Jörg Kastner: Az ördög színe kék
Írta: Bíró Szabolcs | 2010. 07. 07.
„Fény és árnyék Amszterdam aranykorában” – hirdeti Jörg Kastner német szerző regényének alcíme.
Az eredetileg 2005-ben kiadott könyv (mely nálunk 2008-ban látott napvilágot) valódi mestermű, melyben történelem, művészet, misztika, gyilkosság, romantika és ízlésesen adagolt humor keveredik a 17. századi Amszterdam nagyszerű bemutatásával. Ezen kívül rengeteg izgalmas adalék színezi még a könyvet: éjszakai züllés, utcai verekedések, brutális kivégzések, borzalom, rejtély, és még hosszan sorolhatnám.
A fülszöveg szerint: „Amszterdam, 1669 – Rembrandt kora. A városban óriási a felzúdulás, mivel rövid időn belül két derék polgár is bestiális gyilkosságot követett el. Az eseményekkel mindkét alkalommal összefüggésbe került egy festmény is, egy ártalmatlannak látszó családi portré, amely mintha Rembrandt keze nyomát idézné, ha nem valami ragyogó, átható kék szín uralná az alkotást. Amikor a „halált hozó” képnek rejtélyes módon nyoma vész, Cornelis Suythof, egy reményteljes ifjú festő és a mester nagy csodálója, megfogadja, hogy fellebbenti a fátylat a titokról – főként, mert az egyik állítólagos gyilkos a legjobb barátja volt…”
Kastner regényét nem olyan egyszerű dolog kategorizálni, mint amilyennek első blikkre tűnik. Alapvetően történelmi regényről beszélünk, melyhez simulékonyan társul a krimi műfaja, egy kis művészettörténet, majd a cselekmény előrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt kap a vallás és a misztika is.
Valódi irodalmi crossover-csemege hát Az ördög színe kék, a szerző – bátran kijelenthetjük – zseniális munkát végzett, párját ritkító fogalmazáskészségének köszönhetően pedig nemegyszer válik letehetetlenné a kezünkben szorongatott könyv.
Hiába csíp már a szemünk az álmosságtól, hiába lesünk egyre gyakrabban az óránkra, tudván, hogy nemsokára munkába kell indulnunk, Kastner magával ragadó műve egyszerűen nem ereszt minket.
Ami még külön említést érdemel, az a valós személyek aktív szereplőkként való felhasználása. Többek között az öreg Rembrandt is komoly szerepet kap benne, akinek ez idő tájt már leáldozóban van a csillaga, de maga a főszereplő, Cornelis Bartholomeusz Suythof sem kitalált figura.
A német író ezzel a könyvével mutatkozott be magyar nyelvterületen, és nagyon remélem, hogy nemsokára a többi művét is olvashatjuk anyanyelvünkön. Egy biztos: Az ördög színe kék száz százalékos regény, mely teljesen a hatása alá vonja az olvasót.
Az eredetileg 2005-ben kiadott könyv (mely nálunk 2008-ban látott napvilágot) valódi mestermű, melyben történelem, művészet, misztika, gyilkosság, romantika és ízlésesen adagolt humor keveredik a 17. századi Amszterdam nagyszerű bemutatásával. Ezen kívül rengeteg izgalmas adalék színezi még a könyvet: éjszakai züllés, utcai verekedések, brutális kivégzések, borzalom, rejtély, és még hosszan sorolhatnám.
A fülszöveg szerint: „Amszterdam, 1669 – Rembrandt kora. A városban óriási a felzúdulás, mivel rövid időn belül két derék polgár is bestiális gyilkosságot követett el. Az eseményekkel mindkét alkalommal összefüggésbe került egy festmény is, egy ártalmatlannak látszó családi portré, amely mintha Rembrandt keze nyomát idézné, ha nem valami ragyogó, átható kék szín uralná az alkotást. Amikor a „halált hozó” képnek rejtélyes módon nyoma vész, Cornelis Suythof, egy reményteljes ifjú festő és a mester nagy csodálója, megfogadja, hogy fellebbenti a fátylat a titokról – főként, mert az egyik állítólagos gyilkos a legjobb barátja volt…”
Kastner regényét nem olyan egyszerű dolog kategorizálni, mint amilyennek első blikkre tűnik. Alapvetően történelmi regényről beszélünk, melyhez simulékonyan társul a krimi műfaja, egy kis művészettörténet, majd a cselekmény előrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt kap a vallás és a misztika is.
Valódi irodalmi crossover-csemege hát Az ördög színe kék, a szerző – bátran kijelenthetjük – zseniális munkát végzett, párját ritkító fogalmazáskészségének köszönhetően pedig nemegyszer válik letehetetlenné a kezünkben szorongatott könyv.
Hiába csíp már a szemünk az álmosságtól, hiába lesünk egyre gyakrabban az óránkra, tudván, hogy nemsokára munkába kell indulnunk, Kastner magával ragadó műve egyszerűen nem ereszt minket.
Ami még külön említést érdemel, az a valós személyek aktív szereplőkként való felhasználása. Többek között az öreg Rembrandt is komoly szerepet kap benne, akinek ez idő tájt már leáldozóban van a csillaga, de maga a főszereplő, Cornelis Bartholomeusz Suythof sem kitalált figura.
A német író ezzel a könyvével mutatkozott be magyar nyelvterületen, és nagyon remélem, hogy nemsokára a többi művét is olvashatjuk anyanyelvünkön. Egy biztos: Az ördög színe kék száz százalékos regény, mely teljesen a hatása alá vonja az olvasót.