Főkép Csontos Tibor a milánói székhelyű ClassCNBC Business Channel munkatársa, producer és rendező. Televíziós tudósítóként jelen volt szinte minden divatbemutatón a milánói divathéten az elmúlt 20 évben. Mélységeiben ismeri ezt a sokszor felszínesnek tűnő világot, és a bennfentes megfigyelő szemén át tárja az olvasói elé.
 
A könyv egyik nagy tanulsága, hogy a sikerhez számtalan különböző út vezet. Armani hét évet töltött árubeszerzőként egy nagyáruház divatosztályán, mielőtt úgy döntött, hogy ceruzát ragad.
Gianni Versace édesanyja varrógépe mellett játszadozva szeretett bele a textíliákba, Roberto Cavalli szintén. Ferré hobbiból kezdett el öveket és ékszereket készíteni, míg egy butik tulajdonosának meg nem akadt rajta a szeme.

Vannak, akik családi örökségként kapták a birodalmukat, mint Prada és Gucci. Vagy egyszerűen elegáns léptekkel besétálva meghódították Milánót, mint ahogyan Valentino tette.
 
Más helyről indultak, mégis közösek bennük azok a tulajdonságok, amik elengedhetetlenek a sikerhez. És nem véletlen, hogy mindegyikük útja Milánóba vezetett. Ahogyan Armani mondta: „Ha úgy jössz ide, hogy tehetséget, elképzelést és kitartást csomagoltál a batyudba, akkor itt sikered lesz. Nem adják ingyen, és nagyon megnézik, hogy kivel állnak szóba, de előbb-utóbb bizonyíthatsz. A lehetőséget nem tagadják meg senkitől.”
 
Milánó nem volt mindig divat-nagyhatalom. Az olasz nehézipar északi fellegvára az utóbbi két-három évtizedben váltott profilt, és vált a második számú európai divat-fővárossá. Ez az átalakulás persze nem ment simán, hiszen Párizs nem adja ki könnyen a kezéből az irányítást, ám a francia tervezők méltó versenytársakra akadtak az olasz kollégák személyében.
 
A szerző látásmódját meghatározza az általa képviselt tévécsatorna gazdasági tematikája, ezért a divatra is úgy tekint, mint sokmilliárdos iparágra. A könyv hamar eloszlatja azt az illúziót, hogy a divattervezés csupán extravagáns zsenik sportja lenne.
Ez bizony kőkemény üzlet, ahol a stratégia és a profitszerzés ugyanakkora szerepet játszik, mint a kreativitás és az inspiráció. Egyetlen divatbirodalom sem épült fel anélkül, hogy a tervező mellett ne állt volna egy szürke eminenciás, aki kemény kézzel irányította a vállalat működését.
 
A kötet szerkesztésében a forma háttérbe szorul a tartalommal szemben. Bár van benne néhány valóban gyönyörű fotó, de a képek minősége elég változó.
Én személy szerint úgy érzem, hogy a téma megérdemelt volna egy nagyobb formátumú, elegánsabb csomagolást. A betűtípus és a tördelés is kicsit a nyolcvanas éveket idézi, és ettől a kötet inkább emlékeztet tankönyvre, mint albumra. Ám ez nem feltétlenül hátrány...