FőképFigyelmeztetés! A szövegben előforduló nyelvi szabálytalanságok nem a véletlen művei, meglétük teljes és tökéletes mértékben szándékos.

Képzeld, a Brenner felhagyott a detektívesdivel. No, mindjárt jöhet is kérdés, hogy mivégre döntött így, hiszen jól fizették, járhatta az országot. És legfőképp nem kellett Bécsben forgolódnia.
Az igazság az, hogy a Brenner több mindent megunt ebben a magánhekus dologban és ezért döntött úgy, hogy akkor bedobja a törülközőt, mi sem természetesebb.

Az egyik baja – ez volt a kisebbek – a folyamatos veszély. Ha te lennél a Brenner korában – nyakig benne a negyven feletti időszakodban –, akkor már a legkevésbé sem hiányoznak a felesleges izgalmak. Vérnyomás, infarktus, agyvérzés.
A másik baja – és ez nyomott sokkal többet a latban – az állandó vándorlás. Alapvetően a Brennernek nem volt baja a világjárással, de most valahogy elege lett. És azt se felejtsd el, hogy amikor még a rendőrségnél dolgozott, akkor ott volt neki a Szövalk-lakás hivatalból, mi sem természetesebb. Most meg nem volt lakása, csak a vándorlás. Na, ezért lépett a Brenner.

Jó, de hova, kérdezhetnéd teljesen jogosan. Akár hiszed, akár nem, a Brenner elment mentőautót vezetni a Keresztes Mentősökhöz.
Most meg azt kérdezhetnéd, hogy miért pont oda, de ha olvastad volna a Csontdarálót, akkor hamar rájönnél a megfejtésre. Azért, mert amikor a Brennernek majdnem ott marad a kisujja Klöchbe, az öreg Löschenkohl grillcsirkézőjében, a csirkedaráló mellett levágva, akkor a Keresztes Mentősök jöttek ki érte és nekik köszönheti, hogy a doktorok vissza tudták még varrni az ujját a kézfejéhez.

Szóval amolyan hála-féle is közrejátszott a Brenner döntésébe. Na, meg persze az is, hogy megint kapott fix lakást. A Keresztes Mentősöktől. Meg a juttatások és a pótlékok is jobban jöttek, mint a rendőrségen. Az meg, hogy vissza kellett mennie Bécsbe, már nem is érdekelte voltaképpen. Na, így lett mentős a Brenner.

Most persze meg azt kérdezheted, megjegyzem teljesen jogosan, hogy a Haas akkor írt egy könyvet, ami a Brenner mentős éveit regéli el nekünk?
Nem eszik olyan forrón a kását. Mert a Brenner főnöke, a Junior megbízza azzal, hogy ha már úgy is detektív volt, akkor szagolja körbe a konkurenciát – a Mentőszövetséget –, mert nagyon úgy tűnik, hogy lehallgatják a Keresztes Mentősök rádióját és így „fuvarokat” nyúlnak le tőlük.

És persze gyűjtsön valami bizonyítékfélét, hogy hivatalosan eljárást kezdeményezhessen a Mentőszövetség ellen. Mármint a Junior.
Persze a Brenner a legkevésbé sem örült, hogy megint a régi nóta. De azért csak-csak nekifogott, hogy körbeszimatolja a dolgot. De akkor aztán megjelent az első hulla. Ez, ha azt vesszük figyelembe, hogy mentősökről van szó, voltaképpen nem is lehetne olyan meglepő, de az, hogy a Brenner kollegája, a Bibmó képezte kvázi a hullát, az már annál inkább. És ami még meglepőbb a dologban, hogy a Bimbó nem ám csak úgy simán jobb létre szenderült. A Bimbót meggyilkolták.

A Haas már megint. Már megint olyat csinált, amire az ember azt szokta mondani: isteni. De a Haas már csak ilyen. Legalábbis én most már határozottan kezdem megszokni. Na ja, ha az ember már a harmadik krimit olvassa tőle, ami ráadásul sorozat, akkor valamilyen szinten hozzá lehet a dologhoz szokni.

Szóval a Haas már megint szépen lassan terelget, látszólag mindenféle hétköznapi dolgokkal, és akkor puff! ott is van a csúcspont. És persze ezt elég sokszor csinálja.
Van nekem egy ismerősöm – a nevét most hagyjuk –, aki konyít valamit az íráshoz és ő mondta, hogy néha kicsit ültetni kell a dolgokat és aztán csúcspontot teremteni. Mert ez megad egyfajta lüktetést és folyamatosan fenntart egy bizonyos érdeklődést az olvasóban, aki egy idő után már úgy várja a következő csúcspontot – vagy nevezhetjük így is: fordulópont –, mint a Messiást.

No, nem azért, mert hülyére unja magát, mármint az olvasó. Mert a Haas nagyon is ért ám ahhoz, hogy szórakoztató legyen ezeken az „ültetős” részeken, meg úgy egyébként állandóan. Mivel a Haasnak van egy sajátságos humorkeveréke: szarkasztikus, cinikus, fekete és abszurd.
Na, ezeket keveri-kavarja a Haas, és te pedig néha fetrengsz a röhögéstől. Bár krimit olvasol.

Szóval csak vigyázva, ha emberek közt vagy a könyveddel, nehogy még valami félreértés történjen az olvasásodból kifolyólag. Meg egyébként a Haas lingvisztikát tanult Salzburgban, meg lektor volt Wales-ben a swansea-i egyetemen, szóval mondhatnánk, könnyű dolga volt az írás ilyetén tekintetében.

Persze a Haas azért mutat még újdonságot is a Brennerrel kapcsolatban. Mert a Brenner összefut a Klárával, aki a puntigami gimnáziumban volt a barátnője. És most rákos beteg – mármint a Klára – és a Brenner fuvarozta kezelésre.
Szóval a kettejük találkozásaiból elég sok minden kiderül a Brenner ifjú éveiről. Meg persze megint csak röhöghetünk alkalom adtán. Persze a Brenner bénázásain a Klárával.

Meg ott van az is, amikor a Brennert úgy tisztességgel helyben hagyják. Nem is egyszer. Még a bordáját is eltörik. Na, persze ezt nem akarták, csak hát éppen pont ott volt a Brenner pisztolya, a Glock, ahová rúgtak.
Persze azt várná az ember, hogy a Brenner valami szuperhumán vagy mi és majd jól elagyabugyálja a rá támadókat, de ez koránt sincs így. A Brenner nem szuperhumán. Csak simán a Brenner.