Nicola Morgan: Látlak…
Írta: Barabási Katalin | 2010. 07. 21.
Cat McPherson egy hétköznapi tinédzser fantasztikus sporttehetséggel megáldva. Elsősorban úszik és fut, nemhiába, hiszen sorra nyeri a bajnokságokat. A problémát az okozza, hogy szüleinek sokkal fontosabb mindez, mint neki.
Jelenleg éppen azon töri a fejét, hogyan lehetne csökkenteni edzéseit, hiszen legszívesebben ő is barátaival lógna, bulizna, dolgozna, és egyáltalán nem biztos az érzésben, hogy olimpikonságra törekszik, mint soha nem látott nagyapja.
Persze azt is be kell vallania, hogy a versenyzés, a nyerni akarás a vérében van, a győzelem számára mindennél fontosabb.
A tinédzserek mindennapi „gondjai” azonban most semmiségnek tűnnek. A lánynak ennél nagyobb problémája akadt, hiszen úgy érzi, veszélyben van, valaki állandóan követi, figyeli...
A félelem egyre gyakrabban keríti hatalmába, s ezt csak fokozza a népszerű közösségi oldalon felbukkant idegen.
Az irtózatos pók, a legyek, melyek kitörölhetetlenül jelennek meg számítógépe képernyőjén ráébresztik, hogy naivságában minden adatát (vagyis önmagát) teljesen kiszolgáltatta a világhálón keresztül. Mire törölné az adatokat már késő, a titkos leskelődő már mindent tud…
Szüleitől nem mer segítséget kérni, hiszen a közösségi oldaltól már a kezdetekkor eltiltották. Első gondolatával a rovarmániás Danny-re, volt barátjára gyanakszik, de bebizonyosodik, hogy ő még mindig inkább barát, mint ellenség.
Eljön a pillanat, mikor a lány az életéért úszik és fut. Ekkor döbben rá, hogy az utált edzések nélkül már nem bírta volna. A tudat, hogy az életét köszönheti a sportnak, végleg meghatározza a sorsát, és már tudja, hogy olimpikonságra vágyik.
Az öregúr halálakor az élet megismerteti egy másik világgal: meglátja a leggyönyörűbb élőlényt, amit valaha látott, egy Odonata Anisoptera Orthetrum coerulescenst, és ezzel véget ér minden irtózata a rovaroktól, megfélemlítésének legfőbb okozóitól.
Sajnos, mint regényünk főszereplője, a valóságban szintén sok-sok tinédzser (és nem csak tinédzser) ad meg magáról a neten minden információt, amivel aztán vagy visszaélnek, vagy nem.
A regény minden olvasóját rádöbbenti az internet rejtett veszélyeire, illetve felhívja rájuk a figyelmet addig, amíg nem késő!
Jómagam is napi kapcsolatban vagyok az internet fantasztikus világával, és tagja vagyok néhány közösségi oldalnak is, ahol ismerőseim rám lelhetnek, ha akarnak. A baj az, hogy a nem ismerőseim is.
Remélem, hogy érett gondolkodásomnak köszönhetően „minden” adatom nem olvasható le ezekről az oldalakról. Csak óvni tudok mindenkit attól, hogy konkrét adatokat (lakcím, telefonszám, napirend … stb.) is megadjon.
A művet anyaként és emberként is nagyon tanulságosnak tartom. Biztos vagyok benne, hogy senki nem csalódik elolvasásakor, ezért csak ajánlani tudom!
Jelenleg éppen azon töri a fejét, hogyan lehetne csökkenteni edzéseit, hiszen legszívesebben ő is barátaival lógna, bulizna, dolgozna, és egyáltalán nem biztos az érzésben, hogy olimpikonságra törekszik, mint soha nem látott nagyapja.
Persze azt is be kell vallania, hogy a versenyzés, a nyerni akarás a vérében van, a győzelem számára mindennél fontosabb.
A tinédzserek mindennapi „gondjai” azonban most semmiségnek tűnnek. A lánynak ennél nagyobb problémája akadt, hiszen úgy érzi, veszélyben van, valaki állandóan követi, figyeli...
A félelem egyre gyakrabban keríti hatalmába, s ezt csak fokozza a népszerű közösségi oldalon felbukkant idegen.
Az irtózatos pók, a legyek, melyek kitörölhetetlenül jelennek meg számítógépe képernyőjén ráébresztik, hogy naivságában minden adatát (vagyis önmagát) teljesen kiszolgáltatta a világhálón keresztül. Mire törölné az adatokat már késő, a titkos leskelődő már mindent tud…
Szüleitől nem mer segítséget kérni, hiszen a közösségi oldaltól már a kezdetekkor eltiltották. Első gondolatával a rovarmániás Danny-re, volt barátjára gyanakszik, de bebizonyosodik, hogy ő még mindig inkább barát, mint ellenség.
Eljön a pillanat, mikor a lány az életéért úszik és fut. Ekkor döbben rá, hogy az utált edzések nélkül már nem bírta volna. A tudat, hogy az életét köszönheti a sportnak, végleg meghatározza a sorsát, és már tudja, hogy olimpikonságra vágyik.
Az öregúr halálakor az élet megismerteti egy másik világgal: meglátja a leggyönyörűbb élőlényt, amit valaha látott, egy Odonata Anisoptera Orthetrum coerulescenst, és ezzel véget ér minden irtózata a rovaroktól, megfélemlítésének legfőbb okozóitól.
Sajnos, mint regényünk főszereplője, a valóságban szintén sok-sok tinédzser (és nem csak tinédzser) ad meg magáról a neten minden információt, amivel aztán vagy visszaélnek, vagy nem.
A regény minden olvasóját rádöbbenti az internet rejtett veszélyeire, illetve felhívja rájuk a figyelmet addig, amíg nem késő!
Jómagam is napi kapcsolatban vagyok az internet fantasztikus világával, és tagja vagyok néhány közösségi oldalnak is, ahol ismerőseim rám lelhetnek, ha akarnak. A baj az, hogy a nem ismerőseim is.
Remélem, hogy érett gondolkodásomnak köszönhetően „minden” adatom nem olvasható le ezekről az oldalakról. Csak óvni tudok mindenkit attól, hogy konkrét adatokat (lakcím, telefonszám, napirend … stb.) is megadjon.
A művet anyaként és emberként is nagyon tanulságosnak tartom. Biztos vagyok benne, hogy senki nem csalódik elolvasásakor, ezért csak ajánlani tudom!