Rainbow: On Stage (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2010. 06. 26.
A második Rainbow-albumot, a Rising-ot rögzítő csapat 1975 végén világ körüli turnéra indult, és mire 1976-ban hozzáfogtak az európai koncertekhez, kellően komoly hírnevet szereztek maguknak élő előadóként is.
Ennek a körútnak a német és japán állomásain rögzített számokból állították aztán össze a csapat első koncertlemezét, amely pozícióját tekintve nagyjából a Deep Purple második felállásának Made In Japan-jéhez fogható.
Habár a turné elviekben a Rising albumot volt hivatott népszerűsíteni, a számok többségét mégis a Ritchie Blackmore’s Rainbow anyagából válogatták ki, ami inkább a lemez elkészítésében producerként közreműködő Martin Birch keze nyomát viseli magán, mintsem Blackmore és Dio elképzeléseit tükrözi.
Az együttes ugyanis akkoriban rendszerint eljátszotta még a „Stargazer”-t és a „Do You Close Your Eyes”-t is, ám az On Stage-en be kell érni a „Starstruck” egy egyvelegbe beépített változatával.
A koncerteknek a borítón azonnal felfedezhető szivárványos tematikája nem merül ki a színek merész alkalmazásában, hiszen felvezetésként az Óz, a nagy varázsló című film híres mondait hallhatjuk, amikor Dorothy közli Toto kutyájával, hogy szerinte már nem Kansasban, hanem a szivárvány felett lehetnek, Blackmore és csapata pedig az „Over the Rainbow” pár taktusával nyit, mielőtt belekezdenének a „Kill the King” sodró erejű változatába.
A stúdióváltozatban csak egy évvel később, a Long Live Rock’n’Roll című lemezen megjelent „Kill the King”-nél tökéletesebb koncertindító nótát elképzelni sem nagyon lehet. A szám élő verziójában még dominál az orgona, de Blackmore szólójának hangütése, Powell dobtémái és Dió éneke már ugyanaz, mint a sokkalta lecsupaszítottabb, hihetetlenül kemény stúdiófelvételen.
Az eredeti dupla album első oldalát a „Man on the Silver Mountain” érezhetően tempósabb, Cozy Powell dob- és Tony Carey billentyűjátékával határozottan keményebbé, rockosabbá tett felvétele egészíti ki, melynek hosszabb, szólóval teljes teste, és meglehetősen rövid lezárása között megszólal még egy instrumentális, lényegében cím nélkül maradt blues, amelyet sok évvel később Yngwie Malmsteen játszott koncertjein, valamint a „Starstruck” egy nyúlfarknyi részletének betoldása.
A második és harmadik lemezoldalt egy-egy hosszabb, improvizációkkal teli darab töltötte ki. A „Catch the Rainbow” meditatív, érzelmi töltetét tekintve hullámzó, élő változata hosszát tekintve több mint kétszerese az első Rainbow-albumról ismert verziónak.
Dio egyértelműen magával ragadja a közönséget, Blackmore pedig a rögtönzés új, reneszánsz fantáziák hatását sejtető útjaira lép.
A Deep Purple-korszakából utolsóként megmaradt komoly Balckmore-szerzemény, a „Mistreated” jelenléte először ugyan kissé meghökkentőnek tetszhet, ám Dio tökéletesen játssza benne szerepét, Blackmore hosszú, elgondolkozó és elgondolkoztató szólókörei pedig egészen feledhetetlen élményt nyújtanak.
A negyedik eredeti lemezalbum a VIII. Henriknek tulajdonított dal, a „Greensleves” néhány átdolgozott motívumával indul, hogy aztán Blackmore szinte hirtelen váltással belevágjon a „Sixteenth Century Greensleves” összehasonlíthatatlanul keményebb riffjeibe.
A koncertalbum végén elhangzik még az első korongra instrumentálisan rögzített „Still I’m Sad” énekkel kiegészített, immár a Yardbirds-féle eredetihez hasonlatosabb verziója, melyben Powell határozottan modernebb felfogásban dobol, mint elődje, Tony Carey billentyűszólója pedig ugyancsak tagadhatatlanul sokat használ a zenei összképnek.
Furcsamód nem reprezentatív élő lemez az On Stage, melynek zenei szerkezete inkább valamiféle otthoni hallgatásra szánt koncepciót tükröz koncertmegfontolások helyett, mégis ez számít bármely standard gyűjtemény kihagyhatatlan darabjának, s nem az együttes első feloszlása után kiadott, a tényleges set-listeket hívebben követő koncertlemezek.
És annak idején hiába nem kapott jó kritikákat, úgy tűnik, ez maradt az az igazodási pont, amihez bármely más Rainbow-koncertalbum mérhető.
Az együttes tagjai:
Ronnie James Dio – ének
Ritchie Blackmore – gitár
Cozy Powell – dobok
Tony Carey – billentyűs hangszerek
Jimmy Bain – basszusgitár
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Kill The King
2. Medley: Man On The Silver Mountain / Blues / Starstruck
3. Catch The Rainbow
4. Mistreated
5. Sixteenth Century Greensleeves
6. Still I’m Sad
Diszkográfia:Ritchie Blackmore’s Rainbow (1975) Rising (1976)
On Stage (1977) – koncert
Long Live Rock’n’Roll (1978)
Down To Earth (1979)
Difficult To Cure (1981)
Straight Between The Eyes (1982)
Bent Out Of Shape (1983)
Finyl Vinyl (1986)
Stranger In Us All (1995)
Ennek a körútnak a német és japán állomásain rögzített számokból állították aztán össze a csapat első koncertlemezét, amely pozícióját tekintve nagyjából a Deep Purple második felállásának Made In Japan-jéhez fogható.
