FőképRövid fejtörést okozott nekem Laurence Hobgood neve, főként azért, mert azonnal bekerült nálam az „ismerősen cseng, de nem ismerem” kategóriába. Gyors nyomozás után kiderült, hogy már közel másfél évtizede ténykedik ő – muzsikusként és zenei vezetőként – a nálunk is méltán népszerű énekes, Kurt Elling karrierjének építésén.

Bár Laurence Hobgood munkája elvitathatatlan, mégis méltatlanul kevés rivaldafény jut neki. Amolyan szürke eminenciásként ténykedik a háttérben. Egy kicsit a Sting és Dominic Miller esetet juttatja eszembe ez a szituáció, hiszen ott is hasonló a felállás: Sting a „frontvonalban” Miller pedig a háttérben.
 
Szerencsére Hobgood néha előlép az árnyékból és bebizonyítja, hogy nem csak egyszerű háttérmuzsikus. Vegyük például legutóbbi önálló produkcióját, ami a When The Heart Dances címet kapta.
A nemzetközi háttérirodalom alapján elég vegyes az album zenekari besorolása, ugyanis vannak, akik szólóalbumról, mások duó lemezről és megint mások trió korongról beszélnek.

El kell fogadni, hogy valamennyiben van igazság, hiszen egy olyan kiadványról van szó, amelyiken néhány szám erejéig Kurt Elling is szerephez jut, valamint a szerzemények többségében Charlie Haden bőgőzik. De azt hiszem, teljesen mindegy, hogy hova soroljuk ezt a felállást, inkább nézzük a zenét.
 
Az album 11 számos kínálatában alaposan átdolgozott örökzöldek keverednek Hobgood és Haden saját szerzeményeivel. A lemez talán egy kicsit meglepő módon azzal a „Que Sera Sera”-val indul, amelyet hajdan Doris Day tett naggyá.
De kétlem, hogy túl sokan lennének, akik a szám hallatán ráismernek az „alapanyagra”, a zongorista-bőgős kettős ugyanis egy kicsit szentimentális, de mesteri finomságú dzsesszes darabot varázsolt az egykori pop slágerből.

Miközben a lemez két szóló zongoraművét, a „Sanctuary”-t és a „Leatherwood”-ot hallgatom, azon gondolkodom, hogy vajon miért nem kap több reflektorfényt Hobgood, hiszen ez a két saját szerzemény is remek bizonyíték a zongorista kifinomult technikájára, kiapadhatatlan energiáira és mély beleélő képességére.

Nem csak az említett két szám, hanem az egész lemez ismeretében bátran kijelenthetem, hogy Hobgood személyében egy meglehetősen alulértékelt muzsikust van alkalmunk megismerni.
 
Az hiszem, egy vakteszt során is könnyen ki lehetne választani a kínálatból Haden saját szerzeményeit, ugyanis a „First Song”-ban és a „Chickoree”-ben érezhetően dupla energiával él a nagybőgő.
A „New Orleans” (Hoagy Carmichael) pedig egyértelműen tisztelgés a (jazz) gyökerek előtt. Az album egyik legmarkánsabb tétele született ebből az átiratból.

A repertoár leginkább szívbemarkoló darabja a „The Cost of Living”, amelyet bő két évtizeddel ezelőtt játszott lemezre Haden az azóta már elhunyt szaxofonos legendával, Michael Brecker-rel.
 
Az Elling rajongók számára minden bizonnyal csemege lesz az a három kompozíció (a „First Song”, a „Stairway to the Stars” és a „Daydream”), amelyikben a népszerű énekes is szerephez jut.
 
Kifejezetten örülök a When The Heart Dances című albumnak magas színvonala miatt, illetve azért, mert tanúja lehettem annak, hogy egy kiváló muzsikus egy kis időre „előbújt” a színfalak mögül…
 
Előadó:
Laurence Hobgood – zongora
 
Közreműködők:
Charlie Haden – nagybőgő
Kurt Elling – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Que Sera Sera
2. When the Heart Dances
3. First Song
4. Sanctuary
5. Chickoree
6. Stairway to the Stars
7. New Orleans
8. Why Did I Choose You?
9. Leatherwood
10. Daydream
11. The Cost of Living 
 
Diszkográfia:
Union (1997)
State of The Union (1998)
Left to my Own Devices (2000)
Crazy World (2004)
When The Heart Dances (2009)