Főkép Na ez az igazi retró.
 
A múlt század hetvenes éveiből (bár ezt a gyűjteményt a nyolcvanas újrakiadások alapján rakták össze) származó fekete-fehér képregények rég elveszett (retró) hangulatot idéznek fel bennem, amit az utóbbi húsz évben szinte nyomtalanul elmosott a kiszínesedő, havonta megjelenő képregénymagazinok áradata, másrészt időközben a rajzolók is modernizálták magukat.
 
De aki akkoriban volt ifjonc, és mindenféle szerencsés véletlen folytán a birtokába került akár egyetlen füzet (rosszabb esetben a magyarul megjelent Conan képregényekhez volt szerencséje), az biztosan nem felejti el a képkockákba zárt marcona Conan kaszabolását, az útjába kerülő lengén öltözött hölgyikék bájait, a változatos szörnyeket és persze a hősünket bosszantó varázslókat.
 
A kor viszonyait jól jellemzi, hogy a sorozatban egymást váltó rajzolók meglehetős szabadsággal ábrázolták a megtermett barbárt, főként az arcvonásokkal álltak hadilábon, időnként csak azért tudjuk ki a főszereplő, mert mindig nevén szólítják. Ráadásul a rajzstílusok is eltérőek, ebből a szempontból is érdemes egymás után megnézni a „The Sword of Skelos” és mondjuk a „The City of Skulls” oldalait. Van különbség a kettő között.
 
Viszont már akkor is élveztem a sztorik mellé kitöltőként adagolt, a füzetek belső borítóin elhelyezett egészoldalas rajzokat. Változatos szörnyek, felaprítva felhalmozott vagy épp ellenkezőleg, bőszen rohamozó ellenfelek és a kellőképpen dús idomokkal rendelkező, többnyire megmentésre váró nők – órákig lehet nézegetni ezeket a képeket.  
 
De mindez tulajdonképpen csak nosztalgiázás (egy hozzám hasonló rajongónak meg pláne), a lényeg az, hogy a Dark Horse összegyűjtve kiadja ezt a kimondottan felnőtteknek készült sorozatot (ami csak egy a Conan képregények univerzumában, milliomos legyen aki mindet a polcán akarja tudni), amely emlékeim szerint korábban Marvel logó alatt futott.
 
A történetekről annyit érdemes tudni, hogy ebben a válogatásban egyetlen Howard által írt novella adaptációja sem szerepel, csupán az utódok (Lin Carter és L. Sprague de Camp például) utánérzéseiből válogatott Roy Thomas.
 
A rajzolók közül nekem legjobban John Buscema stílusa tetszik, azt meg kimondottan szerencsés egybeesésnek tartom, hogy az ötödik kötet legjobb sztoriját ő rajzolta. Ez pedig nem más, mint a háromrészes „The Sword of Skelos” (a folytatások címei: „The Eye of Erlik” és „For the Throne of Zamboula”).

Ebben minden benne van, amiért szeretem a Conan sztorikat: varázslat, alattvalóival kegyetlenkedő zsarnok uralkodó, fekete mágus, csábos leányzók, harcos amazon és persze sok-sok harc.
Azt már csak érdekességként jegyzem meg, hogy miközben Zafra (a mágus) a címadó kardot bűvöli Nyarlathotep és Yogsothot nevét mormolja. Biztos előtte egy másik univerzumban volt továbbképzésen.
 
Bár Howard eredeti elképzeléséhez semmit nem tesz hozzá, a The Savage Sword of Conan sorozat egy az egyben hozza a Sword and Sorcery hangulatot. Nem csoda, hogy lassan kult státuszba kerül.
 
A kötetben szereplő történetek:
When Madness Wears the Crown
Swords Across the Alimane
Satyrs` Blood
Conan the Liberator (ez The Crown and the Carnage néven is ismert)
The Sorcerer and the Soul
The Stalker Amid the Sands
Black Lotus and Yellow Death
The Sword of Skelos
The Eye of Erlik
For the Throne of Zamboula
Mirror of the Manticore
The City of Skulls
The Ivory Goddess