Főkép Mi sem bizonyítja jobban a hazai mangatársadalom erősödését, mint a Hetalia klubbok, honlapok megléte. Remélem ennek köszönhetően mindhárom, külföldön eddig kiadott kötet megjelenik majd magyarul.
 
Azért a piaci sikert illetően van némi fenntartásom, mivel az alapötlet szerintem nem továbbfejleszthető, ráadásul első pillantásra nyilvánvaló, hogy ezt nem európai elme találta ki, mert ha így lett volna, akkor Magyarország nem palacsintasütővel felszerelkezett leányzó képében bukkanna fel a sorozatban, mint Ausztria társa/néhai felesége (a kiegyezést a sorozat házasságkötésnek tartja).
 
Talán már ennyiből is kiderült, a manga alapötlete szerint a szereplők egy-egy országot képviselnek, de a jellemábrázolás többnyire kimerül a közvélekedés szerinti sablontulajdonságok felhasználásában.
Ezért aztán Németország borzasztóan pedáns, mindent katonaszemmel néz és mindeközben igyekszik rendbetenni a világot; Olaszország ellenben állandóan hadifogságra készül és főként a kajával foglalkozik, míg Franciaország roppant öntudatos és szereti a szépet.

A felsorolás persze hosszasan folytatható, hiszen mára már több mint negyven állam szerepel a sorozatban. Mondjuk a ritkábban szereplő országokat nem mindig sikerült azonosítanom, de gondolom a rajongóknak ez nem okoz gondot.
 
Nagyjából ennyi a történet alapja, ami gyakorlatilag rövid képsorok összessége. Ez a megoldás annak köszönhető, hogy a Hetália eredetileg webes formátumban kezdte pályafutását (általában négy kocka szépen egymás ALATT elhelyezve, többnyire fekete-fehérben), csak később készült belőle anime és manga.
 
A megszemélyesített országok összeengedésén kívül (ami szerintem egy idő után nagyon unalmas lenne) Himaruya gyakran felhasználja a történelmi eseményeket, amelyek ebben a formában eléggé viccesek.
 
A legtöbb sztori persze nem kapcsolódik semmihez, pusztán egy kósza gondolat megrajzolása. Ott van például a titkos kiképzés esete, amikor Németország Japánt és Olaszországot próbálja felkészíteni Anglia váratlan felbukkanására.
Ebből nem csupán az derül ki, mennyire nincsenek felkészülve erre a helyzetre a többiek (vagyis a maguk módján igen, de ezen inkább sírni vagy kacagni lehet), hanem a német humorérzéket is megcsodálhatjuk.

Vagy az a pár kocka, amelyek a nemzeti horrorfilmek különbözőségével foglalkozik – filmkritikus sem tudná tömörebben összefoglalni a lényeget...