Főkép Roppant egyszerű az ok, aminek köszönhetően csak most, majd egy éves késéssel vettem kézbe ezt a tavaly megjelent fantasy regényt: a korábbiaknál nagyobb terjedelme elriasztott, ezért halasztottam, ameddig lehetett.
Persze az első pillanattól kezdve tisztában voltam vele, hogy úgyis el fogom olvasni, hiszen nekem eddig egyetlen Pern kötet sem okozott csalódást.

Merthogy szeretem McCaffrey stílusát, történeteit, ahogy a viszonylag egyszerű alapötletből (a világűr benépesítése során egy telepescsapat a megfelelő utánpótlás hiányában középkori szintre fejlődik vissza) kibontja meséit.
Meggyőződésem, hogy teljesen megérdemelten kapott Hugo-, valamint Nebula-díjat érte.
 
Magyarul ez már a hetedik könyve, s ebben, szakítva a hagyományokkal, időben korábbra, a hatodik együttállás utolsó éveibe vezet el bennünket (a korábbi regények a kilencedik idején játszódtak).
 
Aki olvasta a kötet fülszövegét, annak nem okozok nagy meglepetést ha leírom, ebben a kötetben nem a bolygó élővilágát fenyegető szálhullás a központi téma, és nem is generációs problémák, hanem egy járvány, ami legalább akkora fenyegetést jelent a bolygó lakóira, mint a pestis a középkori Európára.
 
Hamarjában nem is emlékszem olyan témájú fantasy regényre, amiben nem mágikus úton létrejött betegséggel kellett a főszereplőknek szembenézniük. Filmek közül is csak a Navigátor ugrik be, de ott meg ugye a középkorból a jelenbe utazó csapat miatt egészen más a hangulat.
 
Azért Pern helyezte össze sem hasonlítható Európával, hiszen egyrészt itt sokkal nagyobb a szétszórt települések közötti együttműködés, valamint nincsenek nyelvi vagy kulturális akadályok.
De ettől még érdekes, miként használják fel azt az elméleti tudást, amit a csillagvándor elődök birtokoltak, s ami ekkorra már nem csupán feledésbe merült, hanem érthetetlen utalásokat is tartalmaz.
 
A címszereplő Moreta alakja kidolgozott, bár időnként úgy éreztem, férfi mivoltomból eredően nem minden döntését, lépését tudom követni, ennek ellenére teljes mértékben szerethető karatker.
A kiegészítő kisregény (Nerilka története) tulajdonképpen csak ráadás, mert ugyan valóban más szemszögből meséli el a járványt, de ennél sokkal többet nem tesz hozzá. Pluszpont jár viszont a mellékelt térképekért és szómagyarázatért.