Főkép

Az Egek ura  főhőse Ryan Bingham, aki abból él, hogy embereket rúg ki. Munkája révén folyamatosan utazik, életét repülőkön és szállodákban tölti, az utastársak és a légikísérők a barátai, célja pedig a bűvös egymillió mérföld elérése. A George Clooney főszereplésével készített, több kategóriában Oscar-díjra jelölt film ugyan nem lett óriási kedvencem, de azért kellemes szórakoztatást nyújtott és emellett elgondolkodtató is volt. Az alkotásban elhangzó mélyen szántó gondolatok és egy számomra ismeretlen életstílus részletes és élvezetes bemutatása miatt is döntöttem úgy, hogy elolvasom a film alapjául szolgáló regényt.

Sok újat nem vártam tőle a filmhez képest, legfeljebb a történet mélyebb kibontását és még több bölcs monológot a főszereplő részéről. Ehhez képest már az elejétől meglepetést okozott a könyv, mivel szinte semmi hasonlóságot nem mutatott a filmváltozattal, ugyanakkor azt sem mondhatnám, hogy az egyik több, vagy kevesebb a másiknál. A filmben Clooney a tőle megszokott módon hozza a maga sármos, magabiztos figuráját, aki berendezkedett erre az életmódra, és hihetetlenül élvezi is az egészet, bár egyedül van és tartja is a távolságot mindenkitől.

 

Ez a távolságtartás és a jól leplezett közöny, valamint az életformával kapcsolatos életbölcsességek azok, amik közösek a két karakterben. A könyv főszereplője már egy megfáradt, kiábrándult és motivációját vesztett embert mutat, aki beadta felmondását és épp kitörni készül a megszokott életéből, amitől már csak a megszerzendő jutalom, vagy elégtétel választja el. Innentől pedig aztán tényleg egy teljesen másik vonalon fut a történet. Érdekes, hogy mennyi újdonságot, plusz szereplőt tettek bele a filmbe, nyilván az eladhatóság miatt, de ez egyébként is érthető. Ugyan sem a filmre, sem a könyvre nem jellemző, hogy izgalmas, azonban nem is unalmasak, mert lekötik az embert, de a könyvhöz hű történet a vásznon mégsem lett volna annyira magával ragadó.

A regény ugyanis inkább a főszereplőre és annak furcsa életmódjára koncentrál és mellőz mindent, amitől a film kommerszebbé vált - többek közt a szerelmi vonal is gyakorlatilag hiányzik belőle. Ettől persze még ugyanannyira szórakoztató és érdekes, továbbá jóval személyesebb élményt nyújt, mintha valóban mi is ott ülnénk a gépen Ryannel.

Bátran ajánlom a könyvet mindazoknak is, akik látták és szerették a filmet, mivel a lényeg és az üzenet is ugyanaz, még ha a történet jelentős mértékben el is tér a már látottakhoz képest. Ha pedig valaki nem ismerné egyiket sem, annak a filmet és a könyvet egyaránt ajánlom, mert ez egy tanulságos, ám szórakoztató történet.