FőképKíváncsi volnék, hogy anno, a zenekar indulásakor Kowalsky és az akkori zenésztársai – a nyilvánvalón kívül – mennyire hittek a bandában?
Vajon gondolták-e az elején, hogy nemhogy többé válik egy nap ez az együttes, mint örömzenélés, „hobby”, mellékprojekt, hanem bizony az évek előrehaladtával fő elfoglaltsággá lesz: megindul a szekér, és a hazai pop-rock zene egyik vezéralakja lesz a Vega…
 
Kowalsky meglehetősen régóta aktív résztvevője a honi rockéletnek, köszönhetően, hogy a Black-Out frontembere volt 15 évig. Így talán a legtöbb ember e csapat soraiból ismerheti leginkább, de megfordult a Mantrában is. A kétezres évek elején kezdte el csinálni a Kowalsky meg a Vegát.

Eleinte alternatívabb, talán nevezhetjük kissé elvontabb muzsikának is azt, amit játszottak, különösebb médiatámogatás és visszhang nélkül.
Persze voltak klipek az első albumokról is, és nem is szerepeltek rosszul a hazai zenei tv-kben, de rongyosra nem játszották egyiket sem. Ennek ellenére, mégis komoly rajongóbázis alakult ki a zenekar körül, a koncerteken egyre népesebb tábor jelent meg, és el is terjedt a hír, hogy „a Kowa új zenekara” egész jó…

Aztán jött az a felvétel, ami aztán szinte minden akadályt és falat lerombolt, és amely az igazi áttörést meghozta nekik, a „Nem minden szarka farka”.
Valamilyen, szinte érthetetlen oknál fogva az amúgy nagyon vaskalapos hazai kereskedelmi rádiók is súlyos napi rotációval kezdték forgatni a dalt, a zenei televíziók is „rommá játszották” a klipjét, így még szélesebb kör ismerhette meg a Vega zenéjét.

Mindenféle bántás nélkül, az pont egy „olyan” nóta volt, tehát nagyjából ennyi lehetett a céljuk vele… Fogós dallam, kissé butácska szöveggel. A hallgatóság tetszését el is nyerte, azóta is kihagyhatatlan, aktív résztvevője a koncerteknek.

Nekem nem is a dallal van némi problémám, hanem inkább a hazai médiával. Ugyanis arról a lemezről (Forradalom Rt.) jöttek még ki klipes dalok, például az „Ennyi csak…”, ami aztán tényleg köröket ver minőségben a „Szarká”-ra, azonban azt már elfelejtették ennyire „agyonjátszani”, a klip még csak-csak ment zenei adókon, de a rádiók teljesen elfeledkeztek róla.

Azonban a Vega dolgai elkezdtek pörögni, egyre nagyobb idejét lefoglalta Kowának, és ennek sajnos a többi zenekar látta kárát.
Ennek első jele az volt, amikor a Mantrából eljött, ugyanis arra már tényleg nem volt ideje a Black-Out és a Vega mellett. Később pedig eljött az a pillanat is, ami engem is csalódottsággal és kisebb unszimpátiával töltött el, amikor otthagyta a Black-Out-ot is…

Függetlenül attól, hogy a kétezres évek elejétől készült nótáit szeretem főleg a Black-Out-nak (a régebbi grunge-os, Alice In Chains-szes megoldásai annyira nem nekem való), azért mégiscsak 15 évig voltak együtt, és így lelépni onnan...
Persze lehet nyilatkozni, hogy Kowa nem akart már annyira rockolni, és mások voltak az elképzelései, de azért azt talán megállapíthatjuk, hogy nyomós érv volt a döntésében a Vega komoly sikere is…

Szerencsére 2010 elejére megoldódott a helyzet, és újra ott üdvözölhetjük a Black-Out frontján. No nem mintha bármi baj lenne a távollétében készült, és új énekessel felvett A szív diktál című BO albummal, de a közönség reakciójából azt szűrtem le, hogy nekik az az egyik legfontosabb dolog, hogy Kowa legyen az énekes a zenekarban újra.

Valamikor, a nagy sikert és népszerűséget hozó Forradalom Rt. lemez turnéján vehettem részt életem első Vega koncertjén, és bizony meglepődtem…
Nem azon, hogy kb. 1800-2000 ember jelen volt ezen az önálló koncerten (tehát nem fesztiválos fellépés volt), hanem hogy az egészen kisgyerekektől a középkorúakig minden korcsoport képviseltette magát azon az estén, és ami még inkább ledöbbentett, hogy szinte mindenki kívülről fújta a szövegeket (és nem csak a Szarkáét).

Már játszottak aznap este a következő albumról (Szemenszedett igazság) egy dalt, a „Jövünk, mint a hunok”-at… Ebből a szerzeményből is lehetett számítani rá, hogy egy kissé változtatnak a zenéjükön, és előkerülnek a népzenei hangszerek, és egy kissé előtérbe kerül a magyarságtudat is.
Megrögzött Kowa fanatikus ismerőseim számára azonban kissé csalódás lett az az album…

A legfőbb problémájuk az volt vele, hogy a szokásos, és a régebbi albumokat jellemző, mélyebb tartalmú, elgondolkodtató „Kowa-szövegek” nem képviseltették magukat a kiadványon.
Én azon Vega-szimpatizánsok közé tartozom, akik később kapcsolódtak be a banda dolgainak követésébe – valamikor a Forradalom Rt. idején-, így a régebbi és a Szemenszedett igazság album dalai közti különbséget nem volt lehetőségem teljes mértékben felbecsülni, de a differencia azért nekem is feltűnt például az „Aszfalt és fehér csík” és a „Jövünk mint a hunok” között…

És akkor lássuk, hogy a kisebb történelmi áttekintés, és a néhányakban kétes fogadtatásra talált legutóbbi album után mivel rukkolt elő a Vega legénysége… Nekem nem volt semmiféle elvárásom az albummal kapcsolatban, azonban hamar rá kellett jönnöm valamire: ez bizony egy jó lemez lett.
 
