebb, ha lehet, a szokottnál is kevésbé távolságtartó.
Ez nem meglepő, hiszen a könyv történéseinek alapját az írónő saját élete, személyes tapasztalatai szolgáltatják, helyszínéül a családja és az állatok egész serege által lakott ház szolgál.
 
A Fogadó a Négy Macskához egész pontosan „örökbe fogadott” négy cicája, Maó, Nelson, Kiskormos és Csont felnövekedési folyamatának, kicsiny szokásainak, rigolyáinak, és merőben különböző természetének állít memorandumot.
Mindeközben megismerkedhetünk húsznál is több tengerimalaccal, néhány gekkóval, két kutyussal, egy nagyobbacska és egy kisebb lánykával, meg egy megértő, szakállas férjjel.
 
Írásából megtudhatjuk, milyen nehéz dolog egy picinyke macskát cumisüvegből táplálni, hogy sokszor egy szem többet lát, mint kettő, hogy az épített háznál jobb a saját módon összeeszkábált, hogy állófogadásra kutyát, macskát és gyereket csak végső esetben szabad vinni, és, hogy menedéket adni hajléktalan, apátlan-anyátlan állatoknak bizony felelősségteljes, és sok esetben elodázhatatlan döntés.
 
Mint, ahogyan mi is, írónőnk is állandó harcban áll környezetével, a határidők folyamatos szorításában próbál megfelelni a rengeteg saját maga által választott, és az élet által ráosztott szerepnek. Igyekszik jó anyaként, feleségként, állattartóként, alkotó elmeként és háziasszonyként is megállni a helyét.
Könyvében nem is rejti véka alá azt a mérhetetlen bosszúságot, amellyel számára e kötelességek összevisszaságának kibogozása gyakran jár, ráadásul humoros kiszólásokkal gyengéden bírálja saját és családja életvitelét.
 
Ugyanakkor egy nagyon fontos dologban szöges ellentéte sokunknak. Ha időnként el is fogja a kétségbeesés a rázúduló feladatok láttán, nem hagyja magát teljességgel elsodorni a problémák által; megtalálja helyét a sokszínűség okozta káoszban, nem merül el különféle, nem életközeli pótcselekvésekben; a pihenést, felüdülést ott keresi, ahol azt a legegyszerűbb módon megtalálja.
 
Mirtse Zsuzsa a Fogadó a Négy Macskához című könyvében őszinte hangon, rengeteg humorral, mindemellett szeretetteljes öniróniával rövid kis szösszenetek formájában számol be házi kedvencei és kicsiny családja mindennapjairól.
Minden sorából sugárzik a gyengédség azok iránt, akikkel otthonát megosztja, és annak az embernek az életszeretete, aki képes lassítani, értékelni és észrevenni a természet és az őt körülvevő világ apró megnyilvánulásait, rezdüléseit.
 
Olyanok számára is kézzel foghatóvá, érdekessé varázsolja az állati viselkedéstant, akiknek nincs saját háziállatuk, avagy, akiket kissé hidegen hagy a túl száraznak ítélt biológia tudományága.
Gerald Durrell-hez hasonlóan, kiforrott, egyedi hangon szólítja meg a természettől némiképp elidegenedve, elszigetelve élő városlakókat. Ugyanakkor, a minden információra éhes, az állatokra vágyó, és értük természetes rajongással viseltető gyerekeknek és fiataloknak is feledhetetlen perceket okozhat soraival, megidézve az állattartás összes nyűgjét-baját és különleges, semmihez sem fogható örömeit.
 
A Süni magazin rejtvényrovatának illusztrátoraként is közreműködő Buzay István a könyv stílusához tökéletesen illeszkedő humoros, karikatúraszerű, kedves rajzai teszik teljessé minden korcsoport számára az olvasás élményét.
 
A Fogadó a Négy Macskához segítségével két lábbal a talajon állva kapcsolódhatunk ki, ráadásul egy olyan életérzéssel gazdagodva, amely tovább örökíthető a mindennapjainkba.