Terry Pratchett: Érdekes idők
Írta: Galgóczi Tamás | 2010. 06. 01.
Pratchett ismét zseniális. Másik lehetőség a folyamatos nagyszerűség – személy szerint ezt tartom valószínűbbnek –, de tulajdonképpen mindegy, miként minősítjük ezt az öntörvényű angol fickót, amíg a végeredmény a mostanihoz mérhető, roppant szórakoztató Korongvilág regény lesz.
Az Érdekes idők első fele úgy tökéletes ahogy van, köszönhetően a számtalan utalásnak, vicces helyzetnek, az érdekes történetnek és persze az alulmúlhatatlanul peches Széltoló jelenlétének.
A finomságok értelmezéséhez természetesen szükséges némi irodalmi jártasság az olvasó részéről, különben nem képes teljes mélységében értékelni Pratchett humorát. Ott van példának okáért az Agáti Birodalom öt nagy háza. Négy jellegzetesen kínai névvel bír, de az ötödik (Mogyoróssyak) nyilvánvalóan kilóg a sorból.
A nemhivatalos magyarázat szerint ez James Clavell miatt van így, aki a Tajpan című regényében gyönyörűen megírta a Struan kereskedőház létrejöttének történetét, akik pár nemzedék alatt egész ázsiai üzleti birodalmat építettek fel. Innen pedig már csak egy ugrás a Mogyoróssyak szerepeltetetése régi, nagy hírnévnek örvendő családként.
Hasonlóképpen elborult ötlet a Láthatatlan Egyetem varázslói által épített Hex, ami inkább kevésbé mint többé hasonlít egy szuperszámítógépre. De nyilvánvalóan nem az, hiszen ebben a világban még nem ismerik az elektromosságot, és mondjuk a holdfázis-generátor sem tartozéka az általunk használt szervereknek. És az alábbi hibaüzenetre is hiába várunk programhiba esetén: „Nincs elegendő sajt a művelet végrehajtására. Indítsa újra a gépet!”
De nem folytatom, talán ebből is kiviláglik, Pratchett ezúttal csak úgy ontja magából a jobbnál jobb ötleteket (a forradalmárok például, vagy az Ezüst horda), amelyek a maguk furcsa, öntörvényű módján összeállnak egy kerek történetté, ahol a jelenetek elsődlegesen a cselekményt továbbvitelét (üdítő változatosság), nem pedig az öncélú humorkodást szolgálják.
Széltolón kívül egy másik kedves ismerős (Cohen, a barbár) is szerepel a történetben, s állítom, nyugdíjas éveinek legjobb formáját hozza a hozzácsapódott, öregek otthonából kimenekített hőskülönítménnyel az oldalán. Külön említést érdemel a kiugrott tanító, aki civilizációra oktatja ezt a barbár csoportot. Ha mindehhez hozzáteszem még az események mögött matató isteneket, akkor elkerülhetetlen a végkifejlet, miszerint Széltolót újfent számos kellemetlenség éri.
Bár nem szokásom, most muszáj megdicsérnem a fordítást, mivel gördülékeny, megvan benne a kellő nyelvi játékosság, és hozza a jellegzetes Korongvilág hangulatot. Remélem a következő könyvek magyarítása is hasonlóan színvonalas lesz.
A szerző életrajza