FőképNégy évnek kellett eltelnie, hogy a Madonnához hasonlóan folyton megújuló, önmagát újrateremtő Christina Aguilera újabb stúdióalbummal álljon elő a fenomenális Back To Basics után.
Részben e hosszas várakozás, részben az előző próbálkozás kétségtelen sikeressége miatt is elkerülhetetlen az összevetés, melyben az új, lényegesen rövidebb lemezt inkább a különbségek, mintsem az azonosságok jellemzik.
 
A Bionic nagyjából háromnegyed részét egy száznyolcvan fokosnak mondható fordulat, amolyan zenei hátraarc jellemzi – jobban mondva „előrearc”, hiszen a zenei gyökerekhez való visszatérés után Aguilera most egy futurisztikusabb irányba mozdult el, a számok stílusa pedig jellemzően az elektropop és a szintipop kategóriába sorolható – a mindenütt jelenlévő R&B-s beütéssel.
 
Közben pedig ott van a Back To Basics fekete korongjára hajazó négy, egymás után következő ballada, és számomra kétségkívül ez a blokk jelenti a felüdülést, az igazi Christinát, akiért rajongani tudok.
A gyönyörű „Lift Me Up” ténylegesen felemel, és ebben a számban hallható először igazán Christina Aguilera hangja kiteljesedni a lemezen. Az „All I Need” mesés modern valcer, andalító szeretetvallomás, míg az „I Am”, amint azt a címe is sugallja, kitárulkozó önvallomás, amely kicsit a szövegét is meghazudtolón határozott.
 
Az album legjobb dala mégis a második kislemezként kimásolt „You Lost Me”, amely ugyanolyan csodálatos zongorával és nagyzenekari hangszerekkel kísért ballada, mint az előző albumról a „Hurt” vagy a „The Right Man”.
A „You Lost Me” egy megcsalt szerelmes siráma a szeretett férfi hűtlensége miatt. A dal minden pillanata feszültséggel teli, fenségesen megkomponált muzsika, újabb igazi gyöngyszem.
 
Persze a popos, elektronikus számok között is akad jól eltalált, a diszkók hangulatát bizonyosan felpezsdítő darab, mint amilyen a „Woohoo” című klasszikus hip-hop nóta, vagy a rögtön ezt követő, elektronikus effektekkel teli „Elastic Love”, melynek izgalmas (noha nem teljességgel eredeti) rímei a refrénben kellemesen stimulálóan hathatnak az agyra tánc közben.
 
Szintén érdekes színfolt még az angolt a spanyollal keverő „Desnudate”, vagy a lemezt lezáró „Vanity” is, habár ez utóbbi dal szövegét enyhén szólva mellbevágónak találtam, ugyanis a mesei elemek és Christina kisfiának hangja meglehetős ellentétben állnak a dal vulgárisan szókimondó szövegével, amely még a mai szabadszájú világban is kiérdemelné a 18-as karikát, vagyis a „Parental Advisory” feliratot.
 
A Bionic talán nem annyira jól összehozott lemez, mint elődje, a Back To Basics, a hat különböző producer közreműködése pedig nem kizárólag változatossághoz, hanem némi felesleges eklekticizmushoz is vezetett, az album mégis jól beleillik Christina Aguilera pályájának ívébe, és amint más nagy elődjei esetében, úgy érzem nála szintén egy általában véve magas színvonalú, állandó jegyeket felmutató és mindig jellegzetes, ám sokszínű diszkográfia fontos része lesz a lemez.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Bionic
2. Not Myself Tonight
3. Woohoo (feat. Nicki Mina)
4. Elastic Love
5. Desnudate
6. Love & Glamor (intro)
7. Glam
8. Prima Donna
9. Morning Dessert (intro)
10. Sex For Breakfast
11. Lift Me Up
12. My Heart (intro)
13. All I Need
14. I Am
15. You Lost Me
16. I Hate Boys
17. My Girls (feat. Peaches)
18.Vanity
 
Diszkográfia:
Christina Aguilera (1999)
Stripped (2002)
Back To Basics (2006)
Bionic (2010)