Habár a turné elviekben a Rising albumot volt hivatott népszerűsíteni, a számok többségét mégis a Ritchie Blackmore’s Rainbow anyagából válogatták ki, ami inkább a lemez elkészítésében producerként közreműködő Martin Birch keze nyomát viseli magán, mintsem Blackmore és Dio elképzeléseit tükrözi.
Az együttes ugyanis akkoriban rendszerint eljátszotta még a „Stargazer”-t és a „Do You Close Your Eyes”-t is, ám az On Stage-en be kell érni a „Starstruck” egy egyvelegbe beépített változatával.
A koncerteknek a borítón azonnal felfedezhető szivárványos tematikája nem merül ki a színek merész alkalmazásában, hiszen felvezetésként az Óz, a nagy varázsló című film híres mondait hallhatjuk, amikor Dorothy közli Toto kutyájával, hogy szerinte már nem Kansasban, hanem a szivárvány felett lehetnek, Blackmore és csapata pedig az „Over the Rainbow” pár taktusával nyit, mielőtt belekezdenének a „Kill the King” sodró erejű változatába.
A stúdióváltozatban csak egy évvel később, a Long Live Rock’n’Roll című lemezen megjelent „Kill the King”-nél tökéletesebb koncertindító nótát elképzelni sem nagyon lehet. A szám élő verziójában még dominál az orgona, de Blackmore szólójának hangütése, Powell dobtémái és Dió éneke már ugyanaz, mint a sokkalta lecsupaszítottabb, hihetetlenül kemény stúdiófelvételen.
Az eredeti dupla album első oldalát a „Man on the Silver Mountain” érezhetően tempósabb, Cozy Powell dob- és Tony Carey billentyűjátékával határozottan keményebbé, rockosabbá tett felvétele egészíti ki, melynek hosszabb, szólóval teljes teste, és meglehetősen rövid lezárása között megszólal még egy instrumentális, lényegében cím nélkül maradt blues, amelyet sok évvel később Yngwie Malmsteen játszott koncertjein, valamint a „Starstruck” egy nyúlfarknyi részletének betoldása.
A második és harmadik lemezoldalt egy-egy hosszabb, improvizációkkal teli darab töltötte ki. A „Catch the Rainbow” meditatív, érzelmi töltetét tekintve hullámzó, élő változata hosszát tekintve több mint kétszerese az első Rainbow-albumról ismert verziónak.
Dio egyértelműen magával ragadja a közönséget, Blackmore pedig a rögtönzés új, reneszánsz fantáziák hatását sejtető útjaira lép.
A Deep Purple-korszakából utolsóként megmaradt komoly Balckmore-szerzemény, a „Mistreated” jelenléte először ugyan kissé meghökkentőnek tetszhet, ám Dio tökéletesen játssza benne szerepét, Blackmore hosszú, elgondolkozó és elgondolkoztató szólókörei pedig egészen feledhetetlen élményt nyújtanak.
A negyedik eredeti lemezalbum a VIII. Henriknek tulajdonított dal, a „Greensleves” néhány átdolgozott motívumával indul, hogy aztán Blackmore szinte hirtelen váltással belevágjon a „Sixteenth Century Greensleves” összehasonlíthatatlanul keményebb riffjeibe.
A koncertalbum végén elhangzik még az első korongra instrumentálisan rögzített „Still I’m Sad” énekkel kiegészített, immár a Yardbirds-féle eredetihez hasonlatosabb verziója, melyben Powell határozottan modernebb felfogásban dobol, mint elődje, Tony Carey billentyűszólója pedig ugyancsak tagadhatatlanul sokat használ a zenei összképnek.
Furcsamód nem reprezentatív élő lemez az On Stage, melynek zenei szerkezete inkább valamiféle otthoni hallgatásra szánt koncepciót tükröz koncertmegfontolások helyett, mégis ez számít bármely standard gyűjtemény kihagyhatatlan darabjának, s nem az együttes első feloszlása után kiadott, a tényleges set-listeket hívebben követő koncertlemezek.
És annak idején hiába nem kapott jó kritikákat, úgy tűnik, ez maradt az az igazodási pont, amihez bármely más Rainbow-koncertalbum mérhető.
Az együttes tagjai:
Ronnie James Dio – ének
Ritchie Blackmore – gitár
Cozy Powell – dobok
Tony Carey – billentyűs hangszerek
Jimmy Bain – basszusgitár
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Kill The King
2. Medley: Man On The Silver Mountain / Blues / Starstruck
3. Catch The Rainbow
4. Mistreated
5. Sixteenth Century Greensleeves
6. Still I’m Sad
Diszkográfia:Ritchie Blackmore’s Rainbow (1975) Rising (1976)
On Stage (1977) – koncert
Long Live Rock’n’Roll (1978)
Down To Earth (1979)
Difficult To Cure (1981)
Straight Between The Eyes (1982)
Bent Out Of Shape (1983)
Finyl Vinyl (1986)
Stranger In Us All (1995)