Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe
Írta: Galgóczi Tamás | 2010. 07. 02.

A könyv egészen egyszerűen letehetetlen. Komolyan, ez nem túlzás. Megvan benne minden, amiért egy elkötelezett sci-fi rajongó lelkesedni tud: idegen világok, fajok, kultúrák, manapság elképzelhetetlen technikai csodák, és az orosz sci-fire jellemző moralizálás, amikor az egyénnek kell dönteni olyan ügyekben, melyek messze túlmutatnak személyes létén, s mégis…
Érdekes módon Lukjanyenko ezúttal módosított az előző kötetre jellemző, a Csillagok háborúját idéző, az értelmes lények változatos külső megjelenésében megnyilvánuló felfogását, mivel ezúttal a humanoid alakot részesíti előnyben. Természetesen nem WASP hősök rohangálnak a csillagok között, hanem egy módfelett elegáns és hihető ötlet révén kerül minden a helyére. Ötlet terén a szerző egyszerűen brillíroz, ami alatt nem csupán a módfelett szövevényes történetre gondolok, amelyben tovább viszi az előző részben megismert szereplőket, miközben új figurák is felbukkannak, hanem például arra, hogy bizonyos, menet közben felmerülő problémákat mennyire rafinált módon old fel (például Pjotr nagyapjának kálváriája ebben a részben).
Miközben naiv hőse végigbotorkálja az ismert és az ismeretlen világegyetemet, időnként még humorra is marad ideje.
„– Mása, el sem tudod képzelni, mennyire örülök ennek a bolygónak. Mesterséges fűtésével, a nem tudni, honnan származó atmoszférájával, teljes ürességével…
– Miért?
– Hát azért, mert ez teljesen emberi hozzáállás.
Danyilov halkan elnevette megát, és megkérdezte:
– Akkor talán inkább orosz hozzáállás?
– Ha kiderül, hogy ez a bolygó egyáltalán senkinek nem kell, és csak úgy vaktában hozták létre, akkor orosz.”
A fordítás jó, a történet remek, Lukjanyenko pedig eredeti – ennél több nem is kell egy jó sci-fihez.
Részlet a regényből
A kötet itt is megvásárolható