Érdekessége, hogy három nótában is segédkezett Kowáéknak Csányi Szabi, aki ugyebár a Black-Out gitárosa, zeneszerzője, agytrösztje, és újfent bebizonyosodott, hogy remek dalokat tud komponálni, ugyanis komoly húzónóták születtek a „tollából”, gitárjából.

A „Hotel Eufória” például máris komoly közönség-kedvenccé vált a koncerteken. Én speciel el tudnám viselni, ha a népzenés nyekergéseket kihagyták volna belőle, de azért annyira nem zavarók.
A szövegnél résen kellett lennem, mert valamiért éreztem, hogy az elsőre, a refrén utolsó sorára értett „gyere génsebész” talán nem biztos, hogy a megfelelő kifejezés lesz… 

A „Leszakadhat az ég” szinte már teljes egészében rockzene lett, húzós gitárokkal, közönség-ugráltatós refrén, sőt még egy basszusszóló is hallható benne! A harmadik Csányi-szerzemény, a „Repül…” is elég pöpec lett, bár talán ennek a dalszövegét annyira nem érzem erősnek.
 
Az első klipes dal a „Nem igaz!” lett. Amikor először meghallottam, különösebben nem fogott meg, nem tudom miért, de a szokásos, népzenés dolgok miatt már eleve hátrányból indult nálam, illetve talán az is zavart benne, hogy Kowa olyan gyorsan rappel néha, hogy erősen kell koncentrálni, ha az ember meg akarja érteni a mondandóját. Majd adtam neki még esélyt, és akkor már átment a rostán.

Az albumnyitó „Ki van ez találva!” dalszövege különösen „el lett találva”, a kezdeti időkre pedig talán leginkább a „Nyisd ki a tudatod!” nyúlik vissza.
Eleinte szinte mindig átugrottam a „Változtasd meg Magad!”-at, mert nem akarta belopni magát a szívembe. Mígnem egyszer hazafelé bandukolva az utcán, mégis lement. Egyből rabul ejtett, és máris megbántam, hogy eddig megfosztottam magam ettől a remek daltól. Jópofa szöveg, ragadós refrén, egyszóval: kiváló!

A lassabb, visszafogottabb dalok sem vallanak szégyent: „Darsan”, „Helló, haló”, „Asszem!”. Utóbbi az én személyes kedvencem, az énekdallam a refrénben nagyon jó lett.

Az „Ezt neked!”-del sincs baj, de valahogy a refrénben a címben elhangzó beszólás kissé mintha kilógna onnan, viszont a lemezen van baj is… Micsoda szóvicc? Ez lett ugyais a záródal címe, ami biztosan sokaknak tetszeni fog, de én el tudnám képzelni nélküle is az albumot… 
 
Kowa szövegeivel gyakorta állok hadilábon. Nyilvánvalóan én rendelkezem gyenge képzelőerővel és asszociációs képességgel, így előfordul, hogy nem feltétlenül értem, hogy a metaforáival, kifejezéseivel, képeivel pontosan mire is szeretne rávilágítani (így volt ez már a Balck-Out-os időkben is)…
Ezen a lemezen is hemzsegnek az ilyen szövegrészletek, így nagy valószínűséggel ismét a megszokott és elvárt színvonal jellemzi Kowa dalszövegeit.
 
Összegzés:
Az új Vega album már a címében hordozza a sorsát, nomen est omen…, ugyanis egy nagyon kerek és korrekt albumot hoztak össze Kowáék.
Az pedig, hogy eléri-e a képzeletbeli skála legmagasabb értékét, vagyis mind az öt csillagot, vagy megáll négynél, az már az egyes hallgatók zenei beállítottságán múlik, illetve a rajongásuk mértékétől függ, de szinte biztos, hogy ez alá senki sem mehet az értékelésben.

Mindenki meg tudja találni a számítását a lemezen, és erős a gyanúm, hogy új kedvenceket is avathat, akár a reggeli ébredéshez, vagy éppen autóvezetéshez, esetleg egy szerelmi vallomáshoz. Tehát, aki esetleg csalódott volna az előző albumban, annak bizony örömmel jelenthetem, hogy a Vega ismét a helyes útra helyezte a szekeret!
 
Az együttes tagjai:
Kowalsky Balázs Gyula (Kowalsky) - ének
Csanádi Krisztián (ChaCha) - gitár
Szórád Csaba (Jimmy) - basszusgitár
Vajda Péter (Sóder) - dob
  
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ki van ez találva!
2. Nem igaz!
3. Darsan
4. Hotel Eufória
5. Leszakadhat az ég!
6. Nyisd ki a tudatod!
7. Repül...
8. Asszem!
9. Ezt neked!
10. Helló, haló!
11. Változtasd meg magad!
12. Van baj!
 
Diszkográfia:Pimasz Grimasz (2003)
Vegasztár (2005)
Forradalom Rt. (2006)
Szemenszedett Igazság (2008)
5 Év Forradalom (2009) DVD
Ötcsillagos (2010)