Főkép A könyv nem csak úgy általában foglalkozik a milliárdossá válás jelenségével, hanem konkrétan a rendszerváltás és az utána következő évtized eseményeit vizsgálja - azt a folyamatot, ahogyan a tőkés piacgazdaságba való átmenet szükségszerű részeként létrejöttek az első magánvagyonok.
Ebben nyilván kulcsszerepe volt az állami vállalatok privatizációjának, ami mint tudjuk, nem mindig zajlott teljesen tisztán, ugyanakkor az ügyeskedés sem garantálta, hogy valakiből sikeres vállalkozó lesz. Ehhez azért többre volt szükség.
 
Ebben a témakörben minden kérdés rögtön tíz másikat vet fel. Hogyan kerülhet valaki a társadalmi hierarchia csúcsára? Milyen képességek szükségesek hozzá? Lehet-e tisztán és törvényes úton hatalmas vagyont szerezni? Magyarázható-e demográfiai mutatókkal, hogy kiből lesz igazán sikeres ember?
Minden kérdésre ez a könyv sem tud válasz adni, de levon néhány igen tanulságos következtetést. 
 
A kutatás alapjául a Napi Gazdaság és más médiumok által 2000 és 2008 között összeállított „száz leggazdagabb” listák szolgáltak. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen listára felkerüljön, legalább néhány milliárd forintos vagyonnal kell rendelkeznie.

A szerzők 210 személyt találtak bemutatásra érdemesnek, ezek az egy-két oldalas életrajzok teszik ki a könyv 80%-át. Közöttük elég sok hasonlóságot lehet felfedezni, és egy idő után elég egyhangúvá is válnak.
Annyi hasznuk azért van, hogy a közéletben csak többé-kevésbé járatos olvasó képbe kerül a neveket illetően. Olyan, mint egy „Ki kicsoda a magyar elitben?” címet viselő lexikon.
 
A szerzők aszerint kategorizálják a hazai milliárdosokat - szociológus szlenggel élve -, hogy ki milyen fajta tőkét konvertált át pénztőkévé. A politikai tőke, vagyis az aktív politikai szerepvállalás nem számított akkora előnynek, mint gondolnánk, ellenben a kapcsolati tőke, a szakmai felkészültséggel párosuló hasznos ismeretségek már egészen jó indulási alapot adtak.
 
A kulturális tőkével rendelkező értelmiségiek, tudósok, feltalálók, újságírók és ügyvédek közül is sikerült pár embernek a leggazdagabbak közé kerülnie. A mai milliárdosok egy része az ún. második gazdaságból indult, tehát már a szocializmus utolsó éveiben belefogtak valamiféle vállalkozásba.
A külföldi tapasztalatok vagy az ott szerzett jövedelem is igen értékesnek bizonyult később.
 
Elsősorban a magyar viszonyokra koncentrál a könyv, de azért ad némi kitekintést a külföldi helyzetre is.
A magyar tőkésosztályhoz hasonló utat jártak be a románok, a csehek és a lengyelek is, ezt illusztrálandó megismerkedhetünk a régió leggazdagabb embereivel. Gyökeresen különbözik viszont a vagyonosodás orosz és kínai útja, s ennek bemutatása a könyv leginkább aktuális része.
 
Ha már a pénzről van szó, vegyük észre, hogy a két szerzőnek is akad mit a tejbe aprítani. Szelényi Iván az amerikai Yale Egyetem tanszékvezető tanára, húsz éve a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Kolosi Tamás azon felül, hogy Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a TÁRKI kutatóintézet alapítója és a Líra Könyvkiadó vezérigazgatója is. Ki más tudna mesélni a meggazdagodásról, ha nem ők ketten?