Főkép

Habár a tudományos fantasztikum nem feltétlenül kötődik az űrutazáshoz, Arthur C. Clarke nevét hallva elsőre mégis nehéz elképzelni, hogy bármiben, amit ő írt, nem játszanak kulcsfontosságú szerepet az űrhajók és az idegen civilizációk. Végtére is az Űrodüsszeia és a Ráma tetralógiák szerzője mindenekelőtt az űrkorszak technikai oldalának képviselője, némi filozófiai beütéssel.
 
És ugyan kétségtelen, hogy a novellából regénnyé bővített történet hőse, Walter Franklin karrierje egykor asztonautaként indult, az emberiség pedig már többé-kevésbé meghódította a Marsot és a Vénuszt, a Mélység egyértelműen az óceán misztériumainak felfedezéséről szól. Mert hiszen az élet bölcsőjéről még ma is vajmi keveset tudunk, s elképzelni sem merjük, miféle szörnyetegeket terem, és mennyi titkot rejteget még előlünk.
 
A Mélység jövőjében az emberiség élelmezése, pontosabban annak jó egynyolcadnyi hányada függ a bálnatenyésztéstől, Walter Franklin pedig ebben a világméretekben szabályozott vállalkozásban közreműködik előbb tanítványként, aztán felügyelőként, s végül magas beosztású hivatalnokként. Előmenetelével párhuzamosan egyre jobban megismeri a földön fellelhető legnagyobb termetű emlősöket és egyéb vízi lényeket, miközben egyre bensőségesebb kapcsolatba kerül a tengerekkel.
 
Az óceán, és az óceáni állatvilág bemutatása önmagában is érdekes, különösen ha izgalmas, néhol akciófilmbe illő kalandok fűszerezik (s ilyenkor rögtön eszébe jutnak az embernek a mutáns cápák vagy a mélytengeri kísérletek veszélyeit középpontba helyező, nagy bevételeket hozó filmsikerek). Clarke regényének valódi témája ennél sokkal átfogóbb, és ténylegesen tudományos gondolkodástól hajtott előrelátásról árulkodik.
 
Az emberiség ebben a jövőben ugyanis már elérkezett arra a pontra, hogy ne kelljen értelmetlenül, csupán a húsukért lemészárolnia más, viszonylag magasabb értelmi szintre jutott élőlényeket. A globális élelmezés kérdése, ha lassan is, de mindenképp megoldható szintetikus módon, például planktonból előállított ételekkel, melyek megkülönbözhetetlenek az eredetiektől.
 
A regényben mindezt a Mahá Théra, azaz a buddhista világnézet/vallás feje veti fel, ám a gondolat éppúgy felbukkant már Hermész Triszmegisztosz írásaiban, ahogy a manapság divatos állatvédő kampányok részeként. A ma még talán kisebbségi véleménynek tekintett életfelfogást viszont hitelessé teszi Clarke tudósként és íróként egyaránt megtámogatott érvrendszere.
 
Sci-finek eleinte kissé szokatlannak tetsző mű a Mélység, a végére érve mégsem érezhetünk jelentős különbséget az óceán jövőregénye és az olyan korszakos Clarke-írások között, mint például a Város és a csillagok, a 2001: Űrodüsszeia vagy A gyermekkor vége.

Részlet a regényből