FőképAzt azért meg kell hagyni, hogy igencsak megkérik az árát mindennek idebent. Már tavaly is kisebb felzúdulás volt a magyar pénztárcák számára magas árak miatt. Ha lehet ezt a tendenciát még fokozni, akkor ez sikerült.
Egy korsó csapolt Dreherért pédául ötösszáz forintot kell fizetnie a fesztiválra kilátogatónak. A gyrostálakért ezeregyszáz (ez még az elviselhető budapesti kategória) és ezerhatszáz forint közötti összeget kérnek. De van itt szendvics nyolcszázért, Jägermeister hétötvenért vagy pálinkák hatötventől nyolcötvenig.

Oké, az volt az egyik indok, hogy drágább lett megcsinálni a fesztivált, mert mindenki többet kér. De miután nem egy külföldi fiatallal volt szerencsém beszélni, azt mondom, hogy igencsak drága ez a fesztivál nekünk. Ugyanis a külhoniak is panaszkodnak folyamatosan emiatt.

No, pont ezért van népvándorlás minden nap délelőttől kora délutánig az egyik közeli szuper-hiper marketbe. Aki egy kis pénzt akar megtakarítani az bizony ezt az utat választja. Persze ennek a legkevésbbé sem örülnek a szervezők, az ásványvizek, üdítők behozatalát igencsak lekorlátozták.
Egyszerűen nem értem ezt az üzleti stratégiát, nem hiszem el, hogy ne lehetne engedni idebent az árakból, akkor biztosan kétszer meggondolnám én is, hogy nyolcvan fokban sétálgatok a tűző napon, vagy egy árnyékos, nyugis helyen vásárolok.

Szóval a mai nap is úgy kezdődött, hogy meglátogattuk a remek kis zuhanysátrakat. És láss csodát, nem volt melegvíz. Az az igazság, hogy ha van vagy 35-40 fok, akkor nem is igazán esik jól, ha forró vízben fürdik az ember. Jobb a kicsit hűvösebb is. Meg amolyan strandfílinget is ad a dolog.

Pancsi után aztán mentünk is kifelé, a már említett áruház irányába, hogy reggelizzünk-ebédeljünk. A parkoló árnyékos részein több százan heverésztek már a fűben. Mind szigetlakó.
Persze a kéregető, csóró punkok is előkerültek. Kézzel-lábbal magyarázták a külföldieknek, hogy csak egy kis piát kérnek vagy az üres üvegjeiket, aludobozaikat. Azt feltűnt, hogy pénzt nem kértek senkitől.

A kis kitérő után rövid délutáni szieszta következett, amely - írd és mond - este hatig húzódott kisebbfokú bealvás miatt. Így aztán a Public Image Ltd.-vel nyitottuk a napot.

A Johnny Rotten nevével fémjelzett együttes azoknak biztosan csalódást okozott, akik azt hitték, hogy a Sex Pistols 2 fog majd színpadra lépni, hiszen alapvetően egy nagyon dinamikus és feszes ritmusszekcióra építkező rockalapot kapunk, amire rájön a néha pszichedelia felé hajló szólógitár, illetve Rotten már-már operaénekeseket utánzó, igecsak szuggesszív éneke.

Hogy őszinte legyek, nem vagyok benne biztos, hogy jó választás volt fesztiválra hívni őket, nagyon kevesen voltak rájuk kíváncsiak. A zene meg aztán inkább elgondolkodásra volt késztető, semmint bulizásra. Így kisvártatva Z barátommal karöltve a Világzenei Nagyszínpad felé vettük az irányt.

Itt igazi fesztiválhangulat fogadott a Besh o droM koncertjén. A lendületes, energikus világzenéjüknek köszönhetően percek alatt táncoló forgataggá változtatták a küzdőteret. Az mindjárt az első pillanatban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a zenekar nagyon komolyan gondolja a fellépését és az is hamar kiderült, hogy rettentő módon szeretik azt, amit csinálnak. Ez az igazi felszabadult, szabad energia pedig egy az egyben átragadt a közönségre.

Kis szünet után aztán a finn The 69 Eyes koncertjére siettem. Őket kicsit szívügyemnek tartottam, bár hogy teljesen őszinte legyek, a legutolsó lemezük nem igazán hozta azt, amit a Angels - Devils páros után vártam.
Nos, a koncertjükről azt kell mondanom, hogy kicsit felemásnak érzem még mindig a produkciót. A srácok ugyanis összesen három, azaz három darab pörgős nótát adtak elő, a koncert többi részében pedig a középtempó uralkodott. Azt sem értettem, hogy miért nem játszottak el egy-két igazi slágernótát, miért vettek elő több középszerűt.

Mindezek ellenére a közönség azért a harmadik nóta környékén ráhangolódott zenére és teljes odaadással kezdett ugrálni, táncolni, csápolni.
A srácoknak is kellett vagy ugyanennyi idő, hogy bemelegedjenek, de aztán már ők is 100%-ban odatették magukat. Kivétel a dobos, ő ugyanis már az első pillanattól kezdve a Mupett Showban látható Vad-at megszégyenítő produkciót nyújtott: állva, a szerkójára felmászva dobolt, vizet köpött folyamatosan a zenekar többi tagjára.

Lehet az ő fergeteges hangulata ragadt aztán át mindenkire, ezt csak az égiek tudják, az viszont tény, hogy a közönségnek határozottan tetszett a produkció.

Mivel tegnap - pontosabban ma - reggel öt felé estem az ágyba és hiába aludtam át a délutánt, a finnek után kikészültem, így el is bandukoltam a sátram felé...