FőképAz ókori görög civilizációt szokták a mai, modern „nyugati” világ bölcsőjének nevezni. Tagadhatatlan, hogy számos akkor elért/kitalált vívmány él ilyen-olyan formában napjainkban, elég csak azt mondanom, hogy demokrácia.
De ha kicsit megpiszkáljuk a felszínt, láthatóvá válik, hogy az ókorban demokratikusnak számító rendszer azért nem teljesen volt az, hiszen a nőknek például egyáltalán nem engedett beleszólást a „férfiak dolgába”. Ami meg ugye a politika volt.

Ez a könyv is – mint a sorozat eddigi részei – négy nagy fejezetre bontja mondanivalóját: történelem és társadalmi berendezkedés, társadalom és mindennapi élet, mítoszok és hiedelmek, valamint kulturális örökség témakörök mentén, nagy mennyiségű képpel illusztrálva mutatja be az ókorban élt görögöket.

A történelmi áttekintés során megismerhetjük azokat a nagyobb korszakokat, amelyek jól elhatárolják egymástól ennek az ókori civilizációnak a különböző fejlődési szakaszait. Ezt a tagolódást megtartva tárul elénk aztán a többi témakör: láthatjuk hogyan fejlődött a kor embere, a társadalom, a tudományok, a művészet.

Összességében egy nagyon is hasznos olvasmány lehetne a könyv, de sajnos akad pár dolog, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet.
Az rendben van, hogy az „ismétlés a tudás anyja”, de ennyit ismételni egy ilyen vékony, voltaképpen képeskönyvben nem igazán szerencsés. A Moszkhophorosz (Borjúvivő) szobráról készült fotó két oldal elteltével ismétlődik, de az egyik kép meg lett tükrözve a hossztengelye mentén. Az egyik képaláírásban ráadásul hibásan szerepel az alkotó neve: Rhombosz helyett Rhomosz.

Egy másik problémám, hogy a görög filozófia túlzott hegysúlyt kapott a könyvben. Természetesen ez egy rendkívül fontos és kihagyhatatlan része az ókori görögök életének, azonban az egyéb, hasonlóan fontos, témákkal szemben nagyságrendekkel többet foglalkoznak vele a szerzők.

Talán ennek köszönhető, hogy míg az Ókori Egyiptom esetében külön kitérőt kaptunk az orvoslás és az orvostudomány területére, addig az Ókori görögök esetében szó sem esik erről a tudományágról, pedig ők is jelentős felfedezéseket tettek, és vontak le ezekből messzemenő következtetéseket.

A harmadik nagy problémám nagyjából ugyanaz, mint a már említett Ókori Egyiptom kapcsán: a történelemi ismertetés Nagy Sándor halálával véget ér, nincs szinte semmilyen átvezetés vagy utalás a római hódításra; emellett az is nagy szívfájdalmam, hogy meglehetősen kevés – szinte még alapnak sem nevezhető – információt kapunk magáról a görög történelemről.
Pedig ahhoz, hogy megértsük a politikai és társadalmi változásokat, elengedhetetlen lenne a történelmi háttér – ha nem is alapos, de – rendes bemutatása.