Főkép Tanácstalanul nézné Zograf új kötetét az a képregényrajongó, aki életében nem látott mást, csak Pókembert és Batmant, Asterixet és Tintin vagy éppen Narutót és Dragonballt.
Szöveggazdagsága ellenére nem rokonítható a Magyarországon elterjedt, többnyire irodalmi alkotásokat adaptáló művekkel sem, amelyeket Zórád Ernő klasszikus szépségű, vagy Korcsmáros Pál humorosan karikírozó rajzai illusztráltak. Zograf ezt a formát másra használja.
 
Saša Rakezić egész kicsi gyerekkora óta imádta a képregényeket – ugyancsak „képregényfaló” anyjának köszönhetően ismerte meg a Disney-világot és a Tom & Jerryt, majd fokozatosan kerültek be érdeklődési körébe az egykori Jugoszláviában roppant népszerű olasz Bonelli „fumetti”-k.

A végső lökést azonban az 1960-as évek második felének amerikai underground comix felfedezése adta meg. Kapcsolatba került a mozgalom egyik úttörőjével, Jay Lynch-csel, és egy tőle kapott rajz hatására döntött úgy, hogy nem az írás vagy az újságírás, hanem a képregény az, ami a legmegfelelőbb önkifejezési forma a számára.

Egy belgrádi magazinban debütált 1986-ban egy barátjával együtt – játékból mindketten a Zograf („ikonfestő”) művésznevet kezdték használni, saját keresztneveik variálásával. Noha barátja azóta már egész más művészeti ágakban jeleskedik, az immár „egyedüli” Aleksandar Zograf hű maradt a névhez.
A hazai megjelenést követően elég hamar, már 1990-ben ki tudott lépni a nemzetközi képregényes szcénára – Amerikában a Fantagraphics, Franciaországban a L’Association adta ki műveit.

Míg első magyar nyelvű kötete (Pszichonauta: Látomások a Balkánról) elsősorban a délszláv háborúról eredetileg Pancsovából e-mailben kiküldött, a konfliktus szürrealizmusát a hétköznapi emberek szempontjából bemutató grafikus helyszíni jelentéseket tartalmazta, az Elhasznált világ békésebb időkben született, és nagyrészt Zograf utazásaihoz kapcsolódik.
 
Akárhol jár, Zograf szenvedélyesen keresi a múlt foszlányait. Kedvenc lelőhelyei a hazai és külföldi bolhapiacok, ahonnan bizarr, rég elfelejtett rendeltetésű tárgyakkal és a legkülönbözőbb írásbeli emlékekkel tér vissza.
 
Ugyancsak előszeretettel böngészi régi és új katalógusokban a (lusta) ember kényelmét szolgálni hivatott ötletes találmányokat – vagy a modern világ legelképesztőbb bóvligyűjteményét: elektromos fültisztító, vibráló fésű, kártyatartó, Biblia formájú ébresztőóra, Mickey egér cowboy ruhában Plútó kutyán lovagolva, ökológiailag felvilágosult fogyasztóknak teknősformájú cipőtisztító vagy beépített érzékelővel működő műanyag kutya.

Zograf mindenben meglátja a képtelenséget, de megértően keresi annak az okát is: talán nem is olyan nagyon abszurd kultúrtörténeti szeletekkel szolgál ezeken az eredetileg a Vreme című belgrádi politikai hetilapban megjelent oldalakon.
Olvassuk úgy, mint egy verses vagy novellás kötetet, vagy akár egy comic strip gyűjteményt – alkalmanként néhány oldalt, hogy tovább tartson az élvezet, és hogy hagyjunk magunknak időt a közös gondolkodásra egyre ismerősebb szerb barátunkkal.