Főkép Margaret Weis - Tracy Hickman: Az ikrek ideje
Margaret Weis - Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
Margaret Weis - Tracy Hickman: Az ikrek próbája
 
Bizony jó pár évvel ezelőtt mesélt az egyik ismerősöm arról, hogy a barátja milyen jól szórakozott a Legendák trilógián. Ő valamiért ellenállhatatlanul mulatságosnak tartotta az alkoholista Caramon figuráját, ahogyan az kövéren már csak a napi betevő korsójával foglalkozik.
 
Ösztönösen úgy éreztem, hogy ez egyáltalán nem vicces – el a kezekkel a legendás hősöktől. Jóval később aztán lehetőségem nyílt elolvasni a könyveket, s ennek köszönhetően némileg megváltozott a véleményem (kicsit tényleg mókás az iszákos Caramon).
 
A sárkánydárda krónikákat azért szeretem, mert a nagyívű történeten kívül a bemutatott hőscsapat emberi gyengeségekkel rendelkezik. Tanis és a többiek minden hibájukkal együtt szembenéznek a kihívásokkal, és gyengeségeik ellenére diadalmaskodnak.
 
A Legendák sorozat időben nem sokkal a Krónikák után játszódik, amikor az Istenek már visszatértek, a gonoszt legyőzték a Dárdaháborúban és Krynn világán kitört az általános béke. A maroknyi hős nevét jól ismerik szerte a kontinensen, vitézségük és merészségük példaként szolgál a fiataloknak.
 
Raistlinnek azonban mindez kevés. Amikor Kitiara a világ feletti uralkodásra próbálja rávenni, csak mosolyog az ötleten.
Mit neki a világ, amelyet bármikor megszerezhet, s ahol halandó mivoltából eredően nem érhet el tartós sikert, hiszen az ő szeme előtte nem kisebb cél lebeg, mint az öröklét, kiegészítve a korlátlan, világok feletti hatalommal. Egyszóval isten akar lenni...
 
Az elsőre elképesztő ötlet azonban nem is olyan lehetetlen, csupán gondos tervezést és elszánt akaratot igényel. Az előkészítéssel eltelik pár év, majd kezdetét veszi a megvalósítás, méghozzá egy találkozó formájában.
 
A történetben Raistlin kedve szerint manipulálja környezetét, akik ezt sokáig észre sem veszik. Crysanna (Paladine papnője) például küldetésnek fogja fel az ügyet, amit az istene jutalmul ad neki.
Miközben megpróbálja a „jó” útra téríteni a világ legerősebb feketeköpenyes varázslóját, tudtán kívül segíti annak terveit (a karakter naivitása már korábban is hihetetlen volt számomra, most csak megerősödött a véleményem).

Hasonló feladat vár Caramonra, aki a testvéri szeretet nevében időnként majdnem meghal, és gyakran olyan tettekre kényszerül, amelyek sem részegen, sem józanul nem jutának eszébe.
Egyetlen reményük Tasslehoff Fúróláb jelenléte (ez már önmagában is vicces fejlemény), aki fajtájára jellemző kíváncsisággal mindenbe beleüti az orrát.

Persze mire eljutunk az utolsó oldalig, még számos váratlan fordulattal, bánattal és örömmel kell szembenézniük, és a világ, amely felett sárkányok repkednek ismét megváltozik egy csöppet.
 
Bár ez a trilógia véleményem szerint nem mérhető a Krónikákhoz, a Dragonlance kedvelők számára kikerülhetetlen, mivel a szerzőpáros ebben viszi tovább a világ történetét.

Ha jól számolom ez már a harmadik magyar kiadás, ami egyrészt örvendetes - ennyire sikeres a Legendák - másrészt ismét történt némi szöveggondozás, vagyis jelenleg ez a legjobb verzió.